Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Szentendre, 2011. augusztus 7.
Jn 12,44-50
EÉK 255, 8, 252, 304, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Ha nyitott szemmel járunk a világban azt láthatjuk, hogy ma mindenki kereső. Rengetegen vannak, akik keresik a maguk vallását, a maguk Istenét. A különbség csak abban van, hogy valaki lustábban, valaki pedig szorgalmasabban keres.
Jézus is keresőknek nevezi tanítványait, ezért beszél például a mennyek országáról úgy, mint igaz gyöngyről, amit ha egy kereskedő megtalál, elmegy, eladja mindenét és megveszi azt az egy igazgyöngyöt, aminél értékesebb számára aligha létezik. Igen, a mennyek országa is ilyen, de Jézus is, aki egy végtelen nagy érték. Szívünk mélyén ugye érezzük, hogy ez igaz?!
Azt mondja John Henry Newman, 19. századi anglikán teológus, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy egy egész életen át ilyen kereső legyek.
Az Úr Jézus tanítványait olyan keresőknek nevezte, akik kerestek és találtak.
János evangélista az imént felolvasott igében Jézusnak azokat a szavait rögzítette, amelyet már nem a zsidóknak címzett. Ők keresték a Megváltót, aki az orruk előtt volt, de hiányzott belőlük a hit. Nem hitték el, hogy ő. Ezért hát Jézus más keresők felé fordul és újabb és újabb embereknek kezd beszélni az Atyával való kapcsolatáról.
Amikor ma az ige fölé hajolunk, kérdésünk, hogy ki szól és mit szól?
Ki szól ma hozzánk? Amikor Isten úgy döntött, hogy nekünk adja drága Fiát, kinyilatkoztatta magát és elárulta, hogy az Isten egy közösség. Három személy szeretetkapcsolata.
Nézzünk bele egy négy-öt éves gyermek szemébe. Mi van benne? Az van benne hogy Édesanya és Édesapa örökké fog szeretni. Nincs halál, ez a szeretet egy elmúlhatatlan érzés. Sőt, még akkor is szeretnek, ha rossz vagyok, és ez nekem jó!
Ezeken a bensőséges kapcsolatokon keresztül próbálja elmondani Jézus, hogy mit jelent az Ő és az Atya kapcsolata.
Minden kapcsolatunk mélyén az Isten akarja szeretni bennünk és általunk a másikat. Ennek példája az, ahogyan ők ketten egymást szeretik. "Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem."
A zsidó gondolkodásban a küldött majdnem a küldővel azonos jogokat gyakorol. Az uralkodó küldötte olyan, mint maga az uralkodó. A küldő mindig nagyobb, de a küldetés legfontosabb része mégis csak az, hogy a küldő átadja jogait és tulajdonát a küldöttnek. Jézusban az Atyát kell meglátnunk.
Jézus elutasítása Jézussal egyidős. Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus egy idő után az elutasítóktól a befogadók felé nyit és nekik kezd beszélni. Aki igazán meglátja és mélyen szemléli Jézust, előbb-utóbb az Atyát látja meg.
Ismerjük az ikonokat, bár az ikonfestészet a görög katolikus és ortodox testvérekre jellemző. Egy ikon megfestéséhez csak akkor kezdhetett hozzá a szerzetes, ha bűnbánatot tartott, böjtölt és mélyen imádkozott. A lelki tisztaság eredménye lehetett az, hogy egy Jézust ábrázoló ikont szemlélve az az ember érzése, hogy nem ő nézi a képet, hanem a kép nézi őt. De nem csak nézi, hanem látja is.
Minél többet szemlélem Jézust annál inkább rájövök, hogy ő egy Istennel és Isten ismeretében sokkal fontosabb, hogy ő lát engem, minthogy én látom őt. Persze erre csak akkor fogok rádöbbenni, ha már megláttam és felismertem Jézusban az Atyát és most az Atyára, mint Atyaistenre gondolok, ami általában Isten nevének leképeződése bennünk.
