Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2011. január 23.
/1 Jn 3,6-12/
EÉK 384, 1, 389, 277, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A hét valamelyik napján, amint a HÉV-től bandukoltam hazafelé, látom, hogy egy édesanya alig egy éves gyermekét babakocsiban tolva határozottan a templom előtti kis térre fordul be. Gondoltam, egy újabb keresztelő család, de nem hozzánk jött, csupán kisgyermeke sapkáját igazította meg. Szitkozódó és leteremtő szavai kíséretében durván és erősen kötötte meg a nyűgös és ki-ki forduló csöppség fején a hideg ellen tényleg hasznos fejfedőt. Minél erőszakosabb volt, annál nagyobb volt az ellenállás és a sírás. Az idegesség agresszióval párosult.
Férfiasan bevallom, összeszorult a szívem. Még ott eszembe jutott az egyik baba-mama körösünk, aki néhány héttel korábban, szinte ugyanazokon a kockaköveken hasonló korú és hasonlóan türelmetlen, nyűgös porontyjára szintén sapkát húzott. Kicsinyét simogatta, lehajolt hozzá, szemébe nézett, szelíd, halk hangjával magyarázta, hogy miért kell sapkát venni és finom ebéddel kecsegtette, anélkül, hogy fűt-fát ígért volna neki. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz volt: a sapka felkerült és továbbmentek.
Az igehirdetési alapige üzenete akár ebben a rövid gondolatsorban el is mondható. Van, aki az anyatejjel szívja magába a gonoszt és ő maga is könnyen azzá válhat, és vannak, akik szereteten nőnek fel és legyőzi bennük a jó a rosszat.
Sok olyan igét találunk a Bibliában, amely arról szól, hogy miért tartotta fontosnak Isten, hogy Jézus eljöjjön hozzánk. Ha ezeket tömören összegezzük, Istentől ezt halljuk: kizárólag akkor kerültök bajba, amikor nincs bennetek szertet. Elküldöm Fiamat, hogy közétek vigye, amit elveszítettetek, figyeljétek és legyetek olyanok, mint Ő. Meglátjátok, kis mennyország lesz az életetek.
János azt írja levelében: "Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem ismeri őt." Ilyen meghatározó Jézus személye. Minden elsöprő. Ereje és hatása elképesztő.
Többek mellett van egy számomra különösen is fontos barátom, akivel nem csak a közös érdeklődésünk és a kölcsönös szimpátiánk köt össze bennünket, hanem az imaközösség és a testvériség. Az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben sokszor nyílt lehetőségünk arra, hogy akár több hetet is együtt töltsünk. Ennek a barátomnak rengeteg ismerőse, barátja van, előbb-utóbb legtöbbjüket én is megismertem. Vannak közöttük számomra tiszteletre méltó emberek, de volt közöttük egy-két olyan, akikkel magamtól soha nem barátkoztam volna. De mert ez a barátom szerette őket és sohasem volt velük szemben elítélő, gyakran hosszasan beszélgettem velük.
Ezen keresztül tanultam meg, hogyan lehet egy hazudozós embert újra és újra bizalomba fogadni; egy homoszexuális fiút megérteni és nem kitaszítani, aki tisztában van azzal, hogy ami benne van, nem Isten rendje és ezért választja a szingli létformát; hogyan lehet szeretni a politikáról, teológiáról, családi életről totálisan másképp gondolkodó embert; és egyátalán úgy élni, hogy rövidke életem egyetlen célja: másokon segíteni.
A te barátaid az én barátaim is - szokta mondani az indián törzsfőnök, amikor a közéjük keveredett fehér ember társa egyszer csak megjelenik a színen.
Igen. Akit szeretünk és elfogadunk, az iránta való érzéseinkből fakadóan, sokkal könnyebben el tudunk fogadni olyanokat, akik nem igazán állnak közel a szívünkhöz, de akiket szerettünk mégiscsak szeret.
Jézus eljött, hogy értésünkre adja, hogy mindenkit szeret. Ezzel le is egyszerűsítette a dolgunkat. Ha igazán szeretem őt, és ő a barátom, már nem olyan nehéz szeretni a többieket. Hogy gyűlölhetném azt, akit ő szeret? Hogy ítélhetném el azt, akit ő nem ítél el? Hogy tehetek rosszat azzal az emberrel, akinek testi-lelki fájdalma Jézusnak is fájdalmat okoz? Miért tennék állandóan keresztbe Istennek azzal, hogy nem vagyok hajlandó szeretni? Mi kell még ahhoz, hogy megértsük: ha szeretem az otrombán viselkedő pénztárost, Jézust szeretem; ha nem vagyok ingerült vagyok a gyermekemmel, vagy az unokámmal, a gyermekemben lévő Krisztust tisztelem; ha zsugori és önző vagyok, az ellenkező oldalt erősítem.
Jézus mondja: az én gyermekei a te testvéreid. Minden ember Isten gyermeke, csak valaki nem akar erről tudomást venni, vagy irtózik a gondolattól, hogy lehet Istennek gyermeke lenni. János apostol levele szerint ha valakinek nem kell, hogy Isten gyermeke legyen akkor az az ördög gyermeke.
Teológiai gondolodásunk meghatározó alakja, Luther Márton lépten-nyomon az ördögről beszél. Minden rossz mögött az ördög cselvetését látja. Épp ezért különös, hogy mi evangélikusok sokszor nevetünk az ördög létezésén. Persze, van rossz, de hogy egy személy álljon az egész mögött, kicsit idejét múlt teória. Luther nem azért vette mindig számításba az ördögöt, mert a középkor babonás hiedelmeiben szocializálódott derék németeknek valahogyan prédikálni kellett Istenről, hanem mert minden teoplógiai írás között és fölött a biblia jelentette Isten és jézus Krisztus megismerésének autentikus forrását.
Nem ijesztgetni kell egymás az ördöggel, hanem tisztába lenni a jelenlétével és aza akartával. Mert bizony akarata is van. Azt akarja, hogy senki se üdvözüljön, hogy a szeretet minimálprogrammá csökevényesedjen az emberek életgyakorlatában és minél többeket magához vegyen.
A minap olvastam, hogy az EU-ban 3,5 millió diákoknak készült naptárat osztottak ki tavaly szeptemberben, amelyben a zsidó, muzulmán, szík és kínai ünnepek szerepelnek, de egyetlen keresztény ünnep sem. Magyarországon 70 ezret adtak a diákok kezébe. Nem ezen múlik Európa kereszténysége, egy Ébredést nem lehet megakjadályozni. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a kereszténység és mindaz, amit Jézus hozott nekünk egyre silányabb bánásmódban részesül.
Az idei ökumenikus imahét témája az első, jeruzsálemi gyülekezet szemlélése: mi volt az ősgyülekezet titka, mi tartotta őket össze és mitől vált a világ leggyorsabban terjedő tanává és életvitelévé a kereszténység. Nem érdemes túl sokat kutakodni, mert úgyis a Jézus iránti elköteleződött szeretet van minden okos fejtegetés végén. A Szentlélek ajándéka, ha sokan elindulnak Jézus felé. Úgy ahogy a főénekben énekeltük: "Tisztíts meg teljesen, szentelj meg hadd legyen / Fényedből fénysugár az életem, / Míg a homályon át a lelkem otthonát, / Világosságodat elérhetem."
Ámen.