Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2012. március 4.
Apcsel 20, 17-24
kórus: Jesu Rex admirabilis (G.P.Palestrina)
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
"Életem során Istennek csudálatos vezetését tapasztalhatom. Ezért nem tudok elég hálás lenni Istennek. Házaséletemben is Isten akarata érvényesül, Ő vezet a mostani egyelőre még nehéz helyzetünkben, u.i. feleségem Panyolán /Szatmár vm/ tanít, s így csak az iskolai szünetet tölthetjük együtt.
Magamról mint emberről azt írhatom - ha nem öndicsekvés - minden káros szenvedélytől mentes vagyok, olvasni szeretek, legfőbb olvasmányom a Biblia."
Édesapám egy éve, a családi iratokat rendezve talált rá örökségére 70 év elmúltával. 1941-ben apai nagyapám ezekkel a sorokkal tett bizonyságot. Végrendeletében lényegretörő volt. Két évre rá - amikor édesapám 5 hónapos lett - nagyapám a nyíregyházi bombatámadásban meghalt. A háború kellős közepén vagyona nem maradt, csak három árvája és árván hagyott felesége, négyőjüknek a lelki örökség jutott, mindössze néhány sor. A családban azóta is ebből az örökségből éldegélünk - mindenki hozzá téve a sajátját. Egy éve már papírra vetve is olvassuk azt, amiből az elmúlt évtizedekben gazdálkodtunk. Talán az sem öndicsekvés, ha azt mondom, hogy az örökség szépen gyarapszik.
Pál apostol Jeruzsálembe igyekszik. Rosszat sejt. Nem mennek jól a dolgok, sokak szemében szálka az a buzgalom és erő, amivel Ázsia és Európa peremén hirdeti az evangéliumot. Pünkösd napjára a fővárosba akar érni. Ott még dolga van. Aztán ki tudja? Valószínű véget vetnek az életének, vagy életfogytiglant kap. Jézusért. Sietségében azért el szeretne búcsúzni az efezusi vénekről, akiket ma presbitereknek nevezünk, de az idő sürgetése miatt erre csupán a 60 km-rel odébb lévő Miléthoszban kerül sor. Ebből a búcsúbeszédből olvashatunk néhány sort. Pál végrendeletéből.
Ez is lelki végrendelet. Bizonyságtétel és végrendelet. "Az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam." Pál szereti az Urat. Életénél is jobban. Ezt a ragaszkodást hagyja az efezusi presbiterekre. Mintha azt mondaná: én most elmegyek és többet nem találkozunk. A legjobb dolog, ami veletek történhet, hogy ugyanúgy megragad benneteket az Úr Jézus, mint ahogyan velem tette. Aztán az egymásra bízza az otthagyottakat. Törődjetek egymással, legyen gondotok magatokra és a nyájra, hogy Isten, az ő kegyelméből örökséget adjon nektek a szentek között.
Ez az örökség felbecsülhetetlen értékű.
Te gondolkoztál már a végrendeleteden? Bizonyára benned van, hogy majdan némi segítséget itt hagyj gyermekeidnek, a házadat, valamelyik bankban elhelyezett örökségedet, egy elfogadható életbiztosítást, amit megtakarítottál.
De lelki végrendeletet írál-e már?
Megérintett, amikor édesapám email-en elküldte nagyapám örökségét, aki harminc éves korában írta sorait. Persz - mondhatnánk - most nem élünk háborús időket. Ez igaz, de az is igaz, hogy nem tudjuk, az Úr mikor szólít el minket ebből a világból.
A Biblia talán legismertebb mondata a Jn 3,16. Ha most arra kérném a gyülekezetet, hogy együtt mondjuk el ezt az aranymondást bizonyára kevés kivételtől eltekintve mondanánk: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Nagy evangélium ez: Isten még ezt az ellene fellázadt világot is szereti. Éppen ezért hozott érte óriási áldozatot: Egyetlenét adta, és ezzel valami olyat ad nekünk, amit csak tőle kaphatunk.
Igen ám, de a Jn 3,16 mellett ott van a Bibliában az 1Jn 3,16 is, ami meg így hangzik: "Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." Ezt már nem szívesen idézgetjük. Azt, hogy Isten szeret téged, úgy is, hogy fellázadtál ellene, áldozatot hozott, örök életed lesz, ha hiszel benne - ezt szívesen hallgatjuk újra és újra. De amikor ennek a folytatása elhangzik: ezért mi is tartozunk... ettől meg különösen megijed sok ember.
Pál efezusi presbitereknél hagyott örökségének része, hogy elhinti a szívekben: Krisztus ügye minden földi dolgomnál drágább, az életeteket se sajnáljátok érte, én sem sajnálom, nektek is ő legyen a legdrágább!
Aztán a folytatásban azt olvasuk, hogy miután ezek mintegy végrendelet szerű prédikációt elmondta nekik, térdre borultak és együtt imádkoztak, sírtak, Pál nyakába borultak és csókolgatták őt.
Milyen felemelő és vígasztaló lehetett visszagondolni Pálra, miután már nem volt! Ezek a bizonyságtévő szavakra sokak békességben halhattak meg, mert ezt kapták örökségül.
Pál egész életében tapasztalta, hogy Isten szereti őt. Ez önmagában is megállja a helyét, de a teljes igazság azért más. A teljes igazság, ami miatt Pál bátran szembe tudott nézni rosszakaróival és saját halának lehetőségével, az így szól: téged Isten szeret, annak ellenére, hogy te fellázadtál ellene, visszaéltél vele, elpártoltál tőle, eltékozoltad azt, amit kaptál: az egészségedet, fiatalságodat, kapcsolataidat, környezeted tisztaságát, az ajándékba kapott földet - ennek ellenére szeret. Ez a teljes igazság, ez a te örökséged.
Ha hazamész még böjben szakíts időt arra, hogy megírod a lelki végrendeletedet. Mindegy hány éves vagy. Ez legyen a te házi feladatod. Persze ehhez bizonyos lelki vagyon kell, hogy legyen miről írnod és mit szeretteidre hagynod. Addig is, míg élsz, gyarapodjon kis vagyonod, hogy örökséged felbecsülhetetlen értékű legyen!
Ámen.