Böjt 5. vasárnapja (Judica)
Szentendre, 2011. április 10.
/Jn 2,13-22/
EÉK 199, 3, 296, 198, 200, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Böjt 5. vasárnapja az igazságszolgáltatás vasárnapja. A helyzet az, hogy tökéletlenek vagyunk, az igazság az, hogy ennek a tökéletlenségnek a tökéletessé tételéhez szükségünk van Jézus templomának lerombolásához és a három nap alatti felépítéséhez. Mindezt a templomtisztítás történetén keresztül igyekszünk megérteni, amely a Mesternek nem pusztán kultikus tisztogatása volt.
János evangéliumában Jézus nyilvános működését két páskaünnep keretezi. Miután betölti a 30. életévét és zsidó vallási szokás szerint nyilvános helyeken is szólhat, Húsvét ünnepén felmegy a jeruzsálemi templomba, hogy rendet tegyen a fejekben és szívekben, majd három év múlva ismét Húsvét ünnepén, ismét felmegy Jeruzsálembe, hogy egyszer, s mindenkorra rendet tegyen és meghaljon értünk. Az első felmenetetle okozza a második felmenetelében történteket. Temploma iránti szeretete miatt fog meghalni. Ugyanis az egyik vád ellene, amely a zsidók félreértése volt, hogy azt merte mondani, ha tetszik hazudni, hogy a 46 évig épülő templomot 3 nap alatt felépíti.
De bontsuk ki a történetet!
Jézus nem volt kibékülve az ünnepekkel. Bár mindenki Isten jelenlétének helyére, az egyetlen templomba igyekszik, spirituálisan üres falakat találnak. Árusok hemzsegnek mindenütt és árulják áldozati állataikat, hogy a diaszpórából, a szétszóródottságból nagy számban oda érkező embereknek ne kelljen sok tíz, meg száz kilóméterről magukkal hozni áldozati állataikat. Pénzt is váltanak, hogy a zarándokok pénzét olyan türoszi pénzérmére cseréljék, amelyen nem volt rajta a római császárra utaló felirat, vagy kép, hiszen ezzel zsidó embernek a templom körül nem volt szabad fizetnie.
Jézus egy zsákutcás gondolkodással találkozik a templomi kultuszban és rögvest veszi a kötelet, hogy abból az állatok hajtására használt un. flagellumot fonjon, mivel az előírások szerint a templomban botot használni szigorúan tilos volt.
Ezzel elkezdte lerombolni azt az adás-vételi szerződést, amelyet ember kötött az Istennel, meglehetősen egyoldalúan. Fölszámolja a vallásosság lényegét, az áldozat bemutatását, amely a szokások és a kiüresedett formák oszlopain rogyadozott.
János evangélista szavai nyomán nagyon úgy tűnik, hogy Jézust ez felüdítette, és ha valamikor és valahol erőszakról, vagy haragról lehet beszélni az ő életében, akkor itt és most. Ez azonban nem az emberek ellen irányul - hiszen nem olvassuk azt, hogy az árusokat kezdte volna verni, mindössze az állataikkal együtt ők is ki lettek paterolva Atyja házából, - hanem az öncélú vallás ellen lép fel, amely a hatalommal és pénzzel kötött szövetséget. Isten szeretetének megvásárolása, és így Isten klubbjának tagjává válni a jézusi gondolkodásban értelmezhetetlen.
Ma türoszi pénzérme beváltása helyett, ha eurokonform megoldásokkal is, de próbálkozunk. Isten szeretetéért sok mindenre képesek vagyunk. Gondolkozzon el mindeki magában, mi mindent tett, vagy tesz, hogy Isten kegyeit, kegyelmét elnyerje. Én is elgondolkozom a gyülekezettel együtt. Mi van az életemben, amire úgy tekintek, hogy ez majd csak beszámít! Ebből hátrányom nem származik Isten előtt, tán még egy kis hasznom is lesz belőle amikor állítólag oda kell állni elé, hátha rám mosolyog a szerencse!
Isten szeretetének jele a mennyország otthonunkká tétele, ahol szívesen bérelnénk egy helyecskét magunknak határozatlan időre. Közbe mennyországba jutásunk egyik legnagyobb akadálya, hogy képtelenek vagyunk felfogni, hogy ezt a helyet ingyen kapjuk.
Einstein mondta, hogy "Egy problémát nem oldhat meg ugyanaz a gondolkodásmód, amely a problémát okozta." A probléma nagyon is hasonló, csak mi a más kultúra, más eszközeit hívjuk segítségül. Bizonyára minket is kiűzne egy jó hosszú flagellummal a kezében, ha megpróbálnánk lelkiekkel, emberivel vagy anyagiaval üzletelni vele. A gyökeres változást, a probléma megoldását Jézus halála és áldozata teszi lehetővé.
Valaki egyszer azt mondta, hogy az egyházban a bűnök menedzselése vált a papok feladatává. Valóban aránytalanul sokat hagzik a szembesítés, ennek okát most nem akarjuk megfejteni, de csendesen jegyezzük meg, hogy az okot talán valahol a bűntudat és lelkiismeret furdalás kihalásában találhatjuk meg, rossz esetben az egyház tekintélyének és az egyház megmaradásának fenntarthatóságában. (Ugyanis addig van egyház, amíg bűnök is vannak.)
De nézzünk az autentikus bűnügyi szakértőre. Jézus először tisztogat egy jó nagyot, kitessékeli a legnagyobb bűnt, ami az ingyen kegyelmet tiporja, és aztán végestelen-végig a belső felismerésről és az Isten iránti vágy keltéséről beszél. Nem fon minden nap ostort. Miért nem?
Igénknek másik nagy üzenetében találunk erre választ.
Az ószövetségi hit szerint a templom ott lelhető fel, ahol Isten, vagy ahogyan ők írják, Jáhve (JHVH) dicsősége van. Az Újszövetségben a testté lett igében van jelen Isten, tehát Jézusban, nem ám a jeruzsálemi templomban! Jézus testét, a templomot lerombolják és három nap alatt romjaiból felépül. Nincs szükség templomra, mert ahol Jézus van, ott a templom.
Pilinszky János Harmadnapon című versében így költ: "Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobodni szíve - / harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia dia."
Húsvét után Jézus személye az igazi istentiszteleti hely. Feltámadott testében egy egészen új közösség születik, amit mi egyszerűen egyháznak és gyülekezetnek hívunk.
Tegnap a felnőtt konfirmandusokal a szécsényi ferences kolostorban tartottunk lelkigyakorlatot, ahol a rendház vezetője arra a kérdésre, hogy hányan jelentkeznek ma szerzetesnek azt válaszolta, hogy annyian, ahányan ma Magyarországon akár házasságról, akár gyülekezeti tagságról, vagy egyébről van szó, vállalják az elköteleződést. A fiatalok között rettenetesen kevesen tudnak elköteleződni.
Jézus a jeruzsálemi templomba hazament. Atyja házának küszöbét lépte át. Miután megtisztította a templomot, elment meghalni és feltámadt, önmagát tette az ember otthonává, ergo örökre elköteleződött irántunk. Milyen más lenne, ha azt mondaná: előbb te köteleződj el irántam, aztán meglátjuk. Hála a mi Urunknak, Jézusnak, ez nem így van, hiszen ő előbb szeretett minket. A templom az embert.
Ámen.