Ádvent 3. vasárnapja
Szentendre, 2010. december 12.
/5 Móz 5, 6a. 7-10/



Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Idei ádventünkben igehirdetési alapigeként harmadik alkalommal van előttünk ószövetségi ige. Két héttel ezelőtt Ézsaiás próféta könyvében arról olvastunk, hogy Isten mindannyiunkat bűnbánatra és megtérésre hív; egy hete Malakiás próféta szavai az utosó ítéleten történő isteni rostáról beszélt, ami el fogja különíteni az Istenben maradtakat az Isten nélkül maradtaktól.

Ma egy mózesi igére figyelünk. Talán első hallásra ismét értetlenkedve nézünk a prédikáció elé, ti. hogy kerül ádventbe egy újabb régi ige, azonban meg fogjuk látni, hogy nagyon is kibontandó ennek a néhány igeversnek az üzenete.
Mózes ötödik könyve, a Deuteronomium Isten és a kiválasztott nép közötti szövetség felidézését tartalmazza. A nép megkapta a Tízparancsotatot, vagy ahogyan többen nevezik, a tíz igét, ennek bevezető gondolatát olvastam fel, amely egyben az úrvacsorai liturgiánk egyik jól ismert mondata: "Én vagyok az Úr, a te Istened, ne legyen más istened rajtam kívül!"

Egyik ádventben sem spórolhatjuk meg azt, hogy ne gondolnánk végig, miféle Isten az, aki Karácsonykor érkezik. Ezzel válik időszerűvé egyházunk perikópája (körül vágott szöveg, egy tudatosan kiválasztott igeszakasz, amiről az igehirdetésnek szólnia kell).

Van-e Istened, és ki a te Istened? Ez a mai két kérdésünk.

A Tízparancsolat első mondatában Isten bemutatkozik és elmondja, hogy milyen relációban értelmezhető az emberrel való kapcsolata. A sémi nyelvek lehetővé teszik, hogy ezt a mondatot minden igeidőben lefordítsuk. Isten tehát képzeletbeli kezét felénk nyújva így köszönt minket: Vagyok, aki vagyok. Vagy: Leszek, aki leszek. Vagy: Köztetek vagyok.

Sokan bevallják, még többen tagadják, milyen távol vannak Istentől. Innen-onnan hozzánk érkező jegyesek, vagy gyászolók gyakran bizonygatják vallásosságukat a lelkésznek azzal, hogy ha kirándulnak, vagy külföldön vakációznak, minden templomba bemennek és számukra ez a templomba járás. Helyzettől függ, hogyan reagálok erre, mindenesetre azt azért el szoktam mondani, hogy

Kedves anekdota szól Józsiról és Istenről. Józsi kétkezi, egyszerű gyári munkás, aki az ebédidejét mindig megfelezi és délben, harangszó alatt a falu közepén található, résnyire nyitott templom ajtaján bekukkant, belép és beszól: "Szia Isten! Józsi vagyok." - és csak ez után harap valamit. Így megy ez évekig, ami egy idő után a plébánosnak is feltűnik. Aztán egyszer Józsi nem jön. A plébános kideríti, hogy Józsi rákos betegséggel küzd, kórházban van, kezelik. Bemegy hozzá és csodálkozva látja, hogy sorba kell állnia, mert minden beteg és nővér Józsival szeretne egy-két szót váltani. Amikor sorra kerül, megkérdezi Józsit: Mi történt veled, Józsi, és egyébként is, hogy tudsz ilyen vidám lenni és ennyi emberrel foglalkozni? Tudja plébános úr - feleli Józsi, - amikor behoztak a kórházba, az első nap nagyon rosszul voltam, de a kórterem ajtaján bekukkantott valaki, belépett és beszólt: "Szia Józsi! Isten vagyok! Azóta itt ül mellettem.

Ki kit, hányszor és miért látogat meg a templomban?

Isten nincs messze tőlünk. Egyik légitársaság reklámfelületén egy közúti táblán egymás alatt ez olvasható: London 1600 km, Gondolnád: 2500 km. A reklámfelirat: London közelebb van, mint Gondolnád.

