Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2012. január 22.
Ézs 61,1-2. 8
EÉK 446, 1, 380, 328, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Józsefnek, az ácsnak fia gyermekkorának kedves utcáin sétál. Meglehetősen fáradt, az ördög keményen meggyötörte. Böjtölni ment a pusztába és lett belőle kísértés. Nem egy, nem kettő. Három próbatétel. Atyjával akart lenni, helyette ellensége látogatta meg. Konokul nem hagyta békén a diabolosz, a szétdobáló, talán kicsit össze is zavarta. Nem gondolta, hogy ez vele megtörténhet. A vizsgán nem bukott meg, mégis most önmagán mereng. Megviselten, mélyen magába nézve gondolhatja végig, ki is ő valójában. Földi életének értelmét kutatja. A zsinagógához közeledik. A Lélek vele van. Van ereje a folytatáshoz. Belép ifjú korának ismerős falai közé. Az imádáság házába érkezett. Békessége van. Minden szem rátapad.
Kezébe veszi a nagy tekercset, korának Bibliáját. Ézsaiás próféta könyvében keres. Tudja, hogy az Írás szavai között kérdésére ott rejtőzik a válasz. Aztán olvasni kezdi: "Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosoknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek..."

Ezekben a szavakban Jézus magára ismer. Már megszületése előtt a messiási, Isten szolgájának szerep volt kijelölve számára, a keresztségen és a megkísértésen keresztül pedig ő maga választotta a szolgálat és a szenvedés útját. Jézus nem automatikusan lett hivatásának betöltője. Élethivatásáért kő keményen megküzdött.

Fél évezreddel azt megelőzően Ézsaiás próféta hangja kiáltja világszerte ezt az örömhírt. Érkezik majd valaki, aki igazi szabadságot hirdet nektek. Szükség is volt erre, mert Isten népe bármilyen apró jó hírnek örült, nemhogy egy ilyen nagy ígéretnek!

Bizony keserves volt a soruk. Nehémiás próféta arról számol be, hogy amikor a nép hazatért a fogságból, gazdasági válságba kerültek. A szegényeknek hitelt kellett felvenniük, hogy az egyre növekvő adójukat ki tudják fizetni. Adót hitelből. A rendszeres törlesztés miatt földjeiket, földművelő eszközeiket, nagyobb értékeiket, házaikat el kellett zálogosítani, végül ők maguk is a zálog része lettek. Fiaikat és leányaikat akaratukon kívül adósrabszolga sorsba jutatták. "Tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé." - írja keseregve Nehemiás. (Neh 5,5)

Ézsaiás szavai úgy kellettek, mint egy falat kenyér.
"Hirdetem az Úr kegyelmének idejét, Istenünk bosszúállása napját." Mindannyian várták, hogy mikor érkezik el az adósság elengedése, hiszen a kegyelem ideje nem más, mint a zsidó kultuszban gyökerező hetedik esztendő, az elengedés esztendeje. Ugyanis az volt a szokás, hogy a hetedik esztendő végére az alapvető megélhetéshez szükséges eszközötket nem lehetett zálog útján elvenni, úgy mint például a kézimalmot, vagy a felebarát ruháját, amelyben lefekszik.

Később ezt minden ötvenedik esztendőre módosították, de ekkor már el kellett engedni még az adósrabszolgát is, aki saját munkaerejével és szabadidejével fizetett és ezen túl vissza kellett adni a zálogot.
"Hirdetem az Úr kegyelmének idejét, Istenünk bosszúállása napját."

A kegyelem hirdetését már érthetjük, de igénk másik része, a bosszúállás sehogysem újszövetségi gondolat. A szeretet hogyan lehet bosszúálló?
Ha visszatérünk az evangélium szövegéhez azt vesszük észre, hogy Jézus, miután beszél a szabadulásról és a kegyelem esztendejéről, egyszer csak összegöngyöli a könyvtekercset, átadja a templomszolgának és leül. Ézsaiás könyvében olvasható bosszú meghiretését nem olvassa fel.

