Hetvened vasárnap
Szentendre, 2011. február 20.
/Ézs 1, 10-17/
EÉK 321, 3, 449, 443, 229, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Halljátok az Úr igéjét! Szentendre vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására Pilis népe! Mit kezdjek a sok áldozatotokkal - mondja az Úr. Elegem van a fölöslegetekből rám szánt időtökből, hogy üres szívvel érkeztek hozzám és üres szívvel mentek el innen, ha csak elhitetitek magatokal, hogy hisztek bennem, abban nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem és tapossátok a szentendrei evangélikus templom kövezetét? Ne gyertek többé úgy énekelni, imádkozni, és igehirdetést hallani, hogy közben nem is figyeltek arra, amit mondotok és hallotok, még a látványát is utálom. Felnőtt konfirmáció, ifjúsági óra, húsvéti istentisztelet? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!
Úrvacsorás alkalmaitokat és ünnepi istentiszteleteiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni.

Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek: bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: bűn tapad a kezetekhez! Éljetek bűnbocsánatból! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Kérlek titeket, ne tegyetek több rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az eltévedtet. Védjétek meg, akit mások lenéznek, álljatok a gyengék pártjára!

Nem csak elmondani, hanem leírni is borzasztó volt ezeket a sorokat. Azt hiszem legalább annyira megrémülhettünk és viszolyoghattunk az ézsaiási ige parafrázisától, mint ahogyan a Kr.e. 7. században Isten népe. A mai igehirdetésben mégsem az Úristen bírói köntösét felöltve az ítéletről, az istentiszteleti szokásaink igaz, vagy igaztalan voltáról, a jelen lévő gyülekezet vallásos, vagy hívő identitásáról, vallatásáról, és ítélőszék elé citálásáról szeretnék szólni, mert ezek így nincsenek benne a felolvasott igékben.

Hetvened vasárnap a Húsvét előtti hetvenedik nap. Ez már a böjtelő, régen úgy mondták, hogy innentől Hallelujáig tart a Böjt. Jézus feltámadására kezdünk készülni, Isten szól hozzánk. Ez a szó mindenképp önvizsgálatra és bűnbánatra indít bennünket, de nem a vádaskodás, ítélkezés, önsanyargatásra kényszerítés és fenyegetés hangjával akarja megérinteni és érintésével összezúzni lelkünket. Ezt általában mi megtesszük önmagunkkal, amikor test és nem Lélek szerint élünk. De a jézusi eszköztárban ezek nem találhatóak. Ennek a nehéz, szinte ólomsúlyokat ránk rakó igének inkább a "mégis felszabadító" és örömhírt hordozó üzenetét hoztam a gyülekezetnek.

Először is Isten a bíró. Ez a tény a keresztény hívő ember számára a lehető legjobb hír. Ő garanciálisan igazságos. Akár a mai napom méglegelését és megítélését, akár az utolsó ítéletet nézem, mindenképp a legigazságosabb bírót kapjuk. Ennek egyik jele, hogy Ő nem vesztegethető meg. Senki sem tudja befolyásolni, megtéveszteni, nincs olyan ügyvéd, aki akár ma, akár az utolsó napon ki tudna magyarázni bennünket. Sem a korrupciót, sem a részrehajlást nem ismeri. Igazságossága megfellebbezhetetlen. Ézsaiás próféciája is erre mutat rá. Sohasem a felszínt, mindig a személyiségünk mélyrétegét vizsgálja.

Valaki egyszer azt mondta, hogy Jézust nem lehetne megtalálni a facebook-on, csak a heartbook-on; a szívek könyvében. "Az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr az nézi, ami a szívben van." Mit lát benned?
Minden tettünknek következménye van. Ha Isten ellen lázadunk annak is. Szoktuk mondani, hogy a lábunkkal szavazunk. Ha elmegyünk valahová, vagy részt veszünk valamiben, máris véleményt alkottunk, leadtuk a voksunkat. Gondolatainkkal, indulatunkkal, tetteinkkel Isten mellett, vagy Isten ellen szavazunk. Naponta többször, sokszor döntünk mellette, vagy ellene. Lehetőségünk van igent, vagy nemet mondani. Tartózkodás nincs. Minden egyes tettünk, szavunk igen, vagy nem.

