Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap
Szentendre, 2011. augusztus 28.
Rm 4,1-8
EÉK 348, 9, 260, 389, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Egyszer egy lelkész meglátogatott egy kertészt, akinek mindenfelé gyönyörű, gondozott növénye volt és dicsérte a kertjét: Micsoda szépségeket teremtett Isten! Van miért áldani a Teremtőt! A kertész csendesen megjegyezte: látni kellett volna, hogy milyen volt ez a kert, amikor Isten egyedül dolgozott benne.

Az, hogy milyen az életed, nem egyedül Istenen múlik. Mindkettőtöknek felelőssége van.
A keresztyén hívő ember nagy dilemmája Luther Márton egyik fő teológiai gondolatával van szinkronban: hogyan lehetek Isten szemében kedves? Meddig terjed nálam Isten munkájának határa és hol kezdődik az én felelősségem? Mit tett Isten azért, hogy bűneimtől megszabaduljak és mit tehetek én azért, hogy bűneimtől megszabaduljak? Más megközelítésben úgy is feltehetjük a kérdést: mi a dolga Istennek és mi az emberé?

Amikor Pál apostol hozzá fog a rómaiakhoz írott levelének, abba a zsidó gondolkodásmódba szeretne bele szólni, amely Isten szeretetét az emberi teljesítmény feltételeként nevezi meg. Ezért fogja Ábrahámot, a tekintélyek tekintélyét és a Rómában élő zsidó háttérből érkező keresztények elé állítja: az, akire ős időktől kezdve felnéztek nem azért nyerte el az Atya irgalmát és nem azért lett áldott ő és utódainak utódai, mert kiváló ember volt és minden akadályt leküzdött: vándorolt a pusztában; a békesség kedvéért megengedte unokatestvérének, Lótnak, hogy a kövérebb legelőket válassza; magával Istennel alkudozott Sodoma és Gomora megmaradásáért, vagy hogy képes lett volna feláldozni fiát, Izsákot; fantasztikusan szerette feleségét, Sárát, hanem mert hitt. Ez az ember a Biblia első lapjain elhitte, hogy létezik az a föld, amit Isten megígért neki, így hát szó szerint vette a sátorfáját és elindul az ismeretlenbe, amit később Kánaánnak nevezett el...

Luther Értekezés a keresztény ember szabadságáról című iratában ezt írja: "A Krisztusba vetett hit által ugyanis nem a cselekedetektől vagyunk szabadok, hanem a cselekedetekről alkotott vélekedésről, vagyis attól az esztelen feltételezéstől, hogy a megigazulást cselekedetekkel lehet elérni."
Lefordítom ennek a gyülekezetnek a nyelvére. Isten szemében nem azért vagyunk igazak, mert néhány nap múlva megnyitjuk az óvodánkat és mert sokat fáradoztunk ezen, vagy mert sokat imádkoztunk érte, hanem mert hisszük, hogy a kicsinyek között megénekelt evangélium és a krisztusi szeretet megismertetése életük elengedhetetlen része. Hisszük, hogy szükségük van Jézusra. A többi természetes. Ora et labora. Imádkozunk és dolgozunk érte.

Annak a kertésznek is valahol el kellett hinnie, hogy azok a magvacskák és gazzal benőtt nemes növények gyönyörű virágba borulhatnak, ha megteszi, amit meg kell tennie, úgy az istenfélő ember is hisz Jézusban és lelki szemeivel már előre gyönyörködik abban, ami ebből a hitből fakadóan megvalósul.

Ábrahám megkapta az ígéret földjét, de oda neki kellett elmennie. Emberek szemében lehet, de Isten szemében mégsem érdem a nagy út, hanem csak a bizalom.
"Bízzál, ügyed az Istené, / Ne félj, hogy porba ejtené / Drágán megváltott népét." - énekeltük a főénekben. Vajon mit jelentenek ezek a sorok a számodra? Milyen ügyed van most, amit szeretnél az ő kezébe tenni? Amire azt mondod: Uram! Tudom, hogy te semmit sem ejtesz ki a kezedből, ami a tied. Hadd kérdezzem meg, hogy amire gondolok, az az ügy a tied? Mert ha igen, hiszem, hogy jó kezekben van. Akkor is, ha nem úgy alakul, ahogyan elterveztem.

