Karácsony esti meditáció
Szentendre, 2011. december 24.
EÉK J
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A hajléktalan Jézusról szeretnék beszélni ma nektek.
Akinek ma a születésnapját ünnepeljük, annak már születése körül is problámát jelentett a szállása. József és Mária felelőssége és kitartása és egy jószívű betlehemi fogadós - végül ha szerényen is, - de lehetővé tette, hogy Isten Fia megszülessen ebbe a világba. Semmijük sem volt, mégis békés, rendezett és stabil családi környezet vette körül, érzelmileg mindent megkapott, amire szüksége volt. Szülei szerették. Ám sok mindenre egyátalán nem volt szüksége a "szent családnak."
A romantikus karácsonyi képeken látható fogadó istállóját ma a hotel parkolóházának hívjuk, a jászlat talán egy kartondoboznak, a pásztorokat alulfizetett portásnak, vagy esetleg éjjeli őröknek, Józsefet egyetemistának, Máriát egy kis gimnazistának.
Jézus körüményei és esélyei igen szűkösek, fogadtatásának méretei nevetségesen parányiak voltak. A kétezer év alatt kiszínezett és feldíszített történet a kisded mezítelen valóságában inkább meghökkentő. Jobbnak látom, ha ilyenkor a világ csendben marad és elhallgat. Nem nekünk van mondanivalónk. Ez a történet akar beszélni. A Szeretet története. Az a Szeretet, amelyet a hajéktalanság egy cseppet sem zavart. A szeretet törpévé teszi az igényeket, a szeretet kiűzi a nagyravágyást. A szeretet elégedett. A szeretet éltet: a kisgyermeket körül vevők örömét és boldogságát a rájuk tekintő isteni szeretet élteti.
Harminc évvel később. Jézus megint hajléktalan. Követőivel együtt egyik helyről a másikra megy. "A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." - válaszolja egy kíváncsiskodónak, aki épp fogadkozik, bárhová megy a Mester, ő követni fogja. Milyen különös. Jézus szállás nélkül él, nincs állanadó, de még ideiglenes lakcíme sem, csupán tartózkodási helye. Mégis, otthont ő maga teremt. A tanítványok otthona Jézus szeretete. Ahol jelen van Jézus, onnantól kezdve nem kell keresniük a helyüket. Éveken keresztül nem küzdenek hiányaikkal. Nem lesznek fészekrakók, mégis teljes az életük. Teljes, mert velük van Isten. És aztán látjuk, hogy a többi ráadásul megadatik nekik.
Napjainkban. Jézus hajlékok után néz. Keresi fogadóját. Talán téged keres. Ha befogadod őt, a szeretet vesz szállást nálad. Otthonteremtésed jutalma a maradása. A tapintatos szeretet nálad tanyázik. Megszentelődsz tőle. De nem csak te, hanem a családod is. Azok, akikkel ma és holnap és holnapután egy ünnepi asztalt ültök körül. Mert te ott ülsz közöttük a benned szállást vevő Jézussal. A hatás nem marad el. Rajtad keresztül szeret Isten. Ahogyan a pásztorok és a napkeleti bölcsek elsősorban Józsefen és Márián keresztül tapasztalhatták meg ezt a tapintatos szeretetet. Mindketten ragyoghattak. Ott volt előttük, az ölükben, közöttük Isten, akit akkor és azóta is Jézusként ismerhetünk. Isten hozzátartozóin keresztül ragyog.
Bármilyen vagy, bármennyi bűnöd van, a Szeretet nem fél és nem idegenkedik tőled. Ott lehet előtted, az öledbe, közöttetek. Mert ő a Szeretet. És mert ő a szeretet, joga van feltenni nekünk a legkeményebb kérdéseket. Olyanok, amelyeket soha senki nem tesz fel. Vele az igazi kapcsolat kivétel nélkül ezzel kezdődik. Ő így közeledik. Végtelen őszintén, szelíden nagyon határozottan. De hatalma van őszinte válaszaid után leguggolni hozzád és azt mondani: Barátom! Azért jöttem a világba, hogy segítsek neked! Ha benned maradhatok, együtt meg tudjuk oldani dolgaidat. Rajtad múlik, hogy hajlékod, vagy hajléktalanod leszek.
Ámen.