Húsvét utáni 2. vasárnap (Misericordia Domini)
Szentendre, 2011. május 8.
/Jn 10,22-29/
EÉK 389, 6, 296, 401, 364, 69
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban!
Jézus a jeruzsálemi templom kiemelt helyén, a Salamon oszlopcsarnoka nevezetű részén, a tanítások kedvelt helyszínén sétál. A szemben fekvő hegyet Olajfák hegye néven ismerjük, ahová a zsidók a Messiás eljövetelét várták. Jézus sétája és az itt rögzített párbeszéd nem véletlen. Jézus helyén van. Kompetenciája vitán felüli. Akit Mesternek szólítanak, sok ezren és tízezren hallgatnak és akinek messiási szándékai vannak, hiszen azért jön, hogy kiszabadítson a bűnből, megtalálta a helyét és most kényelmesen sétál. Mintha csak otthon lenne.
A minap megállított valaki (egy bárányka) az utcán és megkérdezte, hogy "Hogy van a gyülekezet egykori, idős lelkésze, az ő lekészbácsija, Szentpétery Péter?" Csendesen válaszoltam, hogy ő tavaly év végén Atyjához költözött. Aztán a beszélgetésben kiderült, hogy ő nagyon szerette a régi kis templomot, ahol a téli napokon rendszeresen ő gyújtott be, ezzel az új, modern épülettel valahogy sehogysem tud megbarátkozni - és a hatvan év körüli férfitetsvér szemüvege alatt törölgetni kezdte a szemét.
A személyes élmények kötődést is jelentenek. Az isten-élmények hűséget jelentenek.
Az Útmutató tegnapi igéje is emlékeztet bennünket: "Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el."
A fogságba esett nép mindig visszavágyott szeretett templomába, de még inkább JHVH jelenlétét kívánta.
Az első keresztények számára is rendszeres találkozó hellyé vált csarnokban Jézus természetes viselkedése az írástudók türelmetlenségében talál visszhangra. "Ugyan már Jézus! Ne titkolózz! Az Olajfák hegyével szemben, pont ebben a csarnokban igazán lehetsz őszinte. De hiszen te is tudod, mire vagyunk kíváncsiak. Ne csigázz bennünket! Kerek perec mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk?" "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!"
És ahogyan a vallatási történetből is ismerősen csengő, nagytanács előtt elhangzó válaszából is mély szomorúságot hallunk, úgy itt is: "Megmondtam nektek, de ti nem hisztek."
Ugyanígy kérdez a Sátán is a megkísértés történetében. "Ha te vagy az Isten fia...." tedd ezt és ezt. Mert általában a Sátán támaszt feltételeket, a szívünkbe is ő ülteti el a 'ha' szócskákat.
Jézus kicsit értetlenül fogadja az írástudók kérdését. Megszámolni is nehéz, hány alkalommal jelentette ki, bizonyította tetteivel és magatartásával, hogy ő a homo perfectus, a tökéletes ember, a minta-és példakép, aki azért lehet az, mert az Atyától jött.
A kor emberének nyelvezetét használva válaszol Jézus: "Az én juhaim meghallják az én hangomat, én pedig ismerem őket, és követnek engem."
Akik így packáznak, tiszteletlenkednek, akik kételye mögött fölényeskedés van és akik vitáznak vele, azokból sem most, sem pedig ez után nem lesznek Jézus juhai, akik hallgatnának az ő szavára. Mert nézzük csak meg, hogy kik is ezek a juhok?
A juhokra négy jellemzőt találunk az igében. Jézusra hallgatnak, követik őt, örök élet birtokosai és biztonságban vannak.
