Ökumenikus imahét nyitó alkalma
Szentendre, Baptista imaház, 2010. január 17. 18:00
Lk 24,1-5


Mit keresitek a holtak között az élőt?

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Isten ma örömét leli bennünk. Tulajdonképpen ebben az órában és innentől kezdve nyolc napon keresztül azt valósítjuk meg, amit Jézus személyének jelenlétével ki akart munkálni közöttünk. Együtt dicsőítjük őt énekben, együtt hajtjuk meg fejünket, együtt várjuk, hogy meghalljuk szavát és együtt figyelünk igéjére. Azonban ne feledjük: ehhez is rá van szükségünk, hiszen Lelkével ébreszti bennünk a vágyat arra, hogy keresztény testvér a keresztény testvérrel együtt legyen békességben.

A 2010 évi ökumenikus imahét összefoglaló témája a tanúságtétel. Feltámadása után Jézus azt mondja tanítványainak: "Ti vagytok erre a tanúim." Ti vagytok azok, akik megtapasztaltátok, hogy élek és ezt nektek kell elmondani az embereknek, hogy ők is elmondhassák majd unokáiknak és az unokák is elmondhassák az ő fiaiknak és leányaiknak, hogy kegyelmet gyakorolhassak ezer ízig azokkal, akik megismertek, hisznek bennem és szeretnek engem.
Mindenki, aki elhiszi, hogy Jézus feltámadt, tanú. Mindenki, aki előtt nyilvánvalóvá lesz az Írás értelme, és a Biblia igazsága, bizonyságtevő. Nem mi tesszük magunkat azzá, hanem Isten igéje tesz bennünket alkalmassá erre. Mondd el neki is és neki is, hogy ki vagyok, hogy mindannyiuknak életük legyen.

Mai első alkalmunk Jézus feltámadásáról szóló tudósítás első öt verse, amelyben az életet ünnepeljük. Annak az életnek az ünneplése történik, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a mennyek országának tagjai legyünk.
Magdalai Mária, Mária Jakab anyja, Johanna és a velük lévő többi asszony a halott Jézushoz indulnak. Aztán a fehér ruhások valami egészen megdöbbentő hírt közölnek velük, miután felteszik a költői kérdést: "Mit keresitek a holtak között az élőt?"

Kik az első tanúság tevők? Hát az asszonyok, akik hírül viszik az emberiség történetének fordulatát jelentő hírt. Akit kerestek, az élők között van, hogy nektek is életetek legyen.
Ahhoz, hogy tanúságtévő légy, újra és újra rá kell csodálkoznod, hogy Jézust nem a holtak között kell keresned, hanem az élők között. Mert Jézus nem a történelem nagy könyvének egyik lapjára írt név a sok közül, hanem az, aki győzött a halál felett. Jézus nem a múlt emléke, hanem eleven valóság, aki most is itt van közöttünk.

Testvérem! Te személyesen hogy vagy ezzel? Hallgatod az igét, vasárnapról vasárnapra jól laksz azzal a lelki táplálékkal, amit eléd tesznek, feltankolsz az istentiszteleten, vagy misén, olvasod a Bibliát, minden nap összekulcsolod a kezedet, erőt merítesz Isten szeretetéből, ezzel egyre erősebb lesz vágyad arra, hogy még több időt tölts Jézussal, a végén rábízod az életedet, de vajon elrohansz-e elmondani másoknak, hogy mire jutottál? Elsietsz-e azokhoz az emberekhez, akik a tanítványokhoz hasonlóan vasárnap délelőtt otthonukba zárkóznak, vagy egyszerűen csak kizárják Jézust az életükből?

Szembesülj most a kérdéssel: vajon akarja-e Isten, hogy elmondd: te elhitted, hogy Jézus az élők között van. Elbeszéled-e, mi történt benned, amikor ráismertél az élő Úrra, amikor felfedezted, hogy ki ő? Vajon a Szentlélek akar-e téged használni arra, hogy mások általad, a te bizonyságtévő életed által térjenek meg, vagy talán csak legyint egyet: áh, nehezen tért meg, semmire sem való, inkább hallgasson!
Márpedig Istennek tetszett, hogy a patriarchális berendezkedésű társadalomban a nem épp szavahihetőségükről és megbízhatóságukról híres asszonyokat használja fel a tanítványok életében arra, hogy fehér ruhás követeinek szavait elújságolják nekik.

