Böjt 4. vasárnapja
Szentendre, 2012. március 18.
Róm 5,12-17
EÉK 417, 3, 358, 312, 11, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Az ókori bölcs tanítások gyűjteménye, a Talmud egy helyen azt írja, hogy amikor egy angyal megkérdezte Istent, akit egyszerűen Szentnek nevez, hogy miért tette a halált, mint büntetést az ember nyakába, Isten azt válaszolta: "Csak egyetlen könnyű parancsot adtam neki, de azt sem tudta megtartani."
Laetare vasárnapján, a böjti bűnbánatban örvendezésre hívó ünnepen minden egyéb ördögi híresztelés ellenére örömhírünk, hogy az Isten előtt elbukott emberiség ebben az elbukás történetben nem maradt magára.
Néha vegyük elő Ézsaiás könyvét és olvasgassuk otthon, mert olyan megindító részekre bukkanhatunk, mint a mai: "Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked."
Ugyanez a végtelenített szeretet rajzolódik ki az olvasó előtt, amikor Jézus keze által az ötezernek elég, ami tőle jön. Bárhogy is, az ő közelében a hívő keresztyén ki tudja mondani az európai ember szájától már majdnem idegen szót: elég.
Mégsem kell. Nagyon úgy tűnik, hogy ez az elég, mégsem elég. Valami többre vágyunk. Nem csak azért, mert az új a régihez képest izgalmas, hanem mert volt időnk hozzá szokni ahhoz, hogy az örödög is fényes tálcán kínálja portékáit, ami kecsegtető, sokszor gyönyörű, látszólag teljessé teszi az életünket.
Lehet, hogy egészséged és a gyógyulásod ilyen. Isten nélkül akarsz egészséges lenni. Lehet, hogy a belső életed ilyen. Isten nélkül akarsz a Lélek dolgaival foglalkozni. Lehet, hogy az előremeneteled ilyen. Isten nélkül akarsz előrébb jutni. Lehet, hogy a családi életed ilyen. Isten nélkül akarsz családoddal lenni, gyermekeidet nevelni. Lehet, hogy az önismereted, vagy az emberszereteted, a gyülekezeti szolgálatod ilyen. Isten nélkül akarod ezeket megvalósítani. Az ördög köntöse mindig más. Először csak egy almával kínált, ami a gyermeki csínytevés látszatát keltette; aztán a jó és gonosz tudásának gyümölcsét mutatta meg, amiben már ott volt a csábítás: olyan lehetsz, mint Isten; végül kiderült, hogy Éva és Ádám a halálba harapott bele.
Minden kétséget kizáróan igaza van a Talmudnak, Isten nem sokat kért: "A kertnek csak egy fájáról ne egyetek." Az ember mégis bebukott.
Nem vallási gőg, ha egymást arra emlékeztetjük, hogy mi vagyunk Isten legkedvesebb teremtménye, s éppen ez az, amiért meg akar kaparintani magának a sötét oldal. Az az erő, aminek színe mégsem sötét. Lucifernek is mondják, a fényt hordozónak. Íze nem keserű, amit kiköpnénk, mert ő édessel kínál. Hangja nem barátságtalan és risztó, sokkal inkább csábító. Tekintete nem gonosz, sőt, bizalmat gerjesztő, hisz körmönfont. Illata nem bűzös, hanem bódító. De érinése halálos.
Mind a görög, mind pedig a héber bűn szavunk gyökere arra utal, hogy valaki elhibázza azt a célt, azt az utat, amelyet az isteni bölcsesség szerint járnia kellett volna és ennek következményét viselnie kell. Bűn, ha nem azt teszed, amit Isten szeretne, hogy tégy. És itt nincsen mellémagyarázás.
A hosszú hétvége egyik csendes napján feleségemmel együtt megnéztük a Meggido című filmet - talán néhányan látták. A film több helyen kívánnivalót hagy maga után, de ennek ellenére az alkotók döbbenetesen mutatják be, hogy az emeberiséget hogyan csapja be a Sátán a médián, a hiúságán, a hatalomvágyán és a hiszékenységén keresztül. A démon angyalai észrevehetetlenül szakítják el a népeket Istentől, akik már csak azért sem veszik észre ezt a borzasztó folyamatot, mert a jézustalanság globalizálódott.
Mindazt, amit Ádámon keresztül örökölt ez a világ, benne te is és én is, egyetlen emberen keresztül vetküzhetjük le magunkról, aki isteni erejénél fogva még a Sátánnál is hatalmasabb.
Pál erről szeretné meggyőzni a római levél olvasót. Nem az egyes ember gyengeségére mutat rá, hanem az egész emberiségére. Ezért hát nem magányosos farkasként kell felvennünk az alvilág gonosz lényeivel a harcot, hanem mint egyház, mint a Krisztusban hívők közössége Krisztus szeretetének elsöprő hatalmával.
Örüljetek! Laetare! Örüljetek, mert bár az ádámi vonalon a halál, de krisztusi vonalon a túláradó kegyelem, az örök élet öröklődik!
Az a bizalom, ami Ádámban elveszett Isten és az ember között, Krisztusban helyreállt!
A bűn azt mondja: Ne bízz Istenbe, Krisztus pedig azt mondja: Nézz rám! A bűn azt mondja: Nincs Isten!, Krisztus pedig azt mondja: Itt vagyok! A bűn azt mondja: Elvesztél! Krisztus azt mondja: Ember! Nincs véged! Érted haltam meg!
És a kettő között örlődünk. Elhiggyem? Ne higgyem? Olyan képtelenség! Miért halna meg értem Isten? Mi közöm nekem ehhez az egészhez? Hol küzdenek ezek az erők? Látni akarom! És főleg érteni! Egyénként is miért pont a hithez, ehhez a megfoghatatlansághoz köti a mennyei polgárjogot?
A kérdések érthetőek. Úgy tűnik fejünk fölött óriási a negítív és a pozitív erővonal küzdelme. A fejünk fölött... De ez csak a látszat. Az ember fogadja el vagy az egyiket, vagy a másikat. "Nem szolgálhatunk két Úrnak ... Istennek és a mammonnak." Nem élhetünk világi emberkét és egyháziként egyszerre. Vagy a világhoz, vagy az egyházhoz tartozol. Mt 6,24 "Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint nem alkalmas az Isten országára." Lk 9,62 - olvastuk az Útmutatóban múlt vasárnap.
A kérés egyetlen könnyű parancsolat megtartása: Szeresd az Urat és embertársadat! - és még ezt sem vagyunk képesek betartani.
Jochanan rabbi szintén a Talmudból azt mondja, hogy egyetlen igaz miatt is megtartatik a világ.
Ez az egy igaz itt volt. "Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által." Róm 5,17
A 6. század óta éneklik a keresztyének. "Ádámban mi mind vétkeztük, / Kárhozatra ezért estünk; / De te keresztfán meghaltál, / És nékünk életet adtál." Ebbe a hitvallásba kapcsolódjatok be, és akkor nem lesz nehéz megtartani azt a könnyű parancsolatot, hogy Szeresd!, mert szeretni fogod.
Ámen.