Óév este
Szentendre, 2010. december 31.
/Mt 9, 14-17/

EÉK 174, 1, 175, 312, 11, Himnusz

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Ha most itt, az Óév esti istentiszteleten összeszámolnánk, hogy mi mindannyian, az elmúlt héten hány asztal vendége voltunk, bizonyára százas nagyságrendű szám jönne ki. Karácsony tájékán különösen nagy jelentősséggel bírnak az asztalközösségek családi és baráti körben egyaránt. A terített asztal közvetlenséget, nyitottságot, családiasságot és vendégszeretetet sejtet minden kultúrában.
Összehasonlítva a modern kor hagyományait és Jézus idejét, kétezer évvel ezelőtt a mai Palesztina területén ez még fontosabb szerepet töltött be az emberi kapcsolatokban. Aki valakivel asztalhoz telepedett és megtörte a kenyeret, közösséget vállalt vele, elfogadva és befogadva asztaltársát, felvállalva tetteit, múltját, úgy ahogyan van.

Felolvasott igénk előzménye, hogy Jézus nem által leülni a kor mindenki által kiutált és megvetett pénzemberének, adóellenőrjének, pénzbehajtójának, Máténak az asztalához. Leül és vele étkezik. De nem csak Máté érzi át Jézus közelségének gyönyörűségét, hanem sok más kollegája, akik szintén az emberek pénzére hajtanak. Azt olvassuk az igében, hogy még sok vámszedő és bűnös ember telepedett le oda, amelynek aszal főjén a karácsonykor megszületett Isten valóságos emberként ült.

Ezek után arról kezd beszélni, hogy a törvényeskedés, zsidó vallás szabályai szerint nem lehet élni. A régit el kell vetni, mert jött egy új, egy isteni szabály, aminek lényegét a következő történettel lehetne illusztrálni.

Egyszer a mester reggeli imáját a megszokott ösvényen mondta, amikor egyszer csak egy nagy értékű kincsre talált. Miközben nézegette és álmélkodott szépségén, arra jött egy vándor és megkérdezte: Nem adnád nekem ezt a kincset? A mester azonnal odaadta neki. A vándor, még mielőtt a mester meggondolná magát, továbbment. Három nap elteltével visszavitte a kincset és azt mondta: Visszahoztam neked, mert az még nagyobb kincs lenne a számomra, ha tudhatnám, hogyan tudtad nekem olyan könnyen odaadni.

Jézus nem akart a régi ruhára új posztóból foltot varrni és a a régi tömlőbe új bort önteni, mert tudta, hogy ő olyan újat hozott el erre a világra, ami egyáltalán nem kompetens a régivel. Ne áldozatot hozzatok a másikért, hanem magatokból adjatok! Ne mérlegeld a számodra optimális megoldást, hanem merj úgy adni, hogy a magadé lesz kevesebb! Ne gondold, hogy amivel segíted a másikat, azzal szegényebb leszel, mert épphogy az gazdagít. Ehhez azonban szükségünk van arra az alapvető élményre, hogy minden, amink van, azt is csak úgy kaptuk.

Az Úrral való közösségben megváltoznak az értékek, a súlypontok és az életcélok. Jézus személyiségének nagy hatása ma sem csorbult. Ezt mi mindannyian tudjuk, akik vele egy közösségben egymással is közösséget alkotunk. Pál apostol szerint csak a gyülekezeti közösségben tapasztalhatjuk meg ezeket a kegyelmi ajándékokat. Egy család is lehet gyülekezet, egy baráti társaság is lehet gyülekezet, ha rendszeresen ugyanarra az Úrra tekintenek, igét hallgatnak és külön-külön is kapcsolatban vannak Istennel Fiának személyén keresztül. Minden krisztus-lelkületű ember tud közösségben lenni egymással. Ahol ez nem így működik, ott valakivel nincs minden rendben.