Elakad-e nálam az evangélium, a jó hír, ti., hogy Jézus feltámadt, vagy tovább tudom adni másoknak? Föl merem-e vállalni, hogy esetleg bolondnak, eszelősnek, gyengének, hiszékenynek tartanak mások csak azért, mert Jézust az élők között keresem. Meg tudom-e osztani hitemből fakadó bizonyosságomat, vagy megtartom magamnak?

A napokban beszélgettem egy apukával, aki elmondta, hogy két óvodás korú gyermeke küszködik azzal, hogy az otthoni étkezés előtt elmondott imádságot nem mondják az oviban. Ezek a szülők valamit jól csinálnak. Átadják azt, amit Isten- kapcsolatukban megélnek. A hároméves kis hitvalló. Most még küszködik az őt körülvevő ateista világ istentelenségével, de a jelek bíztatóak. Igénye van arra, hogy ne öljék ki nyiladozó kis hitéből az Élőt.
Egyik testvérünk a gyülekezetben nemrég veszítette el házastársát. Ő vigasztalja az őt vigasztalókat, mert ő sem a holtak között találta meg az Élőt.

Első éves teológus koromban minden héten hazautaztam Nyíregyházára. Gyakran írtam a görög és héber leckéket a vonaton, szerettem, ha inkognitóba maradtam, mert így volt időm arra, amire a hétvégén otthon aligha. Azonban észrevettem, hogy legtöbbször a Hebraica és a görög Újszövetség élénken vonzotta az érdeklődők tekintet és gyakran beszélgetés lett belőle. Hamar megtanultam, hogy jegyzeteken kívül nem érdemes elővennem semmi mást, különösen nem a Bibliáimat, ha azt akarom, hogy nyugtom legyen, hiszen hamar lelepleződöm. Aztán egy alkalommal egy ötven év körüli szimpatikus férfi ült mellém Debrecenben. Nem telt el sok idő, elővett egy fekete kötésű könyvet és én rögtön keresni kezdtem a lehetőséget a beszélgetésre. Barátságos, egy igen emlékezetes és mély beszélgetésünk kerekedett ki belőle. Szavait hallgatva megerősödtem és feltöltődtem. Budapestre érve mutatkozott be: Gaál Botond vagyok. Gaál Botond nagy tekintély volt előttem, mint református teológiai professzor, lelkész. Innentől kezdve tettem ki Bibliáimat utazásaim során, olykor szorongva, mikor és ki szólít meg tanulás közben, olykor tűkön ülve, hogy mikor jön a fülkében ülők első kérdése, de legtöbbször békésen és végre hitvallóként.

Az Élőt nem kell rejtegetni, az Élőt nem kell takargatni, az Élőt nem kell szégyellni, az Élőt meg kell mutatni, hogy minél többen lássák meg. Jézus a világ világossága. A lámpást sem azért tartjuk, hogy véka alá rejtsük, és a hegyen épült város sem rejthető el.
Megosztom-e a Jézusban kapott drága kincset, vagy önző módon a fekete kötésű könyvbe zárva tartogatom?
Az oltárra helyezett nyitott Biblia is az élő Jézust hirdeti.

Mi lett volna, ha az asszonyok összedugják fejüket és azt mondják: nem mondjuk el senkinek, mit mondtak a fehér ruhások! Hogyan terjedt volna a hír, ha mindenki néma, szégyellős, vagy önző marad?
Blokkolod-e a mennyei Atya akaratát, vagy vállalod a tanúskodást? Tudod te, hogy hány ember Isten-kapcsolata múlott már rajtad? Tudod hányan térhettek volna meg, ha nem teszed el a Bibliádat? Tudod hány lehetőséget mulasztottál el? Nem tudod. Én sem tudom, Isten tudja, s ő majd egyszer ezt el is mondja.

"Mit keresitek a holtak között az élőt?"

Ma este Isten angyalainak kérdésére lehet ez a válaszunk: Uram, már nem keresem, mert az Élő megszólított és az ő életére pontosan ez a legnagyobb bizonyíték. Megszólít és azt mondja: itt vagyok, feltámadtam és élek. Én vagyok az Élő az élők között. Tanúskodj mellettem!

Ámen.