Az év első vasárnapja
Szentendre, 2011. január 2.
/Mt 18,1-5/
EÉK 183, 1, 178, 306, 13, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet 2011 második napján! Kérem az Urat, hogy ebben az esztendőbe is együtt erősödjünk a hitben, Krisztus iránti elköteleződésünkben és az egymás iránti feltétel nélküli szeretetben! A Bibliaolvasó Útmutató évi igéjét ma is elmondom, hogy az év aranymondásaként jó mélyre vésődjön belénk: Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." (Róm 12,21) Minden vágyam, hogy ebben a küzdelemben mindannyian álljunk a győztes oldalán. Az előző évekhez hasonlóan idén is minden vasárnap Jézusról fogok beszélni, akinek ez az életében valamit is jelent, lehetőleg minél többször jöjjön el igét hallgatni. Így legyen boldog az új esztendőnk!
Karácsony és Vízkereszt közé beékelődő vasárnapunkra a kisgyermekes szülők kedves igéjét kapjuk.
A budavári gyülekezetben a legfiatalabbaknak szóló délutáni alkalmat Totyogók istentiszteletének nevezték el. Nem új keletű ez, mert már Jézus is valami ilyesmiről szólt, amikor a kisgyermekeket állította a figyelem középpontjába. Lássuk, hogyan teszi ezt!
Jézus sorba teszi tisztába a tisztázatlan kérdéseket helyére téve a vallásos ember fejében kialakult torzulásokat. Sok munkája van, működésének és megszólalásainak három éve hatalmas intenzitással telik. Mi tulajdonképpen már hátradőlhetünk vallási fotelünkben, mert Jézus minden érdemi kérdésre feleletet adott. Ne legyen kétségünk afelől, hogy az evangéliumok nem őrizték volna meg emberlétének életművét. Istennek úgy tetszett, hogy mindezt négyen írják meg és őrizzék meg hitelesen az emberiség számára.
Számunkra, 21. századi európai keresztények számára nem mindennapi és nem is teljesen érthető versengésbe csöppenünk bele, amikor a tanítványokat arról látjuk vitatkozni, hogy kinek, milyen helye lesz majd a mennyei királyságban.
A zsidó ember hétköznapjaiban nagy jelentőssége volt az elsőbbségnek, amely a vallási gondolkodásban is szerepet kapott. Nagyon is számon tartották, kit milyen hely illet meg, ki hol ül, s kinek milyen kapcsolatai vannak. A tizenkettőt szinte az utolsó pillanatig foglalkoztatja a téma, még az utolsó vacsorán is ezen próbálnak osztozkodni, de a Jézus egyik oldaláról megszólaló lator is az épp meghalni készülő Isten eljövendő királyságába kér egy helyet magának.
Jézus látja, hogy mint oly' sok minden, ez sincs kellőképp elmagyarázva, ezért tanításának egyik legegyszerűbb, de bennünket, felnőtteket nagyon is megérintő példáját mondja el, amelyet három evangélista is "meghall" és lejegyez.
Jézus talán elkap egy épp körülötte fogócskázó gyermeket, hogy a tanítványok elé állítsa. Nem erkölcsi példaként helyezi a szemük elé azt az apróságot, bár az akkori zsidó hitrendszer szerint a gyermek egy éves koráig minden bűntől tiszta, hanem mert az a kicsi feltétel nélkül el tudja fogadni azt a segítséget, amelyre szüksége van. Ehhez kell a kicsiség. A kicsiséget sem a nagyravágyó, sem a büszke, sem az önző, sem a haszonleső, sem a törtető ember nem ismeri. Ha valaki nem ismeri a jézusi kicsiséget, nem mehet be az Isten országába. Mert mit tesz a felnőtt és mit a gyermek?
A felnőtt megszerzi magának, amire szüksége van. Emlékszem, milyen hatalmas érzés volt az első tábla csokit saját pénzből megvásárolnom, olyat, amilyet szerettem volna és egyedül megennem. A lábam előtt hevert a világ. Felnőtt korban vagy szorgalommal, vagy spórolgatva, vagy kiérdemelve, vagy erőszakosan, vagy törvénytelenül, de megszerezzük ami kell nekünk. Ezzel szemben mit tesz a kisgyermek? Megajándékoztatja magát. Tudja, hogy szüleitől majdnem mindent megkap - és milyen jó volna, ha egy egész sor dolgot nem kapnának meg a gyermekek! - szóval van egy biztonság érzése, ami könnyeddé teszi. Mindannyian ismerjük a gyermeki felhőtlenséget, amelyben nem gondolkozunk azon mit együnk és mit igyunk, mit vegyünk fel és hogyan lesz meleg otthon, hanem csak vagyunk, és élvezzük a lét gondtalanságát.
Az egészen csöpp gyermek óriási traumaként éli meg, ha mindezek mellett éhségét nem olthatja rögtön, ugyanakkor éhesen, vagy szomjasan félálmában ösztönösen képes olyan szögbe fordulni, amilyenben a táplálékot szokta kapni. Szülei iránti bizalma feltétel nélküli. Akkor és ott, a Jézus által vezetett Totyogók istentiszteletén, aminek résztvevői a tanítványok, mit tanultak?
Isten országát nem lehet kiérdemelni, nem lehet megvásárolni, nem lehet elég jót tenni ahhoz, hogy bejussunk, nem lehet annyit foglalkozni az igével, teológiával, nem lehet annyit imádkozni, böjtölni, adakozni, hogy valaki mintegy ellenértéket átvehesse a mennyországi belépőt. Jézus markáns kijelentése az egyetlen lehetséges bejutásról a megajándékoztatás. Ajándékozz meg engem Uram, hogy ott legyek, ahol te vagy! Ajándékozz meg azzal, hogy halálom után annak az isteni terülnek a küszöbét átléphessem!
Kempis Tamás, 15. századi szerzetesíró azt mondja, hogy "Isten oda önti áldását, ahol üres edényt talál."
A gyermekségen kívül mi kell ahhoz, hogy enyém legyen a mennyeknek országa? Alázat, egy üres edény, amelyben elfér az ajándék.
2011 első megszentelt napján Isten valami fontosról akart nekünk beszélni. Márpedig ha ő valamit fontosnak tart, akkor arra érdemes odafigyelni. Ha valaki közülünk már megkapta ezt az ajándékot, annak életén mi mindannyian észrevesszük azt.
A piciny gyermek, ha jól érzi magát szülei társaságában, akik figyelmet szentelnek neki, minden mozdulatukat lesi, egy idő múlva utánozni kezdi őket és rájuk szeretne hasonlítani. A megajándékozott keresztény ember ugyanezt éli át. Mindenben szeretne ahhoz hasonlítani, akitől kapta az ajándékot, akibe vetette bizalmát, akitől csak jót remélhet, aki kifogyhatatlan szeretettel szereti őt.
Ki van tárva Isten országának kapuja előttünk? Ki van tárva. Mert az Atya házában sok hely van. És ha valaki odamegy egy angyalhoz és megkérdezi, hogy hol van az ő helye, az angyal odavezeti a megterített asztalhoz és rámutat egy székre. Ez a te helyed, neked tartottunk fent. Ha olyan leszel, mint a kisgyermek, aki megajándékoztatja magát, a te angyalod is meg fogja neked mutatni székedet. 2011 ebben a gyülekezetben legyen a helyfoglalás éve! Akik már ismerik helyüket, kérem, segítsenek a többieknek!
Ámen.