Ádvent 4. vasárnapja
Szentendre, 2011. december 18.
Lk 1, 46-55
EÉK 143, 2, 133, 308, 12

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ritka pillanatok egyike, hogy ma az ország evangélikus szószékein Mária énekével, a Magnificattal foglalkozunk és az igehirdetés szűz Mária szavain keresztül szólaltatja meg Isten igéjét.
Evangéliumaink egyik legszebb része ez a gyönyörű magasztalás. A zsoltár szerű ének mindannyiunk számára követendő példa, emberi szemmel nézve óriási érték, éppen ezért Jézus édesanyja, Mária iránti tiszteletünk egyik kiváltója. Ezeknek a mondatoknak az elmélyült olvasása közben döbbenek rá én magam is, hogy miért állhat az asszonyokhoz olyan közel Mária alakja és miért lesz őbelőle tulajdonképpen egy egészségesen biblikus szemlélettel is elfogadható női ideál.

Karácsony ünnepének kapujában, az ádventi gyertya négy fényénél vajon miért jó a vasárnapi gyülekezetnek, hogy Máriával találkozunk? Mit adhat nekünk az az asszony, akit olyan eltérő módon értelmeznek a felekezetek és aki felett annyi, de annyi vita folyt már?
Az angyali jelenés után vagyunk. Erzsébet, Keresztelő János édesanyja már fél éve tudja, hogy gyermeke születik, Máriának talán csak néhány napja jelentette ki az angyal, hogy Isten kiválasztottja és a világ Megváltójának édesanyja lesz. Mária örömében felkerekedik és meglátogatja Erzsébetet.
Alig hogy megérkezik, Erzsébet felismeri rokonában az isteni csodát, aki első, zsigeri, hangos megnyilatkozása a Mária előtti hódolat: "Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse." Lk 2,42

Mária éneke erre válasz, amely egyetlen hatalmas elutasítása a Mária-kultusznak. Szinte az lehet az érzésünk, hogy az istenfélő Mária nem kér a dicsőítésből, másról kezd beszélni, és mind Erzsébet, mind pedig a mi figyelmünket Isten felé fordítja.
Mária boldog. Úgy boldog, ahogy ember ritkán érez. De nem azért, amiért Ezsébet gondolja, ti. hite miatt, nem is erényeiért: szelídségéért, alázatáért, nemes lelkéért, amely tulajdonságokra a keresztény ember jólesően gondol, és szíve mélyén vágyódik rá, hanem mert Isten csekélységét és kicsinységét használja fel üdvtervének eszközéül.

Luther Márton 1521-ben a Magnificat magyarázata közben arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem Mária, hanem az ő lelke magasztalja az Urat. "Mintha csak azt mondaná: egész életemet, teljes valómat Isten szeretete, dicsérete és nagy öröm járja át úgy, hogy közben nem a magam ura vagyok..."

Nem kell idegenkednünk attól, hogy pont Mária tanítson meg bennünket Isten dicséretére és magasztalására. Nem az ember műve Isten igazi dicsérete. Inkább egy teljes önátadás. Odaszánom magamat az Isten nagyságának és teljességének megtapasztalására. Beleengedem magamat abba az örömbe, amelyet Isten közeledése vált ki belőlem és kitörő lekesedéssel viselem el ezt a csodát. Sokan mélységeinkben kívánjuk ezt a legjobban. "Éjszakámból feléd fordítom orcám: / boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!" - kéri könyörögve Istenét Rónay György Advent első vasárnapja című versében.

Mária énekét nem önmagában dúdolgatta, hanem mindannyiunknak zengedezi, hogy mi is vele együtt énekeljük. Ő semmit sem tulajdonított önmagának, sőt szolgálóleánynak nevezi meg magát, aki nem tesz mást, mint teljesíti Urának akaratát. Belső remegéssel fogadja el, hogy ő lesz a szállása Isten gyermekének, őreá bízza Isten egyszülött Fiát és ezzel nem él vissza, ezzel nem kérkedik, ezt nem használja fel a saját maga javára, nem lesz tőle gőgös, nem istenanyaként jár-kel a többi asszony előtt, nem tartja magát különbnek Erzsébetnél, vagy akármelyik asszonytársánál; egyszerűen ezt az egészet úgy ahogy van elfogadja.