Ki szól hozzánk? Az Atya, aki Fia szavai által teszi érthetővé számunkra az üzenetet, akit ugyanazok a jogok illetnek meg, mint az Atyát. Isten nem lehet valami, csak valaki. Valami ez a szószék, az az énekeskönyv, kint a patak. Én is valaki vagyok. Egy személy. Szerethető és szeretni tudó szabad lény. Isten is ilyen. Igen, az Atya, Fiú, Szentlélek. Valakik. Az Útmutató tegnapi igéje is elmondta: "Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen." (Jer 31,3) Ezt csak valaki mondhatja.
Isten nem lehet energia! Az energia nem beszél! Az energiának nem lehet Fia! Isten nem lehet egy érzés, vagy egy gondolat! Ezek képtelenek bármit is tenni, ezek elvont fogalmak. Sem az Atya, sem pedig Jézus nem elvont fogalom! Élő személyek!
Annak idején a császár szobrot készítetett magáról, jól látható helyre tette, hogy mindenkinek az eszébe tartsa: vigyázzatok, mert mindenütt ott vagyok! Isten kis szobrokat tett a világba, ez a (böcáné köbér kénú) "Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert." hogy emlékezzünk rá. Az ember a világnak az "Istene". Mi vagyunk a világ "Istenei" de csak akkor, ha az Úr Jézus gyermekei vagyunk; képe és hasonlatossága. Ez az oka annak, hogy az Atya Jézuson keresztül próbálkozik közelebb jönni hozzánk.
Aki tehát Jézust elutasítja, aki a másik embert nem szereti, az az Istent utasítja el. India ezt nem tudja. De Kína sem. Meg az ezotéria sem. Ezt egyedül a keresztény világ tudja. Ez a hit hallja meg annak a szavát, aki azt mondja: "... világosságul jöttem a világba!"
Másik nagy kérdésünk így hangzik: Mit szól ez a Világosság?
A világban szellemi sötétség uralkodik. Amióta az ember befogadta a sötétséget, világosság-szomjúságban vergődik, mert fénykedvelők vagyunk.
Ádám és Éva még nem tudták, mit jelent a világosságban járni. Egy két éves gyermek sem tudja, hogy az a férfi hogy apja és az a nő hogy anyja. Nem tudja, miért szeretik őt. Természetes neki. (Lelkileg ép családról beszélek, egyre kevesebb van.) Csak él velük, élvezi a társaságukat és szeretetüket.
Mi kaptuk a kinyilatkoztatást, tudjuk, hogy ki az Isten és azt is tudjuk - mert érezzük a bőrünkön, - hogy miért van szükségünk a fényre. Mi sötétben születtünk. Aki sötétben született, egész életében a világosságra vágyódik. Ha világosságba jut, olyan, mint az igazgyöngyöt találó kereskedő. A világ legboldogabb embere. Ezt mondja el nekünk Jézus: hogyan lehetsz te a világ legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb embere. Aki nem ismeri Jézus és nem tartja meg azt, amit ő mond, vagy tanácsol, sohasem fogja megtudni, mi ez a boldogság. Fényéhségbe hal meg.
Azt mondja Jézus: "Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli őt meg az utolsó napon."
Amikor csínytevés volt otthon, vagy az iskolában, vagy a gyülekezetben, és jött a dörgedelem egy szigorúbb, de igazságos, épp ezért tekintélyes felnőtt szájából, égett az arcom és süllyedtem, nagyon vártam, hogy gyorsan vége legyen. A büntetéstől is féltem, de a szégyen sokkal nagyobb volt bennem.
Mit szól a Világosság? Az igazságot. Az életvitelemtől, az életgyakorlatomtól függ, hogy égni fog-e az arcom előtte, vagy bűneimtől szabad, már megváltott emberként fogok ott állni előtte.
Isten tenyerénél mélyebbre már nem lehet esni. De ott teljesen jó helyen vagyunk. Annak a tenyérnek a biztonságában, amelyet két szög fúrt át. Igen, abban. Ez számodra akkor örömhír, ha tudod, hogy ki és mit szólt hozzád ma. Ha életed legdrágább kincse az, amit ez a tenyér érted tett, tesz és fog tenni.
Ámen.