Ötvened vasárnap
Szentendre, 2012. február 19.
Jn 9,39-412
EÉK 70, 3, 385, 555, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Egy kedves közeli ismerősöm borzasztó nehezen vette rá magát, hogy elég komoly panaszaival elmenjen az orvoshoz. Sok okot sorakoztatott fel, de egyik sem igazán állta meg a helyét. Igazából egyetlen mély eredete volt hónapokig húzódó makacsságának: nem akart szembe nézni azzal, ami betegségével együtt jár. Rettegett a diagnózistól. De életének megmentése érdekében fel kellett ismernie, hogy nem egészséges. Ez volt gyógyulásának előfeltétele.
Evangéliumi történetünk egy vak ember meggyógyítását mondja el hosszasan, amelynek mi csak az utolsó három versével találkoztunk.
Talán többek emlékeznek rá, vagy ma reggeli otthoni csendességükben az előzményeket is elolvasták, hogy maga a történet arról szól, hogy Jézus meggyógyít egy születésétől fogva vak embert. Földre köp, sarat készít és azt keni rá a vakon született szemére, majd elküldi a Siloám tavához, hogy mosakodjon meg. Az eredmény meghökkentő.
Ez önmagában még nem is szúrt volna szemet a törvények betartásáról messze földön híres farizeusok körében, de az, hogy Jézus mindezt szombaton, a pihenés napján tette, kiverte a biztosítékot náluk.
Az élete legnagyobb csodáját átélő gyógyult vakot kiközösdítik, Jézus körül pedig lincshangulat uralkodik. Ám ez nem tántorítja el a tanítástól, sőt, ezt a kényesnek ígérkező helyzetet is felhasználja és önmagával szembesíti az Istent totálisan félre értő farizeusokat.
Ezek után hangzik el Jézus szájából: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak lássanak és akik látnak, vakká legyenek."
Újabb jézusi paradoxon. Az érthető, hogy miért akarja az akár testi, akár lelki értelembe vakok szemét felnyitni, de hogy a látókat miért tenné vakká mindkét értelemben érthetetlen. Tőle mást várnánk. Miért akarna rosszat bárkinek is? Vaknak lenni nem olyan jó. Megvakítani valakit egyenesen bűn.
Jézus nem elítélni jött a világot. Ma sem célja árgus szemekkel vizslatni a bűnöket és azonnal lecsapni és ítéletet hirdetni a bűnös felett. Két fejezettel odébb ő maga mondja "Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem." Jn 12,47b
Ítélni jött: megítélni, hogy mi a jó és mi a nem jó. Diagnózis állítani jött: megmondani ki a beteg és ki az egészséges. Róld is, rólam is, mint lelkünk orvosa véleményt mondani. Már hallhatjuk is másik igéjét: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." Mk 2,17
Jézus azért jött, hogy aki vak, az lásson és aki lát vakká legyen, vagyis hogy Jézus közelében mindenki az ő szavát hallja rádöbbenjen, hogy vak, hogy aztán újra lásson és így tovább, ahányszor csak szükség van rá.
A farizeusok azt hitték, hogy a világosságban járnak és istennek tetsző életet élnek, amit Jézussal szemben is mutogatni és bizonygatni kezdenek. Úgy gondolták, hogy ők a tökéletes hívők, az igazak, Isten kegyeltjei.
Cinikusan meg is kérdezik tőle: "Vajon mi is vakok vagyunk?" A válasz óriási: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, marad a bűnötök."
Jézus ezzel minden olyan lehetőséget elvesz, ami emberi erőfeszítés és érdem.
Egyedül annak van esélye a látásra, aki beismeri, hogy vak. Jézus azokkal az emberekkel küzd, de nagyon, akik azt gondolják magukról, hogy ő látnak, közben vakok. Isten országában az lát, aki beismeri, hogy vak. Ez a világos látás előfeltétele.
A farizeusi öntudatból fakad, hogy ők bátorkodnak elítélni mind a vakot, aki elhitte, hogy Jézus a Megváltó, mind Jézust, aki cselekedetével hitet fakasztott a vakban.
A farizeusok pedáns életet éltek. Eljártak a zsinagógába, heti kétszer böjtöltek, napjában többször imádkoztak, minden javadalmuk tizedét az Isten dolgaira ajánlották fel, még a kaporból is tizedet adtak, szombatnapon tényleg semmit sem dolgoztak, az Írásokat betéve tudták, egész életük a Szent iratok körül forgott, be is tartották azokat. Belőlük lettek az élhívők. Mindezért rettenetesen önteltek voltak, büszkén jártak a többiek között, életük legnagyobb eredménye hívőségük volt, ami az Isten törvényinek kínosan pontos betartását jelentette. És akkor jön Jézus és megzavarja nyugalmukat. Ahhoz, hogy megmentse őket meg kell zavarni nyugalmukat. Hívőségükre tapint és tudatja velük: az a bűnötök, hogy azt gondoljátok nincsen bűnötök.
Édes Istenem! Hányan ülnek templomainkban és hányan kerülik el templomainkat azok, akik ugyanígy gondolkodnak. Hányan bizonygatják, hogy ők nem rosszabbak a többieknél! Sőt! Nyugtatgatják magukat, hogy ők ebben is, meg abban is különbek, ebben sem, meg abban sem kell megváltozniuk. Farizeusok!
A böjti időszak előtt néhány nappal Isten szívünkre helyezi, hogy mindaddig, amíg farizeus módon látónak gondoljuk magunkat, gyógyíthatatlanok vagyunk. Be kell látnunk, hogy vakok vagyunk, akiknek szükségük van a látásra. Akinek rossz a látása, de úgy tesz, mint aki jól lát, sokszor megüti magát, másoknak bajt okoz, még tán a vesztébe is rohan. Ma Jézus szeretné kezébe venni a látásunkat.
Luther Márton A szolgai akaratról című művében a vak megygógyításának történetéről elmélkedve így foglalja össze ötszáz évvel ezelőtti meglátását: "Minden idők önigaz kegyeseinek, s a magabiztos modern embernek is félelmes rajza van ebben az igében. A mai ember túljutott Jézuson, - ezért marad meg reménytelenül vakságában és bűneinek béklyóiban."
Akinek nem kell minden nap Jézus, kimondja, hogy nincsen rá szükségem, ez az élet megy nélküle is. Jó ember vagyok, Isten akkor kell majd, ha segítségre lesz szükségem.
Isten országában, ami már közöttünk van látni azt jelenti, hogy látom, hogy vak vagyok. Látom, hogy nem én látok jól, hanem Jézus.
Egy amerikai keresztyénné lett repper énekli: Az elég nagy baj, ha az emberek csak a Facebook-ról látják, hogy te keresztyén vagy.
Nem tudom, hogyan fogsz kilépni az istentiszteletről. De olyan jó lenne, ha engednéd, hogy Jézus felállítsa a diagnózisodat, lenne bátorságod és hited elmenni a Silomám tavához és gyógyulásod után újra és újra hozzá mennél vissza kontrollra. nem félévente, ahogyan fogorvoshoz illik menni, hanem naponként. Legyen imádságod. Uram vizsgálj meg engem, vakságomban is láttasd meg velem bűneimet. Segíts, hogy újra lássak!
Ámen.