Magunk előtt láthatjuk, hogy a zsinagógában ülő művelt, az Írásokat betéve tudó férfiak szinte Jézus olvasásával együtt magukban, vagy félhangosan mondják a prófécia szövegét, amit Jézus egyszer csak elvág. Ami történik, elképesztő. Zavarukban nézik Jézust, nézik egymást, mégsem értik, mi történt.
Jézus viselkedése természetes marad. Tiszteli Ézsaiás prófétát, rabbi Hillél iskolájában ezen nevelkedett, amikor a próféta isteni sugallatra megkapja ezt a kinyilatkoztatást, minden bizonnyal Jézus is jelen volt, végül azt találja mondani, hogy "Ma teljesedett be ez az Írás fületek hallatára." (4,22)

Előttetek van a kegyelem idejének meghozója, itt ül közöttetek a felkent, a király, akin az Úrnak lelke nyugszik. Eljött a bűnök elengedésének ideje, nincs bosszú, nincs megtorlás, nincs meglakolás, nincs retorzió. Kegyelem van.

Ma te és én vagyok ézsaiás szegénykéje, akik Isten kegyelmét kolduljuk.
A Miatyánk kölcsönös megbocsátásról szóló ötödik kérésének szó szerinti fordítása így hangzik: engedd el adósságainkat, miképpen mi is elengedjük azt, amivel nekünk tartoznak.
Ha valaki tartozik 15 millió forinttal a banknak és a bank egyszer küld egy levelet, amiben közli: a tartozás kiegyenlítve, azt hiszem szívünkhöz kapnánk. Nem hinnék el. Aztán utánajárnánk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ez nem kacsa, egy hatalmas kő esne le a szívünkről és madarat lehetne fogatni velünk.

Hányszor kaptál a szívedhez azért, mert meghallottad, hogy Jézus kifizette a téged is terhelő adóslevelet? A listádat. Bűnlajstomnak is nevezhetem.
"Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." (Kol 2,14)

Hányszor álmodoztál arról, hogy Isten ne álljon bosszút azokon a bűnökön, amelyeket eddig elkövettél? És hányszor hitted el, hogy ez nem kacsa. A mennyei üzenet egyszavas: kiegyenlítve.
Luther erről az igéről egyik prédikációjában így ír: "Ha nekünk adatik, akkor a miénk, ezért úgy kell Krisztust kezelnünk, mint a sajátunkat."

Saját bejáratú Krisztus. Nem rossz gondolat. Egy házi Istened van. Amíg ő a tied és te az övé vagy, tart a kegyelem ideje. A bosszúállás napja majd elérkezik, ha Isten úgy dönt, hogy elég. Addig azonban tengernyi lehetőségben lubickolhatunk. Jézus megannyi módon közvetíti feléd, hogy szeret téged.

Ahogyan a kapernaumi százados is megérezhette Jézus óriási hatalmát. Összeszorult szívvel mondhatta: "Uram, nem vagyok méltó arr, hogy hajlékomba jöjj, de csak egy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám." (Mt 8,8) Jézus hitére tekintett és a szolga meggyógyult.

Az imádság házához közeledve Jézushoz hasonlóan te is felteheted a kérdést: ki vagyok? Mi a célod velem, Uram?

Talán le van írva egy nagy könyvben, mi a jó neked, talán nincs. Mindenesetre a Mennyei Atya és Jézus beszélgetéseiben rólad szó van. Ötletelnek feletted. Mindkettőjük célja, hogy Lelkük meggyőző erejével hitet és reményt öntsenek beléd. Hitet, hogy kapaszkodód legyen az örök élet felé vezető létrán, ami benned van, reményt és bátorítást, hogy önvádaskodás, Isten büntetésétől való félelem helyett előre tudj tekinteni.
Kérdés, hogy ez elhiszed-e.
Ámen