Karácsony 2. napja
Szentendre, 2010. december 26.
/Jn 13,34-35/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Egyszer húsz zen szerzetes és egy apáca - név szerint Esun - egy meditációs gyakorlaton vettek részt. Esun egyszerű szerzetesi öltözékében is nagyon szép volt, néhány szerelmesek lettek bele, egyikük pedig még levelet is írt, amelyben meg is vallotta, milyen elmélyült szeretettel szereti Esunt. A következő napon a meditáció végén Esun szólásra emelkedett és a levél írójának címezve szavait, így szólt: "Ha tényleg annyira szeretsz, gyere és ölelj meg most!"
Ha a szeretet tiszta és helyén való, akkor azt nem kell takargatni, nyíltan és egyértelműen a másik tudomására lehet hozni.
Amikor Jézus a szeretet új parancsolatáról szól, a vállalható ölelésről szól. Arról az ölelésről, amely Betlehem kis falujában kezdődött, amikor Isten ember lett. Innentől kezdve azt is mondhatnám, könnyű dolgunk van, hiszen ebben egy végtelen egyértelmű példát kaptunk.
Karácsony másnapján a János írása szerinti evangéliumban karácsony üzenetének fordítását olvashatjuk.
Az 5. században élő Hieronymus egyházatya azt írja, hogy amikor János apostol megöregedett, agg korában híveinek már csak ezt a rövid igehirdetést mondta: "Fiacskáim, szeressétek egymást!"
Aki Jézus személyét magába zárta, valóban nem tud másról beszélni, mint a tőle megtanulható legnagyobb útravalóról.
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást..." Hol hangzik el ez a mondat és mitől új a parancsolat? Erre a két kérdésre válaszoljunk!
Jézus, a Mester, csupán egy-két órája mosta meg a tanítványok lábát. Nemsokára fogja földi sátorfáját és visszamegy az Atyához, de előtte még megmutatja, aztán el is mondja, hogyan maradhat mégis közöttük.
A szeretet parancsolata már az Ószövetségben is meg volt, hiszen a szövetségkötés egyik fontos elemeként Isten és ember megkomponált kapcsolatának elengedhetetlen tartozéka volt. Isten akkor azt mondta: "Szeresd az Urat a te Istenedet ... és felebarátodat mint önmagadat." Most azonban mégis új parancsolatról szól Jézus, mert a tanítványok egymás iránti szeretetének ő maga ad mértéket.
Az ószövetségi "szeresd, mint önmagadat" helyett az "amint én titeket" mérték hangzik. Önmagunk szeretet sem kevés, sokszor sokkal több, mint kellene, de Isten emberként úgy tudott szeretni, mint még soha senki. Szeretet tiszta volt, önzetlen, viszonzást nem váró, alázatos, önfeláldozó, segítőkész, sallangmentes, mindenki számára jóleső. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy akit Jézus szeretett, márpedig aki csak találkozott vele, ezzel a hatalommal került kapcsolatban (mert a szeretet hatalom), az élete legnagyobb élményének részese volt, amiről még unokáinak is mesélt. Jézusnál a testvérszeretet egyenlő rangot kap az Isten iránti szeretettel. Ahogy szeret engem Isten, úgy szeretem Istent, ahogy szeretem Istent, úgy szeretem embertársamat.
Az "amint én titeket" szeretet makulátlan krisztusi érték. Bárkié lehet. Ingyen elvihető.
A 2. században a nem keresztények elismerték, hogy a keresztények cselekvő módon szertik egymást. A kívülállókat a gyülekezeten belül megvalósuló szeretet hozta be a közösségbe. Kívánatos és vonzó volt az egymást szerető emberekhez tartozni, amelynek mélyén mégis csak az volt, hogy így Istenhez kerültek közelebb. Nem egyszerűen jó volt lubickolni egymás szeretetében, ez csak következmény volt.
Tudták ezt a kétezer évvel ezelőtt élők és tudjuk ezt mi is. Sohasem indulhatunk ki másból, minthogy az ember elveszítette a szeretetre való képességét, jött Isten, hogy emberként újra megmutassa, hogyan kell ezt művelni, mert látta, hogy a szeretet életadalék: víz, kenyér, szeretet - ezzel bármit ki lehet bírni. Karácsonykor ezt kapjuk.
Ádvent elején egyik lelkésztestvérem ezt mondta: "Tudod Olivér, az emberek leginkább a nekik szánt szeretetre igényesek. Ezen kellene fordítani." Tényleg, minden ember magának akarja a szeretet, de Jézus pont ezen fordított.
Felmérések bizonyítják, hogy a házasságban élők kevesebbet betegeskednek, mint a szinglik, azok az édesapák, akik pelenkáznak, egészségesebbek, az édesanya közvetlen közelében felcseperedő gyermekek fejlettebbek. A szeretet életerő, mert a megélt "agapé" és "filosz" az isteni és felebaráti szeretet által az Úrral vagyunk kapcsolatban, aki az életét adta. Szereteten azt a Szentháromsági áldást, amely olykor istentiszteleteinket is elhangzik: Az Atya, aki az életet adta, a Fiú, aki az életét adta és a Szentlélek, aki új életet ad áldjon és őrizzen meg titeket!
Karácsony második napján mindannyian megfogalmazhatjuk magunkban: Karácsony után nem lehet karácsonyiatlanul élni. Nem attól lesz Karácsony a szeretet ünnepe, mert mi szeretjük egymást és ennek jeleként ajándékokat adunk, finom falatokat teszünk az asztalra, a vendégeket örömmel fogadjuk és meglátogatjuk a családot. Karácsony Isten szeretete miatt szeretetünnep. Krisztus nélkül a Karácsony ünnepe lesz a szeretetnek, de nem a Szeretet ünnepe.
Erről eszembe jutott egy történet. Falusi parasztemberek állatokkal foglalkoztak. Minden napjuk ugyanúgy telt, a családfő, a felesége és felnőtt fiú gyermekei szorgosan dolgoztak télen és nyáron. Egyszer, a keresztény hívő, hűséges templomba járó édesapa Karácsony ünnepén feleségével együtt elment istentiszteletre, de bizony rengeteg tennivalót hagyott a háta mögött. Amikor hazaértek, legnagyobb fiúk dühét nem tudta magába tartani és csúnyán beolvasott az édesapjának, hogy miért kell annyit foglalkozni Istennel, miért nem marad otthon és végzi a dolgát, minek még Karácsonykor is a templompadot koptatni, ez idő alatt annyi minden el lehetett volna végezni, minek kell neki annyira az az Isten. Amikor befejezte, édesapja csak ennyit mondott: "Azért fiam, hogy amikor ilyen vagy, akkor is tudjalak szeretni."
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást." Ha szeretsz, ne téged ismerjenek meg abból, hanem ... de hát ezt már mindenki be tudja fejezni.
Ámen.