Pünkösd ünnepe
Szentendre, 2011. június 12.
4 Móz 11, 24-29
EÉK 229, 5, 296, 235, 308, 12, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Isten igéjében mindig helyre teszi a helytelen gondolatainkat. Nem tudom pontosan ki hogy van vele, de az én életemben sok ilyen van, ezért a hibajavító gyakran dolgozik. Számomra a pünkösdi ünnepünk igéje is ilyen korrekció. Valami, amit talán eddig másképp gondoltunk, egyszerre új megvilágításba kerül.
Ugyanis Ószövetség kapcsán legalább annyira helyénvaló Pünkösdről beszélni, mint Isten öröktől fogva létezéséről. Igen. Már a Bibliánk első lapjának negyedik sorában ott van a Szentlélek említése: "És Isten Lelke lebegett a vizek felett."
Így talán még érthetőbb, hogy bár a Szentlélek Jézus mennybemenetele után fantasztikus módon megalapítja az egyházat, kitöltetik, missziója nem ennek a feladatnak a teljesítésére korlátozódik, mert a Szentlélek munkaszerződése határozatlan időre szól.
Ne féljünk hát a Szentlelket Pünkösd ünnepébe nem bezárni, mindenkor legyünk nyitottak áradására - most is. Hadd áradjon a Lélek!
Igehirdetési alapigénk központi gondolata az utolsó versben található. Mózes mondja: "Bár csak az Úr egész népe próféta volna és nekik is adná Lelkét az Úr!"
A hetven prófétáló vén történetét olvassuk.
Az előzményekhez tartozik, hogy a negyven évig tartó pusztai vádorlásban elnyűvődő nép húst kíván. Elegük van a kenyéren és vizen élés viszontagságaiból, ki vannak éhezve. Nem nagyon hisznek abban, hogy van jövőjük. Egy kicsit lázadnak is Isten ellen.
Vezetőjükben, Mózesben felmerül egy vízió: mennyivel könnyeb lenne ezzel a néppel bánni, ha ugyanaz a Lélek lenne bennünk, mint énbennem! Ha Isten Lelke életük minden zeg-zugát átjárná és ők is Lélekben járó emberek lennének, nem zúgolódnának! Mindent sokkal jobban értenének; például azt, hogy mit jelent a nekik adott ígéret, ti. hogy kapnak egy tejjel-mézzel folyó Kánaánt, csak türelmmel kell lenniük.
Hát ez hit, meg Lélek nélkül nem működik.
Biztosan a te életedben is vannak olyan dolgok, amelyeket türelmetlenül vársz és talán ebben a türelmetlenségedben kezdesz el valami olyat, ami nem a te utad. Próbáld meg kivárni, amit Isten készített el neked! Várd meg a Szentlélek irányítását!
Aztán az előzményekből még azt is tudjuk, hogy Isten kiválaszt hetven embert és nekik adja a Szentlelket.
Egy közösségben minél többen kapják a Szentlelket, annál lelkibb lesz a gyülekezet.
Az Ószövetségben még csak néhányan kapták a prófétálás ajándékát, a kiválasztottak, az újszövetségi Pünkösdkor Istennek ez az ajándéka mindenkinek adatik.
Isten kinyilatkozása a bibliai könyekben lezárult, az evangéliumok teljesek és sérthetetlenek, nem tudunk meg többet Jézusról és életéről, sem megváltó munkájához nem teszünk hozzá. Ugyanakkor prófétálni te is tudsz! És Mózes vágya, hogy "Bár csak az Úr egész népe próféta volna és nekik is adná Lelkét az Úr!" - Pünkösd óta, két évezrede adott.
Maga a görög szó azt jelenti, hogy mások előtt beszélni, nyílvánosan bizonyságot tenni Jézusról. 'Pro fonosz' - előtte mondani.
Milyen jó, hogy a Lélek akkor is, meg most is árad, anélkül, hogy mi mit gondolunk róla és közben a Lélek nem válogat: éri és átjárja a lelkészt és a nem lelkészt, az igét hirdetőt és az ige hallgatót, a prófétát és a véneket.
Isten azt mondta Mózesnek, hogy elveszek abból a Lélekből, amit neked adtam, ami benned van, hogy legyenek olyanok a rád bízott közösségben, akik veled együtt hordozzák a nép terhét, hogy ne magad hordozd azt. Emberileg nehezen képzelhető el, milyen erő lehetett Mózesben, ha másik hetvennek is jutott belőle.
De nézzünk csak a kenyérszaporítás történetére. Isten kezében bármi megsokszorozódhat, közben pedig azt tapasztaljuk, hogy elég! Sőt, még 12 tele kosárral marad is. Ez igaz az egymással megosztott szeretetre is.
Fiatal házasokkal és házasságra készülő fiatalokkal beszélgetve gyakran hallom, hogy azért nem vállalnak kettőnél, vagy háromnál több gyermeket, mert akkor egy-egy gyermekükre nem marad elég szeretet és figyelem. A sokasodásban Isten ajándéka nemhogy kevesebb lesz, hanem mindig több. Hited kérdése ez. Egy édesapa és édesanya hitének, Istenbe vetett bizalmának területe.
Visszatérve az gyülekezeti élethez eszembe jut a múlt heti gyülekezeti hétvégén idézett mondat, amit Klaus Douglass, német evangelizáló lelkész írt az Új reformáció című könyvében: "Egy lelkipásztor darabokra osztani nem tudja magát, de megsokszorozni igen." Ez egy jó mondat, amikor Isten teszi meg ezt. "Bár csak az Úr egész népe próféta volna és nekik is adná Lelkét az Úr!"
Történetünkben sokaknak nem tetszett, amit az Úr elrendelt, közöttük a legféltékenyebb pont Mózes közvetlen munkatársa, bizalmasa, Józsué volt, aki hevesen reagált a történtekre: Mózes, tiltsd meg ezeknek az embereknek, hogy melletted, vagy ami még rosszabb, helyetted prófétáljanak. Nehogy belemenj ilyen képtelenségbe! Nehogy átadd a prófétai ajándékod, nehogy megoszd a Lelked! Hová lesz a tekintélyed, hová lesz az egyediséged? Mi történik Isten igéjével? Te vagy a legjobb, csak a legjobb prófétálhat! A te hangodat szeretjük, a te stílusodat kedveljük!
És már hallom is, ahogyan legtöbb gyülekezetben a presbiterek és ifisek vélekednek a prófétaságról és a tanítványságról lelkészük felé fordulva: Te vagy a próféta, te vagy a tanítvány, te kaptad a Lelket. Mi hallgatunk, te csak beszélj! Ezzel szemben mit mond a pünkösdi Lélek? Csak beszélj! Légy próféta, evangélikus színekben induló gyermek, tégy bizonyságot szavaiddal Jézusról!. "Bár csak az Úr egész népe próféta volna és nekik is adná Lelkét az Úr!"
Tanévzáró istentiszteletünkön had hangozzék el: itt ülnek közöttünk gyülekezetünk leendő prófétái, akik közül néhányan már most elkezdék a prófétai szolgálatot. Vajon hogyan tekintenek ránk, felnőttekre? Van-e mit meglátniuk bennünk? Hallanak-e tőlünk prófétai szót?
Mózes óhajtása a mai gyülekezeti lelkész szívéből szól. Nem darabokra szaggatva szolgálni, hanem megsokszorozódva! Veni sancte spiritus! Jöjj el Szentlélek!
Ámen.