A bárányok hallgatnak. De nem mindegy, kire. Egyikünk sem élet más korban, mindannyian az ezredforduló körül születtünk, ki egy kicsit előtte, ki épp hogy utána, tehát mi csak arról tudunk beszélni, hogy ma mi a helyzet; ma elég könnyű elkallódni. Elkallódni a szülők szeme láttára, a barátok közt, ebbe az abszurd vallási kavalkádban, elkallódni önértékelésünkben és sorolhatnánk. Ennek legfőbb oka, hogy a bárányok nem hallgatnak.
A nemrég napvilágot látott, evangélikus egyházunk, egyháztagjaink hitéletére rákérdező, 1500 fős mintavétellel készült szociológiai felmérés szerint híveinknek, tehát nekünk, akik a gyülekezetet alkotjuk mindössze 7%-unk keresi személyes életének nagy kérdéseire a választ egy lelkésszel való lelkigondozói beszélgetésben. Ez önmagában még nem katasztrófa, hiszen mi lekészek sokfélék vagyunk, de a maradék 93% válasza mégis azzá teszi: 55% önmaga orvosa, egyedül oldja meg a problémáit, a többiek barátaikkal, vagy családtagjaikkal.
A múlt héten kaptam egy gyászhírt. Az özvegy elmondta, hogy férje betegsége előtt is mindent együtt vittek az Úr elé, betegségében sem volt ez másképp, ezért nehezére esik fekete ruhát ölteni magára, mert Isten országa már életükben eljött hozzájuk.
Ez a két bárányka együtt tudott hallgatni Jézus szavára. Lehet, hogy nem volt szükségük külső támogatásra, mert egymásnak voltak lelkészei.
Hogyan hatnak ránk Jézus szavai? A bárányok, te, bárányka, kire hallgatsz?
A bárányok követők. Jézusnak van egy pásztori igénye, ha tetszik, vezetői ambíciója. Tévút lenne, ha azt gondolnánk, hogy orrunknál fogva akar vezetni bennünket, sokkal inkább szívünknél fogva. Vágyainkat, szeretetünket akarja irányítani, méghozzá maga felé, hogy ezt átalakítva, megreformálva másokat gazdagítsunk. Felelősséget is vállal értünk, aminek pecsétje, hogy a bárányoknak örök életük van.
Egy átlagos hétköznap rengeted minden miatt szoktunk aggodalmaskodni, hogy lemaradunk erről, meg arról. Akció van az egyik nagyáruházban, este fél kilenckor kezdődik meccs közvetítése, el kellene érni a felvételi ponthatárt, közeledik az adóbevallás határideje, a harmadik X-en túl vagyok, de gyermek sehol, még egy normális párom sincs, ötvenen túl lekéstem a karrier építést. Félelem van bennünk, hogy lemaradunk. De vajon mennyi embernek fáj az, ha lemarad az örök életről? Hány ember megy át árkon-bokron, tüzön-vizen, hogy oda menjen, ahol az örök élet forrásáról hallhat? Pedig a bárányok, ha tetszik, Jézus itatójából isszák az élet vizét, kortyolgatják Jézus üdítő szavait. Ott élik meg csak igazán, hogy aggodalmaskodásra semmi ok, mert létbiztonságban vannak.
Igen, az utolsó üzenetünk, hogy a bárányok biztonságban vannak.
Jézus nyájának biztonsága azon alapszik, hogy őket az Atya adta neki. Ha valaki el akarná rabolni Jézus egy báránykáját, az olyan lenne, mintha Isten kezéből akarná kiszakítani. Isten keze áldó hatalom. Mindennél erősebb és minden felett álló. Onnan csak önszántunkból kóborolhatunk el, ő nem ejt ki és nem dob el soha.
Ki vagy te, Jézus? Te vagy-e a pásztor? Mi a kompetenciád az életemben?
Megmondtam nektek szentendreiek, pomáziak, budakalásziak, szarvasiak, gyöngyösiek, fővárosiak...! Ha az én juhaim vagytok, meghalljátok az én hangomat, én pedig ismerlek titeket és ti követtek engem. Úgy legye!
Ámen.