Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Szentendre, 2011. július 31.
Lk 3,10-12
EÉK 357, 7, 289, 474, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Keresztelő János a tőle megszokott különös módon, a pusztában prédikál. Előttünk lehet az ókorban is furcsának tetsző teveszőr ruhából készült öltözéke, hosszú, vágatlan arcszőrzete, mezítlábas egyszerűsége. Igen, ez a senkihez nem hasonlítható próféta egész életével, szokásaival példázza a nála mindössze fél évvel idősebb Jézusról szóló igehirdetést. Pusztába kiáltó szava nem marad válasz nélkül, remete élete nem hiábavaló, mert vannak, akik hitre jutnak és felfigyelnek arra, akiről beszél.
A mai igehirdető feladata is az, hogy belekiáltsa a világba Isten igéjét. Minden lelkész számára Keresztelő János a példa. Egy templomban, egy istentiszteleten csak az előkészületek folynak, itt az útkészítés történik, a kiáltó szó még nem eredménye hívőségednek. A fal másik oldalán dől el minden. Kirajzolódik-e tetteiden az, amit itt hallottál?
Keresztelő János prédikációjának alapgondolata, hogy a fejsze már ott van a fák gyökerén. Az a fejsze, amely nemsokára elvégzi küldetését és minden fa kivágatik. De az a rövidke pillanat, ami a fejsze lendülése és a kivágás között van, na az a kegyelmei idő. Ezt éljük most. Még van lehetőség arra, hogy életünk gyümölcseinek szüretelése előtt jó és érett gyümölcsöket teremjünk. Még van arra idő, hogy a kétesélyes történet számunkra ne a tűzre vettetéssel fejeződjön be.
Jézus arra vár, hogy miután eljött hozzánk, befogadjuk őt. Minden nap, amikor megébredünk kinyílik egy ajtó és hangzik a szó: jöjj be hozzám. Aki Jézussal egy levegőt szív, annak jó cselekedete nem lesz erőltetett.
Az egyház, egy hívő közösség számára mindig nagy fejtörést okoz mások hitének megmérése. Szembesülünk ezzel akkor, amikor presbiter választásra kerül sor, gyülekezetünkben valakit valamilyen állandó feladatra, vagy szolgálatra kérünk fel, de ezzel a kérdéssel küzdünk akkor, amikor teológiára felvételiző fiatalokkal beszélgetünk, vagy egy újonnan induló óvoda elkötelezett életű, keresztény munkatársait keressük. Hogyan mérjük a mérhetetlent? Hogyan formáljunk véleményt valaki Istenbe vetett bizalmáról?
Testvérek, a hit látható. Az életeden. Véleményeden, életfelfogásodon, ahogyan a családodról beszélsz, ahogy a városban közlekedsz, ahogyan kinyílik a szád, kinyílik mások előtt a füled, amit a két kezeddel teszel, ahová eljársz, ahogyan barátaiddal együtt vagy, ahogyan vásárolsz... látszik a hited. Ha itt a templomban vagy és a főének imádsága szerint szólítod meg Jézust: "Te segíts, hogy a fül, a szem, figyeljen rád csendesen." abból még nem derül ki az, hogy ki vagy. Abból az derül ki, hogy kérsz valamit Istentől. Majd az, amit hallottál és amit haza viszel a beléd elvetett magból, majd ha az kikel és gyümölcsöt terem megmutatja, ki vagy. Az vagy te. A gyümölcsöd. Legalábbis Jézus ezzel azonosít téged is és engem is.
Keresztelő János szavai arra is rávilágítanak, hogy Jézus saját mércéje szerint fog megítélni minket. Húú! Még kimondani is nehéz. De ettől nem kell félnünk! A Jézussal kelő ember nem gondolkodik ilyeneken, mert a mérce ma reggel is segített és holnap is segít eldönteni, hogyan legyek praktikus, gyakorló keresztény. Az egykor megítélő mérce bennem lehet. Ezek után nem vár rám meglepetés.
