Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2012. január 15.
Péld 3,19-353
EÉK 187, 2, 331, 521
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Nem emlékszem gyermekkoromban melyik imádságot tanultam meg először, de minden bizonnyal az elsők egyike volt az esti családi áhítatotok gyerekmocorgós csöndjében nappalink szőnyegén testvéreim és szüleim körében, olykor már fáradtan elmondott "Én Istenem, jó Istenem becsukódik már a szemem, de a tied nyitva Atyám, amíg alszom vigyázz reám" - kezdetű. Ez az imádság azóta sem veszített jelentősségéből.
Az igehirdetés alapigéjét hallva az az érzésünk támdhat, hogy a Példabeszédek könyvében megszólaló szerző mintha csak fiacskájaként venne bennünket maga mellé a nap végén, engedve, hogy mellé kuporodjunk elmesélve a bölcsesség titkát, csakhogy édesen aludhassunk.
Tegnap a lelkészi hivtalban késő estig dolgozott a Jelölő Bizottság. Amikor a parókiába léptem Villő kislányunk még javában fent volt, várta az apai törődést. Könyvnézegetés után a nagy ágyon mókusokkal és a hóemberrel aludt el. Mozdulatán és a reakcióin látszott, hogy minden percért hálás, amit vele tölthetek, és én is számítottam arra, hogy figyel rám, és éreztem, hogy az a kis idő napom legértékesebb része volt.
Mindannyian kívánjuk a gondtalan, nyugodt éjszakákat, a feszülség mentes napokat. Rossz a nyomasztó terhekre gondolni, amelyek elnyomnak. Képesek vagyunk ezek leküzdéséhez rengeteg energiát befektetni, sokaknak még sincs békességük.
Bárcsak megnyitnád a szívedet és örülnél azoknak a perceknek, amikor most Mennyei Atyád vesz maga mellé és akar veled foglalkozni, téged tanítani a bölcsességről, hogy aztán édesen aludhass!
Isten azt ígéri: "Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel és édesen alszol."
De mielőtt ez megtörténik, a Biblia szava szerint szert kell tennünk a bölcsességre.
Isten népének tapasztalata az, hogy "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." Istenen kívül senki sem végzi tökéletesen a dolgát. Ám amit ő tesz, az úgy ahogy van helyes. Tanítómesternek kiváló. De ő nem egyszerűen tanítani akar minket, hanem mint Édesatyánk szeretne foglalkozi velünk külön-külön. Fontos neki, hogy te is és én is megértsem őt. Értsem a szándékát és így tegyem a dolgomat.
Aki megértette őt, életbölcsességet nyert. Az életbölcsesség nem más, mint belesimulni Isten rendjébe, az ő gondolataira hangolódni, amely közül igénk szerint az első a belé vetett bizalom, amit követ a másikért való jó tett, aztán hogy jól bánsz a másikkal, nem tetszik meg neked az erőszakos ember sikere, mert te másképp gondolkodsz, végül pedig még véleltlenül sem csúfolódsz és akár folytathatnánk az egész Példabeszédek könyvével.
Írd fel ezeket szíved táblájára és boldogan élsz az emberek között!
Az ószövetségi Példabeszédekben olvasható nagyvonalú szeretetet mi már Jézusban látjuk. A bölcs Tanítóban. Az egyetlenben, aki az isteni bölcsességet megőrizte. Aki különórákat akar neked adni délelőtt, délután és este, hogy éjjel is róla álmodj. A Mester mindenkihez úgy fordul oda, ahogyan arra neki szüksége van. Célja ugyanaz, de tréningje személyre szabott.
A kánai mennyegzőben szereplő családnak nem arra volt szüksége, hogy a vendégségbe érkező Mester prédikáljon, vagy valakit meggyógyítson, hanem profán módon a mennyegző egyik fontos kelléke, a bor fogyott el, arról kellett gondoskodni valakinek. Jézus nem engedte, hogy szégyenbe maradjon a házigazda család, ezért hát gyorsan segítségükre sietett. Praktikusságában hatalma mellett szeretete lett nyílvánvaló.
A samáriai asszony, akinek már öt férje volt és aki élettársi viszonyban élt valakivel a kor kinézettjeként szenvedett, az egyik legmagányosabb fajta ember volt, mindenki kerülte. Jézus egy kiadósat beszélget vele. Azt teszi, ami annyira hiányzott neki. Persze nem csevegve, hanem bölcsességtől átjárva, de mégsem akadémiai magasságokba járva.
Jézus minden esetben lehajol az ember szintjére és úgy segít. Mindenkinek azt adja, amire szüksége van. Nem azt, amire szerinted neked szükséged van, hanem azt, amire szerinte neked szükséged van, és mindaz a hiány betöltődik, ami előtte tátongott benned.
Másik evangéliumi történetben azt látjuk, hogy annak a kiutált vámszedőnek megy el a házába, akinek küszöbét csak a szintén kiutált vámszedők lépték át. Zákeusnak közösségre van szüksége. Egy olyan emberre, akire hallgat. Senkire sem hallgat, mert a maga fajtáján kívül senki sem akar vele asztalközösséget vállalni. Jézus leül közéjük, a bűnösök közé, és ezzel nyeri őket meg magának. És a vacsora alatt sok értékes beszélgetés történik, amiből hit fakad, döntés életének megváltoztatásáról, majd örök élet. "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, annak négyszeresét adom vissza. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak." Mennyien fogták a fejüket és háborogtak Jézus magatartásán! Aztán neki lett igaza. És Zákeus - talán életében először - nyugodtan aludt.
Nem természetes, hogy megszülettél, sokan nem születnek meg, nem természetes, hogy nem haltál még meg, sokan már meghaltak. Kivátlságos vagy, ha csak egy vagy a sok közül, akkor is. Mert egy lehetsz a sok közül. Egy teljes életet élő ember, akinek megadatik, hogy Jézus bölcs megoldásaival találkozz és tanulj tőle.
Ámen