Igénk másik felemelő üzenete, hogy a bűnnek legközelebbi kapcsolata a kegyelemmel van. Bár a bűn az ördögtől származik, hiszen a Isten lényege kizárja a bűnt, Isten és ember viszonyában a kegyelem azért lett, mert bűn lett. A kegyelem csak a bűnnel együtt értelmezhető. A bűnre Isten válasza a kegyelem. Minél bűnösebb valaki, annál nagyobb kegyelemre szorul. Ez a szorultság nyomasztó, ha nem ismerem Jézust, ha ismerem, akkor katarzis.
Ebben a vonatkozásban mindannyian a saját történetünket írjuk. Nagyképűség nélkül, sőt inkább nagyon is felelősségünk teljes tudatában mondhatjuk, hogy a jövőd a kezedben van. Hogy romlás lesz, vagy gyógyulás, Isten teszi lehetővé, de ezt döntéseivel az ember formálja.

Luther Márton Jer örvendjünk keresztyének című írásában megszívlelendőket olvashatunk. "Emberi hatalommal a gonoszokat se ki nem irthatjuk, se meg nem változtathatjuk. Annál kevésbé, mert a gonoszok gyakran erős többségben vannak. Ezenfelül értenek ahhoz, hogy kell szépet mutatni. Fitogtatják nagy bölcsességüket és szent éltüket. Látszatra olyanok a nép között, mint búzavetésben a szép, nagy bogáncs, amely magasabbra nő és szebb külsőt mutat, mint a gabona. Pompás zöld levél, nagy barna fej. A jó kalásznak viszont nincs pompázó termete, hanem egyszerű halványsárgán szerénykedik a nagy mezőn. Úgyhogy aki nem ismeri mind a kettőt, esküdni merne rá, hogy az a dudva a hasznosabbik."

Az oltár előtti felolvasásul rendelt igében a páli mondatokban hervadhatatlan koszorúrú képe a nem láthatóba vetett bizalmat tükrözi. Tükrözi, ami nem látható. Igen. Ilyen az istenfélő ember élete. Dolgaiban látható lesz a láthatatlan. Aki élete mások számára is láthatóvá teszi Krisztust olyan, mint a hegyen épült város -észreveszik.

A jót és a rosszat egyedül Istenben elrejtve láthatjuk meg.
Isten igéje mindig arra is jó, hogy eligazítson bennünket a világban. Ez az ézsaiási szakaszra is igaz.
Végül a prófécia tanulásra buzdít.

Minél érettebb egy személyiség, annál nagyobb igénye van a tanulásra.
Minden évben meghatódom, amikor a hajlott hátú, réges-rég ősz halántékú, szatmár megyei kis faluban élő, tájszólással beszélő Erzsike nénit meglátogatom és azt hallom, hogy az elmúlt évben mennyi mindenre megtanította őt az Úr Jézus. Ő sokszoroság tudja és átélte annak, amit én, mégis ő beszél nekem tanulásról. Rajongásig szereti Mesterét, ezért nem unja meg az igét olvasni, az imádságot mondani.

Tanulni egymástól is tudunk, meg a saját hibáinkból, fontos része ez fejlődésünknek, de a hit dolgait csak akkor tudjuk magunkévá tenni, ha Jézus a tanítómesterünk.
"Tanuljatok jót tenni, törekedj az igazságra, térítsétek jó útra az erőszakosakat."

Protestáns nyelvkincsünkből jó néhány évtizede kiveszett a vasárnapi iskola szavunk. Első hallásra ambivalens: az úrnak megszentelt napján iskolába járni. Ma gyermekistentiszteletnek hívjuk. Amikor az iskolapad helyett a templompadba ülnek be gyermekeink és unokáink, tanítójuk a Názáreti Jézus, tankönyvük a Biblia, jegyzetük a szívük, osztálytársuk a lelki testvérük, értékelésük mennyei, jutalmuk az örök élet, uzsonnájuk pedig a kakó és kalács. Aki ebből a gyülekezetből 1948 előtt, vagy 1990 után vasárnapi iskolába járt, sohasem fogja elfelejteni alma materét, láthatatlan, de egy lelkész, kántortanító vagy gyülekezti munkatárs hangján megszólaló Jézusát.

Igénk dörgedelmes és kíméletlen hangon szólaltatta meg az igazságot. Talán Isten elutasító magatartásán meg is botránkoztunk, mégsem ő az oka annak, hogy Ézsaiás próféta lejegyezte ezeket a szavakat. Ő az okozat. A válasz.
Ámen.