Húsvét utáni 1. vasárnap (fehérvasárnap)
Szentendre, 2011. május 1.
/Ez 11,19-20/
EÉK 388, 5, 312, 11, Himnusz

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Húsvét ünnepét elhagyva Pünkösd felé fordulunk, ahol Isten Szentlelkének kiáradását ünnepeljük majd.
Vasárnapunk az édesanyák napján túl - akiket ma különösen is imádságunkba foglalunk és áldásban részesítünk - fehérvasárnap is.

A régi hagyományok szerint egy héten keresztül élhették meg a húsvéti feltámadás tisztaságát és örömét azok a felnőttek, akik az ünnep hajnalán fehér ruhát öltve keresztelkedtek meg. Az újat kezdés szimbólumaként használt fehér ruha jelezte húsvéti gyermekségüket. Fehérvasárnap volt az átöltözés napja, amelyet a latin Quasi modo geniti néven ismer; mint újszülött csecsemők, úgy kívánjátok a lelki tejet. Te kaptál-e fehér ruhát? Mit jelentett számodra az egy héttel ezelőtti ünnepünk? Milyen húsvéti gyermeke voltál Jézusnak?

Igehirdetési alapigénk alapján a mai nap ez az egy szív és új lélek vasárnapja is lehetne.
Ezékiel próféta szavai a babiloni fogság idején hangoznak el Kr.e. 587-ben. A nagy Babilon lerohanta a kis Júdát és a nép színe-javát fogságba vitte. Csak a betegeket, időseket és nincsteleneket hagyta az országban, akik képtelenek voltak a lerombolt templomot felépíteni, a földeket megművelni, erőre kapni és felállni mintegy 70 esztendőn át. A deportáltak, az elhurcoltak pedig keserűen gondoltak szeretett földjükre, a városfalak nélkül maradt települések védtelenségére, romokban heverő múltjukra, üszkös történetükre. Meglehetősen kilátástalannak élték meg a helyzetüket. A templomhoz kötődő istentiszteletek megtartása, az áldozat bemutatása idegen földön lehetetlen volt. Kezdett bennük elhaványulni az Isten iránti buzgóság és már-már a pogány kultusz, az idegen istenek felé kacsingattak, csalódottságukban szívük elkezdett keményedni.

És akkor jön a nagy fordulat, a próféta ajkai megnyílnak, hogy elmondja az örömhírt: "Egy szívet adok nektek és új lelket adok belétek."
Isten szuverén Úrként döntött úgy, hogy a langyosságban, majd az elhidegülés küszöbén ismét fogékonnyá teszi népét és a kőszív helyett hússzívet ad. Érzőt, értőt és befogadót.

Az ókori ember számára a szív mindennek a kiindulóponja, az emberi élet, a személyiség komlplex jelentése volt, amely leginkább egy műhelyhez hasonlítható, ahol minden fontos dolog alakul. Az ember itt érzi az örömöt, a bánatatot, sok-sok gondolkodást követően itt jut valamilyen elhatározásra, itt bírálja felül önmagát, s mindez nem csupán érzelmi vonatkozásban központ, hanem az akarat, a döntések meghozatalát illetően is itt dől el minden. A szív az ember belső lelki-szellemi műhelye.

Néhány fejezettel odébb azt olvassuk, hogy "Új szívet és új lelket adok nektek."
Az Újszövetség ezt újjászületésnek hívja.

Rozs-Nagy Szilvia legutóbbi Ébredés újságunkban található írásában Lewis Mumford kultúrbölcselő elméletére utal, aki a személyiség három részét a kőbányához, a kőtömbhöz és a szoborhoz hasonlítja. Az ember személyiségének veleszületett énje, az ősi Ádám a kőbánya; a társadalmi énbe beleszületünk, amely már egy sokkal kisebb egység a nagy halmazon belül, a kőtömb; és végül a fölöttes én a superego megtérése és újjászületése a szobor.