Óév este, ebben az egyik utolsó órában beletekinthetünk 2010 évi erszényünkbe. Mi történt azokkal a tálentumokkal, amelyeket Istentől azért kaptunk, hogy év végéig, e napig a lehető legtöbb legyen belőlük. Mi történt azokkal a drága igékkel, a hallgatott igehirdetésekkel, amelyek egész évben a szívünkbe hullottak? Mindezek hoztak-e valami újat? Egy felismerést, egy nagy döntést, az életünket befolyásoló gondolatot, egy új tervet? Mibe töltögettük azt, amit Isten ajándékként csepegtetett belénk? A régi tömlőnkbe, vagy az újba? Régi szennyes, szakadt, bűnös ruhánkat nem akarja foltozgatni az, aki képes újat készíteni. Bizony, ebben az évben is bőven volt mivel bepiszkítani magunkat, de ezen az estén, most mégis, leül mellénk az Isten, asztalközösséget vállal velünk és a sok bűnös ruhadarab helyett újat és fehéret akar ránk ölteni. Teljesen újat és teljesen fehéret.

Az úrvacsorában Óév este minden idei rosszaságunkat letehetjük, hogy jelenlétében megtisztuljunk. A bűnös vámszedő, Máté tanítvány lett. A közutálatnak örvendő, a mindenkit bosszantó és megrövidítő - Jézus bizalmasa. Persze ott kellett hagynia régi életét, régi és töredezett tömlő-múltját, elrongyolódott lelkiismeretét. Jézusért nem volt nehéz. Nem volt nehéz gazdag emberből szegénnyé lenni, befolyásos üzletemberből senkivé válni.

Ma este kérhetjük Jézust így: taníts meg bennünket arra, hogyan tudjuk nagy kincseinket olyan könnyen másoknak adni, hogyan lehetünk Máték, akik már nem ragaszkodunk a régihez, mert kipróbáltuk az újat.

Visszatekintve a mögöttünk lévő esztendőre nem csak kérünk, hanem hálát is adunk. Néhányan már nincsenek közöttünk. Őket megköszönjük annak, aki teremtette őket, éltette őket és magához hívta őket. Hálát adhatunk azokért, akik ebben az évben érkeztek világunkba és piciny életükkel máshoz nem fogható örömöt és vidámságot varázsolnak. Hálát adhatunk az új kapcsolatainkért, az életre szóló döntésekért. Hálát adhatunk betegségből történő felépülésünkért, a meghallgatott imádságokért. Hálát adhatunk gyülekezetünk növekedéséért, az idetalálókért és az ittmaradtakért. Rengeteg okunk van a hálaadásra. Csak győzzük összegyűjteni és kimondani mindannyiunk Gazdájának!

Magam előtt látom Jézust, ahogyan év végén, az utolsó órák meghitt, bensőséges pillanatában szakállas mosollyal az arcán, derűsen, Jeruzsálem egyik házának felső emeleti szobájában tanítványaihoz szól: "Barátaim! Gyertek, üljünk körbe! Osszuk meg egymással, mi minden köszönhetünk meg Mennyei Apácskánknak. Máté, kezd te!" És Máté elkezdi. "Azt hiszem mindenki tudja, mit fogok mondani." A tanítványok mosolyognak, Máté könnyeivel küszköd. "Jézus, én tényleg nem hittem volna, hogy ez velem megtörténhet. Én köszönöm, hogy azon a délelőttön nem mentél el mellettem, hanem megszólítottál és a világ leglehetetlenebb kérésével álltál elő: ... Kövess engem!" Máté megtörli orrát az ing újában és kezével jelzi, hogy most csak ennyit tud mondani. Jézus kitartóan Máté felé néz, majd határozottan, de teli gyengédséggel megszólal: "Az idén számomra te voltál a legnagyobb meglepetés." Drága testvérem! Talán te is egy Máté vagy!
Ámen.