Hetvened vasárnap
Szentendre, 2012. február 5.
Mt 13,44-46
EÉK 337, 3, 344, 308, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Egy hete egy egész ország izgult a képernyők előtt a férfi és női vizilabda Európa-bajnokság végső csatáit nézve, de talán senki sem gondolta azt közülünk, "Milyen jó volna ott lenni és nekem is dobni egyet a hálóba."
Tegnap közel egy millióan kísérték figyelemmel az Euróvíziós dalfesztivál középdöntőjét, drukkolva egyik, vagy másik énekesnek, de talán senki nem gondolta azt közülünk, hogy "Én is megmutathattam volna, milyen dalt tudok komponálni és előadni."
Tavasszal újabb három fős magyar expedíció megy a Himalája nyolcezer méter feletti csúcsára, hogy legyőzze a hegyet, de talán senki sem gondolja azt közülünk, hogy majd "Én is ott leszek velük, fentről integetve a világnak."
Jézusnak ebben a két példázatában viszont mindenki komolyan gondolhatja, hogy "Én vagyok az a szereplő, aki rátaláltam a kincsre. Én vagyok az a szerencsés, akinek ez sikerült. Én vagyok az, aki hihetetlen értékre találtam!"
Igen, a Mester hallatlan nagy értékről beszél. Hihetetlen értékről. De nem is biztos, hogy annyira hihetetlenről. Inkább felfoghatatlanról. Jézusnak az elrejtett kincs megtalálásáról és az igazgyöngyről szóló szavait nem az esélytelenek nyugalmával vagyunk kénytelenek hallgatni, sokkal inkább úgy, mint a két bibliai történet főszereplője. Velem történik. nem külső szemlélő vagyok, egy régi jól sikerült történet hallgatója, a templomi közönség egy résztvevője, akinek a lelkész ma épp valami két évezredes bölcsességről beszél. Én vagyok az az ember, aki ott állok azon helyen, ahol a kincs el van rejtve, nem is olyan mélyen. Én vagyok az, akinek megadatik, hogy életem nagy álma valóra válhat. Én vagyok az, akinek teljesen váratlanul ölébe hull ez a drága kincs.
Olyan kincs, amelyet a moly és a rozsda nem emészt meg, az az órási érték, amelyet a tolvaj nem tud ellopni. Végre a sokat emlegetett hamisíthatatlan mennyei valuta.
Jézus Isten országáról beszél. Ez még nem annyira érthető fogalom, de ha azt mondom, hogy a részesedés Isten jelenlétének és szeretetének teljességéből, vagy ha úgy foglmazok: folymatosan együtt lenni azzal, akiben nincs hiány, tökéletlenség, hazug látszat, hajszálnyi rossz gondolat sem és ez a valaki folyamatosan velem akar lenni, akkor megérthetjük, miért hasonlítja az Úr Jézus mindezt az elrejtett kincshez és az igazgyöngyhöz.
Csak akkor érzed mindennek hiányát, ha tisztában vagy annak értékével. Csak akkor fog mardosni téged a gondolat, ha eljutottál odáig, hogy kifejezhetetlenül fantasztikus tapasztalat ennek a kincsnek a birtokába kerülni. És Isten azt mondja: Barátom! Rajta állsz! Barátom! Bizony, jól látsz, ott van a szemed előtt! Indulj! Add el mindenedet és a tiéd!
Add el mindenedet. Ez az, ami egyátalán nem könnyű. Mindent odaadni. Már rátaláltál, már karnyújtásnyira van, már tudud, hogy mit ér, már szinte érzed azt a boldog teljességet, ami betölt, már-már elgondolod, milyen keresztyénnek lenni, de most indulni kéne és mindent egy lapra kellene feltenni. Mindent.
Micsoda kettősség! Micsoda dilemma! Mindent azért mégsem. Vagy mégis? A régi életemben voltak jó dolgok. Szeretem őket! Ragaszkodom hozzájuk! Mi lesz így a barátaimmal? A szombat estéimmel? A vasárnap délelőttjeimmel? Mi lesz a terveimmel? És az álmok? Ahhoz ügyeskednem kell még néhány évig! Jó-jó, azt mondják bűnt, én huncutságnak hívom, vagy egyszerűen talpraesett vagyok. Mindet odaadni, hát...?
Na itt, ezen a ponton szükséges újra olvasni ezt a két példázatot. Addig olvasni, amíg át nem jár Jézus szava olyannyira, hogy végül én leszek a kereskedő és én leszek az az ember. De nem csak ezt a részt kell olvasnom, hanem hozzá kell vennem a Húsvétit is.
Néhány napja járt nálam egy angyal. Az összes ingemet kivasalta. Most gyönyörűen sorakoznak a szekrényemben, öröm széttárni az ajtókat, sőt, mindez arra ösztökölt, hogy rendet tegyek benne, így mindent elsőre megtalálok.
Édesanyám szavai segítettek az elhatározásomban, aki azt szokta mondani, hogy egyszer kell rendet tenned, aztán már csak arra legyen gondod, hogy vigyázz rá.
Isten országa és jelenléte rendet akar tenni az életünkben, ezáltal át szeretné formálni gondolkodásunkat, és az a célja, hogy mindent átértékeljünk, bizonyos sorrendeket megváltoztassunk.
Mindenkinek van sorrendje és mindenkinek van rendje. Ha ez a te életedben nem egyezik meg az Isten által személyre rád szabottal és kigondolttal, akkor még mindig nem mondtál le mindenről egy valamiért.
Pedig ha Isten helyére teszi életed kusza dolgait, onnantól kezdve már csak vigyázni kell rá. Érezd meg ennek a rendnek a jó ízét. Hidd el, menni fog! Különösen akkor, ha Pál apostollal együtt te is úgy futod meg a pályát, "mint aki előtt nem bizonytalan a cél" (1Kor 9,26), és mint aki Jeremiással együtt csupán azzal dicsekedsz, hogy érted és tudod, hogy kicsoda Isten és hogy ő a te életednek az Ura. (Jer 9, 23b)
A fenőtt konfirmandusok között minden évben vannak olyanok, akik nehezen adják oda a szombat estéjüket. Ők igyekeznek egyet-kettőt szabaddá tenni, már az elején megkérdezik, hogy mennyit lehet hiányozni. Az idén is eltervezte egyikük, hogy melyik szombaton megy el kirándulni. A múlt heti első alkalom után mégis azt mondta a barátjának, hogy töröljenek mindent a szombatokról, mert elég nagy az esély arra, hogy esze ágában sincs ellógni.
Az a kincs, ami ma veled itt történik.
A hegymászók arra a kérdésre, hogy miért másszák meg a hegyet azt szokták mondani, mert az ott van. Az első magyar nő, Ugyan Anita, aki megmászta a Mount Everestet úgy fogalmazott, hogy amikor meglátta a hegyet, akkor nem tudott ellenállni a vonzásának, hívta, húzta a csúcs.
Hetven nappal Húsvét előtt az egyház Jézus halála és feltámadása felé fordul. A Golgota hegy felé. A szeretet legnagyobb megnyilvánlásának helye felé, ami bennünket, keresztyén hívő embereket vonz, hív, és húz fölfelé. Jó lenne együtt megérkeznünk. Hol kéz a kézben, hol egymást segítve, hol bevárva, de bíztatva a megfáradtakat, és mindeközben haladva.
Hetven nap, amiből negyven böjt lesz. Az elgondolkodás és elcsendesedés időszaka. Azok a napok, amelyek arra lesznek, hogy elmenj, eladd mindenedet, hogy Húsvétra tiéd legyen a mindenednél sokkal több.
Ámen.