Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Szentendre, 2011. október 2.
Mt 6,19-21
EÉK 57, 9, 341, 306, 13

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Tegnapi gyülekezeti kirándulásunkon hazánk egyik legszebb kilátóhelyére, a Pilis-tetőre bandukolva 14 hónapos pici lányunk, miután megpillantotta azokat a gyerekeket, akiknek kezében már volt bot, hevesen és kérően mutogatni kezdett feléjük. Túravezetőnktől, Kertész Józseftől - az engedékeny édesapa legnagyobb megelégedésére - azonnal kapott egy helyben készített bükkfaveszőt. Élete legnagyobb kincsével a kezében boldogan gyalogolt - vidámságunkra séta pálcáját öregurasan használva. Néhány perc múlva azt látom, hogy drága kincsét földre ejtve sietős léptekkel újabb mutogatásba kezd, immáron a tiltott gyümölcs, egy gumicukros zacskó felé. Ez a megengedés határán kívül volt, de egy nagy, száraz fűszál minden bánatát hamar elfeledtette. Volt valamije.

Jézus a Máté evangéliumában három fejezetet elfoglaló Hegyi beszédében útmutatót tár elénk. Azt az utat mutatja meg, amelynek a végén - szerinte - Isten vár. Számtalan irányba elindulhatunk és ma, a vallások keveredésének idején látszólag más utak is a jó helyre vezetnek, még az is elképzelhető, hogy egészen a menyország kapujának közelébe tesznek le, de ő mégis annak az egyetlen keskeny útnak az útjelző tábláit adja ebben az elképesztően radikális tanításában, amely célba is ér. Ez hit kérdés.

Egy ilyen útjelző tábla áll abban a kereszteződésben, ahol döntenünk kell a kincsek felől. Ugyanis nem lehet egyszerre földi kincset is, meg mennyeit is gyűjteni.
Nincs könnyű helyzetünk, hiszen már egészen korai fejlődésünk jellemzője a birtoklás vágy.

Általánosságban elmondható, hogy megtanítjuk gyermekeinket, hogyan szerezzenek maguknak több anyagi javat, hogy biztonságban és boldogságban éljenek és közben képtelenné válunk annak felismerésére, hogy amit birtokolnak, az veszi őket birtokba. Ez igaz a mennyei kincsekre, amelyeket csak a jelenbe tudunk gyűjteni úgymint: jóság, engedelmesség, béketűrés, elfogadás, megértés, alázat, mértékletesség, segítőkészség, önfeleldozás; és igaz ez a földi kincsekre is, mint hatalom, a befolyás, a vagyon, a pénz. Amit birtokolsz, az vesz birtokba.
A szabadság témáját feszegetjük. A krisztusi szabadságét.

Valaki egyszer azt mondta, hogy csak akkor tehetsz meg bármit, ha már semmid sincs.
Jézus is hasonló szabadságra gondol, amikor a földi kincsekről akar lebeszélni minket. Emberközelben látja azokat a tehetősebbeket, akik szívéig nem jut el tanítása. Lelki érzékenységével érzi az anyagi világ rabságában élők keménységét. Szánja a megélhetésüket legelső helyre tévő szegényebbeket, a kor kinyugdíjasait, akik aggodalommal néznek a holnap felé és mindenfélét felhalmoznak. Szomorúan kíséri tekintetével a neki hátat fordító, magukat mindig kivételnek tekintő pénzfüggőket, akik nem tudnak másról beszélni, csak arról, hogy mi menyibe kerül. Sír azok felett, akik csak földi kincseikkel együtt tudnák követni őt, mert ez bizony nem fog menni.