Általános lelkészi tapasztalatom, hogy az egyházi szimpatizánsok azért jönnek és kérnek valamilyen egyházi szolgálatot - legyen az gyermeküknek keresztség, egy temetési szolgálat elvégzése, egy úrvacsorai alkalom, vagy nagyünnepi istentisztelet - mert számítanak. Számítanak Isten kegyelmére és úgy gondolkodnak, hogy ártani nem árt az a néhány csepp víz, vagy az az egy órácska valamelyik vasárnap és így Jézus is kap egy pipát. És elhiszi, hogy ő jó vallásos ember és ez elég.
Még jobban elszomorodom, ha ugyanezt látom olyas valakin, aki rendszeresen itt van közöttünk.
Keresztelő János úgy hívja őket, hogy viperák fajzata. A látszatkeresztyéneket. A jó farizeusokat, akiknek vannak olyan dolgaik, mint a hívő keresztyéneknek, de fényévekre vannak Jézustól. Nekik hirdette a megtérést.
Ugyanakkor a próféta annak ellenére, hogy majdhogynem goromba hangon mondja dörgedelmét, magát a bűnös embert nem kárhoztatja. Nem hallgat, szemükbe mondja bűneiket, hiszen ő a kiáltó szó, de nem veti őket meg. Hirdeti nekik az ítélet szavát, de nem ítélkezik felettük.
Akinek volt már valami komolyabb betegsége, vagy meg akarta azt előzni, esetleg elégedetlen volt önmagával, tudja mit jelent az életmód-változás. Onnantól kezdve van valami, amire különösen is nagy figyelmet kell szentelni, az élet nem mehet úgy tovább, mint addig. Ha valaki elég elkötelezett ebben, egy idő után nem is érzi tehernek, hogy vannak ételek, amelyeket nem ehet, vannak mozdulatok, sportok, amelyeket kerülnie kell.
Az igazi megtérés is életmód-változás. Nem teszem azt és nem gondolom azt, amit régen tettem és gondoltam. Az istentisztelet nem szertartás, hanem a heti lelki tankolás, az Isten dolgai nem filozófia, hanem magamévá tett életgyakorlat, Isten jelenléte a világban: az autópályán, a főzés közben, vagy egy Duna korzói séta alatt nem fanatikus konzervatív vallásos túlzás, hanem természetes része annak, ami velem történik. Ha valaki már átélte, hogy házastársa, vagy gyermeke néhány napra távol van, tudja mit jelent a hiányuk. Az igazi megtérés is ilyen. Pár nap világi élet és hiányzik Jézus.
Már csak az a kérdés, hogy milyen életvitel tetszik Istennek? Mit üzenhet nekünk az igében említett vámszedők és katonák példája, akiknek Keresztelő János annyit mondott, hogy ne csapjátok be az embereket, elégedjetek meg a zsoldotokkal és senkit se bántsatok.
Ha ezeken a példákon keresztül akarjuk személyesen is megérteni, mit jelent a megtérés egy gyógyszerész, egy pedagógus, egy nyugdíjas, vagy egy édesanya életében, akkor azt kell látnunk, hogy mindenkinek a maga területén kell megváltoznia és most jön a lényeg: krisztusi lennie azokhoz, akikkel együtt, vagy akikért dolgozik.
Elsősorban a szolgálatkész, testvéri szeretetet várja tőlünk Isten. Ha vezetőként, vagy beosztottként Jézus van a szívedben, önzetlen, megbocsátó és alázatos vagy, jutalmad lesz a mennyben. A hited látható.
Fa nélkül azonban nincsen gyümölcs. Luther legfontosabb bibliai mondata minden kor megtévesztett emberét helyre teszi, legyen az farizeuskodó álkegyes, vagy tudatlan ateista: Hit által van üdvösséged. De a hited látható!
Ámen.