Szentháromság ünnepe utáni utolsó (örökélet-) vasárnap
Szentendre, 2010. november 21.
/Jel 21, 6-8/
És ezt mondta nékem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásaiból ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz."
Arató Lóránd
Keresztyén Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Megtörtént!
Ez a szó mindig egy különleges érzést kelt az emberben. Vagy megkönnyebbülés tölti el az embert, vagy valamilyen nehézség, súly telepedik az emberre.
Megtörtént! Elmentem hozzá és bocsánatot kértem tőle. Megtörtént! Sikerült végre, először megnyernem ezt a versenyt. Megtörtént! Megtörtént az, amit annyira vártam. Ezek mind a megkönnyebbülés szavai. Az öröm szavai. De olykor a megtörtént kijelentés, szorongást és szomorúságot eredményez. Megtörtént! Szakítottam vele. Megtörtént! Hosszú szenvedés után elhunyt. Megtörtént! Éreztem, hogy el fogom veszíteni a munkahelyemet. Megtörtént!
Megtörtént egy jó, vagy egy rossz dolog. Sok minden megtörtént már az életünkben, amelyek különböző érzéseket, különböző reakciókat váltottak ki. A mai igénk is ezzel a szóval kezdődik: Megtörtént! De ez a szó felettébb nagy örömet hordoz magával. Megtörtént az, amit vártunk, amire szükségünk volt és van. Mi történt meg? Az új teremtés. Az 5. versben az olvasható, hogy: " A királyi széken ülő azt mondta: Íme újjáteremtek mindent!" Hogy ezt valósággá is tegye, a következő pillanatban megszólal: Megtörtént! Mintha ismét a teremtés pillanatában lennénk, amikor felhangzott Isten teremtő szava: "Legyen világosság!"
De ez már más. Új teremtés! Ennek a fénye ragyogott fel pásztorok, királyok, bölcsek előtt Jézus születésekor.
Ezt pillantották meg a testi-lelki vakságból gyógyulók. Ez tündökölt a keresztfa titkaként és ez nyitotta meg elrontott életű emberek szemét és szívét. Ezen ámuldoztak mindazok, akik feltámadása után találkoztak az élő Úr Jézussal. S ez a világosság, az új teremtés világossága, az új világosság ad fényt, jövőre néző reménységet mindazoknak, akik szívébe világosság gyúlt, akikhez eljutott az új teremtés, az új ég és új föld teremtésének a híre, ennek az új teremtésnek a bekövetkezését megerősítő isteni kijelentés: Megtörtént!
Az újjáteremtés és az ebben lévő világosság pillanatait átélhetjük már földi életünkben, és a hit bizonyossága és látása ebben a világosságban nem hagy egy szemernyi kétséget sem a felöl, hogy Jézus, amint ígérte, itt van velünk. Ő ma is munkálkodik közöttünk, küzd velünk és értünk, hiszen Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Nem hagy magunkra. Ő velünk van. És Ő az, aki ad a szomjazónak az élet vizéből, mert szükségünk van erre a vízre. Bármivel próbáljuk oltani szomjunkat, olyan, mintha édes üdítőitalokat szürcsölnénk, melyektől min újra és újra megszomjazunk. Az élet vize viszont, amelyet maga Jézus Krisztus kínál, nem csak csillapítja, vagy ideiglenesen megszünteti a szomjúságunkat, hanem teljesen elveszi azt. Teljes mértékben megelégít.
Szükségünk van az élet forrásának vizére. És ezt megkaphatjuk itt és most. Nem kell rá várni. Nem a jövőben fogja a mi Urunk ezt kínálni. Most kínálja. Itt és most ihatunk az élet forrásának a vizéből, amely megújít, amely erőt ad, amely felfrissít. Amely által nem száradunk ki, nem veszünk el, nem tűnünk el, hanem erősít és elegendő az örök életre. Arra az örök életre, amelyben élhetünk az Alfa és az Omega által, maga Jézus Krisztus által.
A 7. vers azt írja, hogy "Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz." Vajon egy versenyre hív bennünket az Isten? Vajon Isten azt akarja, hogy versenyezzünk egymással, hogy harcoljunk egymás ellen, s csak akkor ihatunk az élet forrásának a vízéből? Csak akkor nyerhetjük el az örökéletet, ha harcolunk egymás ellen, ha megpróbáljuk a másikat elnyomni, ha csak a saját érdekeim a legfontosabbak, és a másikat nem veszem figyelembe? Nem! Isten nem harcra hív minket.
Nem azt akarja, hogy egymás ellen harcoljunk, hogy egymást legyőzzük, hanem azt várja el tőlünk, hogy egymást segítsük, egymást elvezessük, elkísérjük, az élet forrásának a vizéhez, ahonnan mindenki maga tud meríteni. Ami még nagyon fontos, és igazi Isteni szeretetre vall, igazi isteni ajándék az, hogy mindezt ingyen adja. Nem azt mondja, hogy neked ezt vagy ezt meg kell tenned, és cserébe ihatsz az élet vizéből. Nem azt mondja, hogy csak akkor ihatsz ebből a vízből, ha jobb vagy a másiknál. Nem. Isten ezt egyformán adja mindenkinek. Nem érdem szerint. Minden szomjazó megkóstolhatja ezt a vizet.
Nem verseny ez. Amikor meghalljuk, hogy valamit ingyen adnak, ingyen osztogatnak, akkor mindjárt rohanunk, igyekszünk az elsők közé érni, ha kell tolakszunk, durván megpróbálunk előretörtetni, közben csak arra tudunk gondolni, hogy nekem is maradjon. Nehogy elfogyjon, mire odaérek. Az élet vize nem fog soha elfogyni. Nem úgy kell érte menni, hogy közben másokat sértünk meg. Nem kell versenyezni érte. Nem kell irigykedni másra, nem kell durvának lenni. Az élet vize mindenki számára elérhető és mindenki számára ingyen van. Csak annyit kell tenned, hogy kérsz ebből a vízből, és utána nyúlsz. Így válhatunk Isten gyermekeivé.
Elfogadjuk mindazt, amit kínál nekünk. Elfogadjuk az élet vizét. Elfogadjuk a tanítását, az ajándékait. Elfogadjuk az új eget és az új földet, az új teremtést. Ha mindezt megtesszük és elfogadjuk, akkor nyugodtan, bátran kimondhatjuk: Megtörtént! Isten gyermeke vagyok. Örökös vagyok. Az örök élet örököse.
Ámen.