Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap
Szentendre, 2011. február 13.
/Apcsel 26, 1. 9-20/
EÉK 358, 2, 338, 46, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Pál apostolnak van miről beszélnie. Az imént felolvasott beszédében gyönyörűen összefoglalta megtérésének történetét. Világos, hogy kiből ki lett. Teljesen egyértelmű, hogy milyen viszonya volt Jézussal megtérése előtt és az is, hogy megtérése után mit jelentett számára Jézus neve. Neked - kedves istentisztelet látogató - van-e miről beszélned? El tudod-e mondani, milyen kapcsolatod volt és milyen lett Jézussal megtérésed által? Látod-e magadat felülről, kívülről? Ha bizonyságot kellene tenned lennének-e szavaid? Van-e történeted?
Minden bizonnyal Pál damaszkuszi útja, megtérésének története egyedi. Igen furcsán néznének az egyházban arra, aki mennyei látomásra hivatkozva beszélne élete nagy változásáról, és egyébként is; ma Magyarországon nem szokás üldözni Jézust és híveit, legalábbis nyíltan nem.
De mit is jelent a megtérés? A görög szó, a metanoia a tudat teljes megváltozása. Szellemi-lelki fél csavar. 180 fokos fordulat. Minden, amit eddig úgy gondoltam, most emígy gondolok.
Pál az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv vége felé, miután lépten-nyomon Jézusról tesz bizonyságot, a zsidók ki akarják végezni, így mint római állampolgár és mint akinek vallásszabadsága van, lehetőséget kapva egy védőbeszédet tart II. Heródes Agrippa, Bereniké és Fesztusz előtt, akik a legmagasabb palesztinai és római hatalmi körök képviselői. Missziótörténeti szempontból hallatlanul fontos esemény ez. Pál nem röstelli megvallani hitét, sőt, mi több, hallgatóit megtérésre buzdítja. Teszi ezt azért, mert amikor a damaszkuszi úton a mennyből megjelenő Jézus Krisztussal találkozik, Jézus elmondja neki: "Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod." Az egy-ügyű Pál képtelen mást szólni. Jézus elkötelezettje.
A megértésben segít egy-egy szó kibontása. Lássuk az ösztökét! Az ökrök nógatására használt vasalt végű bot, az ösztöke görögül kentron, ami a latin centrum szó etimológiájával azonos, amely a kör középpontjára, a legbelső pontra, az origóra mutat rá. Nehéz neked a kör középpontja, a túlerőben lévő hatalom ellen hadakoznod. Nehéz neked az életed lényeges részévé válni akaró Jézus ellen cselekedned.
A látszat ellenére a megtérés nem annyira kényszer, eleve elrendeltség, determinizmus, hanem sokkal inkább az, amikor életem középpontja, hatalma Jézus. Az, amikor Isten átment a sötétség hatalmából a világosság hatalmába; erőt ad ahhoz, amihez eddig nem volt erőm; szeretni fogom azt az élethelyzetet, amit eddig gyűlöltem; elfogadom azt, akit eddig lenéztem; tudok örülni annak, aminek eddig nem örültem.
Ebben az új létben új jogaim vannak, de új kötelességeim is. Jogom van bízni, jogom van remélni, jogom van az örökélet távlatában gondolkozni, jogom van kérni Istent, imádkozni hozzá, jogom van minden terhemet elé tenni, jogom van a tiszta boldogsághoz. Kötelességem az evangélium szerint krisztusi módon élni, megbocsátani, tanúságot tenni. Ezeket a jogokat és kötelességeket nem külső törvény teszi lehetővé, hanem szíved belső törvénye.
Pál damaszkuszi útja saját életünk metaforája is lehet.
Van egy ismerősöm, aki egy repülőgép úton tapasztalta meg Isten létezését, amikor az évek óta kínzó asztmatikus betegsége egyik óráról a másikra elmúlt.
A tegnapi felnőtt keresztelési és konfirmációi előkészítőn is meséltem, hogy ismerek egy asszonyt, akinek a megtérés élménye egy álomhoz kapcsolódik, amelyben démonok hatalmába került, de amikor kimondta azt, hogy "Erős vár a mi Istenünk" a démonok békén hagyták. Ez nem film, ez létezik.
Egy idősebb barátom fiatal korában sokszor úgy berúgott, hogy éjjel az árokból szedték össze annak a gyülekezetnek az ifisei, akikhez járt. Nem az érintette meg, amit a lelkész mondott, hanem ifis társai magatartása és mindig-szeretete. Ma ő egy nagy gyülekezet áldott életű lelkésze.
A négy év körüli Emese szülei mesélték, hogy egyik reggel kislányuk melléjük kéreszkedett és szokatlanul csendes volt. Édesanyja kérdezte tőle, hogy miért olyan hallgatag. Emese visszakérdezett: "Édesanya, az nagyon nagy baj, ha nem titeket szeretlek a legjobban?" Az édesanya nyugodt és szelíd hangon válaszolt. "Dehogy baj kicsim!" - de azért közben rettenetesen kíváncsi lett, ki előzhette be őket Emesénél. "Kincsem, azért elárulod, hogy kit szeretsz a legeslegjobban?" Emese nem válaszolt, hanem kis mutató ujja az ég felé emelkedett.
Luther azt mondja, hogy minden nap megtérésre van szükségünk. Lelki értelemben vakon születtünk és amikor elkezdünk látni tanulni, az a helyzet, hogy vagy túl kicsinek, vagy túl nagynak látjuk magunkat, Isten pedig egyáltalán nem látjuk. Amikor megtérsz, pont olyannak látod magadat, mint amilyen vagy, mert meglátod Jézust.
Naponként, ha reggel kinyitod a Bibliádat, imádkozol és talán még énekelsz is, Jézushoz térsz a te gondolataidból az ő gondolataiba. A középponthoz érkezel, de nem a középpontba. Egész napodat rajta keresztül és benne élheted meg anélkül, hogy az terhes lenne. Tehát már felkelés után eldől kinek az irányítása alatt telik a napod.
Pál apostolnak volt miről beszélnie, sokszor elmondhatta csodálatos megtérésének történetét. Az igazán átadott életű embernek minden nap van egy története.
Ámen.