Bizonyára Ábrahám is tervezgetett. Például azt, hogy Sárával gyermektelen házaspár maradnak. Aztán vénségükre megszületett Izsák, így egy egész nép ősatyja lett belőle. Gondolta ezt volna?
Életünk igazán nagy fordulatain akkor van áldás, ha azokat nem mi manipuláljuk, hanem elfogadjuk és közreműködünk abban, amit a mi Urunk eltervezett.
Mostanában úgy próbálom élni az életemet, hogy hagyom magam vezetni. Persze vannak ötleteim a családi életben és a szolgálatomat illetően is, de imádságom, hogy semmi se legyen meg, amit az Úr nem akar látni az életemben. Szeretnék belesimulni az ő döntéseibe. Nem akarok egy percet sem foglalkozni azzal, amire ő nemet mond. De amire igenje van, azt becsülettel szeretném elvégezni, örömmel elfogadni, bátran szeretnék élni vele, és felszabadultan szeretném élvezni. "Mit Isten tesz mind jó nekem, bölcs minden végzése." (EÉK 348,1)

Kislányunk nemrég múlt egy éves. Néhány hónapja velünk étkezik, amit imádsággal szoktunk kezdeni. Volt bennem egy ki nem mondott csalódás, lelkészi lelkem elégedetlenkedett, hogy már olyan sok mindent megért és számtalan mozdulatunkat utánozza, de ez az imádság valahogy csak nem megy. Egy ideje már nem is mondjuk, hogy tegye össze a kezét, a nyáron már nem is leskelődtünk, csak elmondtuk az imádságot. Tegnap előtt összetette a kezét.

Ilyen elengedésért, ha tetszik Istenbe vetett bizalomért imádkozom az óvodásainkra és családjaikra gondolva, így szeretnék gondolni kislányunkra, Villőre 20 éves korában. Nem tudom, hogy templomba járó, hívő teremtés lesz-e. Nagyon szeretnénk, de jobb, ha ezt oda bízzuk és közben mi magunk vonzódunk Jézushoz. Hiszem, hogy Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Nekünk egyetlen dolgunk, hogy ne rontsuk el az ő tervét.

Ábrahámról sehol sem olvassuk, hogy fitogtatta volna a hitét, vagy kérkedett volna vallási szokásaival. Mégis minden hívő példaképeként emlegetjük őt.
Az evangélikus teológiától távol áll szenteket állítani, mert úgy gondoljuk, hogy ők maguktól állítódnak. Nem attól lesz valaki szent, mert azt egy egyház hosszú tárgyalások után kimondja rá, hanem mert az egész élete Istené.

A nyáron egy piciny szatmári faluban jártam, ahol egy 88 éves nénivel beszélgethettem. "Fiacskám, én azért vagyok boldog, mert egészen fiatal lány koromtól az Úré vagyok." Őt soha senki nem fogja szentté avatni, nem csak azért, mert református. Mégis Isten szentje. Világ életében az az ábrahámi hit tartotta meg, amiről Pál apostol azt írja: "Hitt Ábrahám az Istennek és ezt számította be neki igazságul."

Ma emlékezik meg az egyház Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt lerombolásáról és pusztulásáról, amit Titusz rendelt el. Ezért is olvastuk az oltár előtt Jézusnak Jeruzsálem siratásáról szóló szavait: "... nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."

A hitből élő ember megmenekül. A hitből élő gyülekezet mindig növekvő. A hitből élő egyház erős és kikezdhetetlen. A hitből élő nemzet boldog, elégedett, ahogyan az útmutató heti igéjében is hallottuk: Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott."

Jézus óta az őt szolgálók minden népet tanítvánnyá tesznek. A tanítványság egyetlen kritériuma a hit. Hinni magadtól nem tudsz, de ha van hited, értelmet kap minden, amit azért teszel, mert van hited.
Isten adta a magot, amelyben csodálatosan el van rejtve a lélegzetelállítóan szép virág és az éltető gyümölcs nedve; a kertész elhitte, hogy a mag kikel, amit ha gondoz; a lelkész pedig dicsérte a kertet és gyönyörködött az eredményben. E három. Ezek között pedig legnagyobb a hit.
Ámen.