Hetek óta azért imádkozom, hogy bennetek is megszülessen Jézus. Ti is hordozói legyetek, szívetekben legyen számára hely, lelketek legyen jászollá.
Karácsony estéjéhez közeledve imádságom változik. Arra kérem Istent, hogy ha mindezt kegyelméből átéljük, Mária lelkülettel éljük át. Ha támadnak körülöttünk Erzsébetek, akik megérzik és észreveszik, hogy átjárt a Szentlélek, ne bukjunk el a kísértésbe és ne tartsuk magunkat különbnek másoknál. Imádkozom az elfogadás ajándékáért. Imádkozom azért, hogy amikor Máriához hasonlóan megérint téged Isten, és ez az érintése széppé, ragyogóvá, tündöklő tekintetűvé tesz téged, tudj alázatos maradni. Ne dicsekedj ezzel az alázattal, ki se mond, mert csak a legfennhájázóbb ember tesz ilyet. Maradj olyan, amilyen ez a fiatal lány volt. Különben kiűzöd magadból Istent. Ő és a te dicsekvésed nem férnek meg egymás mellett.

Isten legnagyobb tette az volt, hogy rátekintett Mária megalázott voltár, megvetettségére. Isten mindig megtalálja az ilyen embereket. Meglátja, felkarolja és a többi ebből következik. Az istentisztelet végén felhangzó Ároni áldásban is Isten orcájának felénk fordulását kérjük. Aki felé odafordítja Isten az arcát, boldog. Nem jó tulajdonságairól, szerénységéről, erős oldaláról beszél Mária, amikor boldogsága forrását megtalálja, nem azt várja el az emberektől, hogy szüzességét, érdemeit emlegessék az emberek, hanem Isten rátekintését. Ő maga meg akar bújni Isten nagysága mögött, nehogy eltakarja őt "Rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék."

Mária nem karhatna mást, mithogy általa megtaláld Istent. Az emberek között nem ő a legnagyobb, akit erre a hatalmas feladatra kiválasztott az Atya, hanem az ő gyermeke.
A mi Urunk, Jézus Krisztus az igehirdetésen keresztül ma a kicsinyekhez akar szólni. Olyanokhoz, mint amilyen Mária volt.

Van közöttünk, aki réges rég kicsinek érzi magát, nem igazán találja a helyét, fáradt és enervált. Vannak közöttünk olyanok, akik nem régen, de óriási gondokkal kellett, hogy szembenézzenek, amelyek megoldása nincs a kezükben. Olyanok is ülnek közöttünk, akiket megaláz a szegénység, hitelek visszafizetésének mérhetetlen terhe, amely minden reggel rájuk szakad. Van, aki esténként azzal a gondolattal fekszik le, hogy nem biztos, hogy fel akar holnap kelni. Másokat a munkahelyükön aláznak meg nap, mint nap. megint más azzal küzd, hogy nem olyan tehetséges, mint a többiek. Vagy a feledékenység és erőtlenség ideje jött el. Némelyek sohasem fognak előléptetni, elvétve hallják meg a főnökük dicséretét, kihasználtan és elhasználtan jöttek ma ide.

Jézus most hozzájuk hajol. Mária anyagi gondjai, társadalmi státusza, helyzete nem változott azzal, hogy Isten reá tekintett. Isten ajándékai nem járnak együtt kegyelmével. Van, amikor csak az ajándékokat kapjuk. Bármekkora ajándékot kapunk tőle, legyen az anyagiakban, szellemiekben mérhető, ő nem azt akarja, hogy ezeknek örüljünk a legjobban, hanem neki magának, kegyelmének és látogatásának.

Szeretem a Magnificatot olvasni és a muzsikában is, mert tanít. Ez a fiatal asszony megtanít Jézusra mutatni. megtanít arra, amit pál apostol így ír a 1 Kor 1,27-28-ban: "Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket ... és akik a világ szemében nem előkelők, sőt, lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket."

Ámen.