Úgy vélem mindannyian eljutunk odáig, hogy valamikor feltesszük magunkban a kérdést: mi az értékes? Miután megtaláltuk a választ, mindent annak rendelünk alá. A kincskeresésnek ez a megfogható lényege. Sohasem elég abból, ami a többihez viszonyítva sokkal értékesebb és ahogyan egy pici lányka képes eldobni féltett kincsét egy másikért, úgy mi is el tudjuk engedni azt, amihez korábban annyira ragaszkodtunk, ha mutat nekünk valaki olyat, ami még annál is értékesebb.
Te mit gyűjtögetsz? Amid valóságosan van, meg tudja-e enni a rozsda és a moly? Ha listád elején ilyenek vannak Jézus ezekre azt mondja: ne gyűjtögesd. "Mert ahol a kincsed van ott lesz a szíved is." Ha legnagyobb kincseid pénzben, vagy világi márcével mérhetőek, szívedet ezek uralják.

Dino Buzzati 20. századi olasz újságíró Kincskereső című jelenetében egy aránában vagyunk, ahol több száz kerek csapóajtó és kilincs hever a földön. A játékosok feladata megtalálni a kincset, amelyben a közönség segít nekik. Ahogy felemeli a kincset rejtő ajtót, füstgomolyból az ördög nyúl ki és berántja a játékost.
Ez az ördög létcélja. A kincset tévesztett embert magáévá tenni.

Az, hogy mit tartasz a legtöbbre valónak meghatározza egész életed döntéseit, az életviteledet, baráti körödet, hobbidat, kapcsolataid minőségét, vélemyényed kialakulását. A legnagyobb kincs bír a legnagyobb befolyással.
Jól tudta ezt Jézus, akinek szándéka nem kisebb, mint ezt a befolyásolást megszerezni nálad. Ezért beszél a szívről, mint a gondolatok és a Lélek találkozásának helyéről, amely alapvetően meghatározza, hogy ki vagy.

Ha a földön gyűjtünk kincset, azt általában banka tesszük, vagy befektetjük, esetleg egy biztos helyen otthonukba tartjuk. Minden esetre vigyázunk rá, és ha elérkezünk oda, hogy élünk vele, mert szükségünk van rá, szeretjük, ha még egy kicsit kamatozik is.

Ha a amennyben gyűjtünk kincset, ugyanez a helyzet. Ott őrzik, ott kamatozik és ennek a befektetésnek ott fogunk örülni a legjobban, hiszen a jutalom ott üti ha nem is a markunkat, de a szívünket. Az, aki közülünk lelkiekben gazdag, lelki kincseket halmozott fel, jutalma el nem múló jutalom lesz.

És hogy melyek ezek a kincsek? Semmiképp se tévesszük őket össze az úttal. Az még nem kincs és érték a mennyben, ha a kincskeresésről, a szeretetről, a békességre törekvésről hallunk biztató igehirdetést. Még az sem kincs, ha olvassuk a Bibliát és Isten dolgaira szánjuk az időnket. Ahogyan egy egyetemista sem kap fizetést azért, mert egyetemre jár, csak ha végzettségével elhelyezkedik és tudásából, szorgalmából fakadóan valamit produkál, úgy egyikünk sem gyűjt kincset azzal, ha a felkészül arra, hogyan élhet keresztény élete. "Mi használ az embernek, ha világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" - mondja nem kikcs, ha valaki azt feltételezi rólam, hogy keresztény hívő meber vagyok és ennek hangot is ad. Az sem kincs, ha jó tett helyébe valamit viszont várok. Hiába teszek úgy, mint azt Jézus tanította, ha nem tiszta szívvel és önzetlenül teszem, nem kincs.

Sőt! Azt sem írják jóvá, ha önös érdekből azért teszem a jót, hogy odafönt megbocsássanak nekem, vagy azért, hogy ha eljön a számadás órája, legyen mit felmutatnom.

Kincset gyűjteni a mennyben emberi eszközökkel és evilági gyakorlattal nem lehet. Kincset úgy kell gyűjtenünk, hogy nem is tudunk róla. Teszem, szeretem, mert Isten ezt munkálja bennem és ez jó érzéssel tölt el, mert boldog vagyok és mert mások is boldogok.
Ámen.