"Ne készíts magadnak faragott szobrot!" - mondja a bálványokat elvető ószövetségi tiltás. Ezt most akár úgy is érthetjük: az újjászületés a te kőtömb-életed lefaragása, csiszolása, egy gyönyörű szobor kialakítása Isten feladata, nem a tiéd. "Ne készíts magadnak faragott szobrot!" - az életed,a személyiséged faragó mestered, Isten kezében van. Ne végezz el helyette semmit, nála jobban úgy sem tudod alakítgatni önmagad. Ő az alkotód, te az alkotott vagy. Nem csak fogantatásod pillanatában, hanem folyamatosan.

Az újjászületés élte át Nikodémus is, miután egy éjszakát beszélgetett végig Jézussal. Szükséges neked újonnan születni! Nem foltokra, varrásokra van szükséged, hanem egy új életre. "Új szívet és új lelket adok belétek."

Az ezekben a percekben Rómában boldoggá avatott II. János Pál pápa Dominum et vivificantem című enciklikájában ezt írja: "A Lélekkel egységben lévő hívők közössége mindenki másnál jobban ismeri, hogy valójában mi lakik az ember bensejében, mi a legmélyebb és leglényegesebb, mert ez lelki és múlhatatlan. Ezzel plántálja belénk a Lélek a halhatatlanság gyökerét, amelyből az új élet fakad, ... ezért csak az ő hatása alatt fejlődhet és erősödhet."

Jézus abban a testben és azokat a képességeket meghagyva akar átalakítani minket, amit eredetileg kaptunk. De ha Lelkét kapjuk, természetét is kapjuk, amely múlhatatlan és képes úgy szeretni, hogy elfelejti a megbántást és tud újat kezdeni; képes áldozatot hozni úgy, hogy nem vár viszonzást; képes tenni egy közösségért úgy, hogy nem azt nézi, hogy a többiek tesznek-e érte valamit vagy nem; képes örömmel adakozni; képes úgy elvégezni az otthoni munkát, hogy nem zsörtölődik; képes úgy hallgatni, hogy nem marad benne tüske és nem folytja vissza indulatait, mert azok eltűnnek; képes minden ok nélkül csókot adni; képes boldogan kiporszívózni; képes a mulasztáson nem fennakadni; képes hibáit belátni; képes őszinte, természetes szeretettel virágcsokrot adni és képes egy virágcsokrot nyitottan elfogadni.

Új édesanyai szívet és új gyermeki lelket adok belétek, hogy egymást szeressétek! - hallatja hangját a két ige.

Igénkhez visszatérve el kell mondanunk, mert a történelemből és a Biblia lapjairól tudjuk, hogy Ezékiel a próféciája beteljesedett. Teljesen váratlanul szinte egy szempillantás alatt a nabukadnedzzári babilni birodalom összeomlott és Círusz perzs király szinte megparancsolta a népnek, hogy menjenek haza és kezdjenek újat.

Isten a sorsok alakítója. Népének szívét ismét önmaga felé fordította, ami a lehető legjobb volt nekik. Valóban egy szívet, a közösség megtartó erejét, az egy Istenbe vetett hitet és új lelket, istent forrón szeretőt adott nekik. És történetükből láthatjuk, hogy mindezt soha nem látott felemelkedés követi.
Istennel lehet újat kezdeni. Győzött a halálon, a bűn felett, háta mögé utasította az ördögöt, győzelme végérvényű, és ezzel egészen újat hozott nekünk. Lelkével kiperzseli belőlünk a bűnt, új, fehér ruhát ölt ránk, hogy emlékeztessen hűségére és mérhetetlen szeretére, és új életet ad.

Boldog az az ember, aki kőszív helyet hússzívet kap! Boldog az az édesanya, aki gyermekeivel és házastársával együtt egy szívet kap és mindannyian új lelket kapnak.
Boldog az a család, akiket Isten lelke vezérel, mert szentek ők; Isten számára elkülönítettek, hiszen neki élnek és őt szolgálják. Boldogok vagytok ti mind, akik egy szívet és új életet kaptatok!

Ámen.