Istennel is így vagyunk: Isten közelebb van, mint gondolnád. Az újszövetségi kor embere, akik mi vagyunk, már nem mondhatjuk el, hogy nem láttuk Istent. Az ószövetségi ember Istent olyan szentnek tartotta, hogy még a nevét sem ejthette ki. Csupán a JHVH (héberül, jobbról balra olvasva:יהוה ejtsd: Jahve) betüket merészelte leírni, de helyette minden esetben a Adonáj, az Úr szót használta. Mi kimondhatjuk Isten nevét, úgy hívják: Jézus. Jézus mindaz, amit Isten meg akart mutatni magából. Jézusban érteti meg magát az emberrel. Azt mondta az emberiségnek: Tessék, ismerjétek meg a Fiamat, jól nézzétek meg őt, jól értsétek meg őt, mert én ez vagyok. Ha valakire abszolút értelemben igaz, hogy "Nem esett messze az alma a fájától." az az Atya és a Fiú.

János levelében azt írja: Aki jót cselekszik, az az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent. (3Jn 1,11)

Igénkből először is megérthetjük, hogy elképzelhetetlen, hogy ne legyen Istened. Legyen Istened! Olyan nincs, hogy valaki közömbös isten létezésével szemben. Vagy hiszi, vagy tagadja. Luther azt mondta, hogy mindenkinek van istene: mindenkinek az az istene, amin a szíve csüng, ami személyiségének középpontjában áll, aminek mentén döntéseit hozza. Ez lehet a megérzés, a józan ész, egy másik ember, az anyagi javak, a biztonság, vagy valami más.

Igénk másik üzenete, hogy van Istened! Igazából már nem kell keresgetned, leváltanod, másik után nézned, mert van Istened. Ő mutatkozik be neked: "Én vagyok az Úr a te Istened!", nem kell, hogy más istened legyen. A lehető legjobb Istened az Úr, aki mindenben segíteni akar téged, aki ezer ízig megáldja azokat, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. Apáról fiúra száll a kegyelem, ha mindennapi imádság hordozod a családod és tetteiddel bizonyságot teszel előttük - naponként.

Végül elérkeztük igénk origójához: Isten legyen Istened! Isten Jézusban láthatóvá lett egy emberöltőnyi időre. De mi van velünk? Honnan tudjuk, hogy az, ami nem látható, mégis létezik, hogy ami nem hallható, az mégis hallatik, ami nem megfogható, azt mégis meg lehet ragadni? Izrael hasonló cipőben járt, mi mi. Ahogy mi sem, ők sem látták istent. Ezért csáboltak el olykor a bálványokban hívő pogányok láttán, akiket a hellenista világban ateistának, istentelennek bélyegeztek. Mert amit látunk és birtoklunk, számunkra jobbára az létezik. Az a mindenhatóság, aki azt mondja: "Vagyok, aki vagyok.", és "Leszek, aki leszek." érzékszerveinkkel nem ragadható meg, hanem csak annak megtapasztalásával, amit tesz. Nekünk tettre kész Istenünk van.

Hamvas Béla a Summa philosophiae normalis (Unicornis) írásában így vall Istenről: "A hit, hogy a meghatározhatatlanon kívül is van valami meghatározható, a bizonytalanságon kívül is van bizonyosság, a védtelenségen kívül is van védelem, az erőtlenségen kívül is van erő, a tehetetlenségen kívül is van hatalom, a kimeríthetetlenen kívül is van kimeríthető, a láthatatlanon kívül is van látható."
Ha Hamvas Béla szavai nem csupán tetszetősek, hanem hitvallásod, akkor abban az élethelyzetedben, amikor erőtlen vagy, amikor hitetlenkedsz, amikor összecsaptak fejed felett a hullámok, amoikor kiszolgáltatottá váltál saját gyengeségednek, amikor ellenségnek látsz mindenkit, amikor kétségbeesésedben nem tudod, mi tévő légy, amikor a gonoszság eluralkodott rajtad, amikor tehetetlenségedben megbénultál és sírsz, megáll előtted valaki és ezt mondja: Szia Feri! Jézus vagyok! Szia Csilla! Jézus vagyok! Szia János! Jézus vagyok! Szia ...! Jézus vagyok!

Igen. Jézus ma bemutatkozott nekünk. Még mielőtt bármit kérne: szeresd felebarátodat, ne légy házasságtörő, szenteld meg az ünnepnapot, ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot, - bemutatkozik. Féltve szeret, atyai módon megbocsát, irgalmasan kegyelmet gyakorol rajtad, fiaidon és azoknak fiain, és kér: Ne legyen más istened! Istened ne úgy nézzen ki, mint a feleséged,mint a vágyad, mint a bankszámlád, mint a gyermeked, a végtelenül szeretett, vagy mint a karriered. Értsd meg: Van Istened! Jézusban látható Istened van! Ez az Isten legyen Istened!

Ámen.