Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Szentendre, 2010. október 17.
/Lk 14, 25-35/
EÉK 338, 10, 438, 449, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Reformáció havának közepén nem kaptunk könnyű igét. Ezeket a lukácsi sorokat egyes kisegyházak és szekták éppúgy félreértik, mint a történelmi egyházak szélsőségesen gondolkodó kegyességi irányzatai. Megdöbbentő szavai Jézusnak valóban magyarázatra szorulnak: "Ha valaki nem gyűlöli meg apját, anyját, testvéreit, feleségét, nem alkalmas arra, hogy tanítványom legyen." Mit kezdjünk ezzel a radikális mondattal és egyáltalán, mit gondoljunk a tanítványságról?

Még mielőtt belekezdenénk érdemes megnézni, milyen helyzetben hagyják el ezek a szavak Jézus száját.
Jézus Jeruzsálem felé tart. A kereszthez. Feltehetően minden gondolata a körül forog, hogyan rendezheti el ennek a világnak a sorsát. Mi fel sem tudjuk fogni, milyen irdatlan teher lehetett ez számára. Mindeközben foglalkozik azokkal, akik őt hallgatják. Akik munkájukat, családjukat félretéve ott vannak körülötte. És ezek az emberek szembesülnek először a jézusi radikalizmussal: aki nem gyűlöli meg szüleit, testvéreit, feleségét, aztán saját lelkét, nem alkalmas arra, hogy követőm legyen.

Alapvetően két nagy részre lehet osztani azokat, akik Jézus körül vannak. Van a tömeg és vannak a tanítványok, illetve, akik előbb-utóbb tanítványok lesznek. Nem ugyanaz hallgatni őt, vagy követni. Nem ugyanaz nyüzsögni körülötte, vagy oda szánni egy egész életet, úgy mindenestül. Nem ugyanaz szimpatizálni azzal, amit hirdet és hinni benne. Nem ugyanaz érdeklődőnek és kívülállónak lenni és az ő belső köréhez tartozni. Nem ugyanaz támogatónak vagy az ő csapata tagjának lenni!
Jézus ezt számtalanszor tudomásunkra hozza. Megvendégeli az ötezer embert, aztán kiderül, hogy a tömeg a még több kenyeret kér. Megoldást várnak szegénységükre, végre eljött az, aki könnyebbé teszi életüket, talán még politikai Messiás is lesz, aki képes megdönteni a rómaiak hatalmát. Jézus nem akarta megdönteni a hatalmát senkinek, pláne nem politikailag. A bűnbocsánat hirdetése mellett kenyeret is adott. De csak kenyeret nem.

Sokszor olvassuk, hogy sokaság vette őt körül. Embertömegek. De kevesen voltak azok, akiknek igazán ő kellett. A Megváltó. Isten Fia. Az unikum. Amit egyedül ő volt képes megadni az embereknek: isteni, tiszta szeretetet, új életet, új kezdetet, és ezzel együtt az örök életet. A legtöbben haszonlesésből, divatból, kíváncsiságból kanyarogtak körülötte. Ők nem voltak tanítványok. Nekik csak a felszín kellett. A látszatra mozdultak. Jézus értelme ennél sokkal mélyebben van. A szív rejtekébe.

Keserves Jézus határozott szavait hallgatni: sokan vannak, akik hallgatják, de kevesen, akik választják.

Hallgató és tanítvány között óriási különbség van.
Egyszer Kodály Zoltánhoz odalépett valaki egy társaságban és mondta a mesternek, hogy XY is a tanítványa volt. Kodály Zoltán a maga szerénységével ezt válaszolta: Igen, emlékszem, hallgatta az előadásaimat, de tanítványom sohasem volt. A társaságban mindenki tudta, hogy az illető erkölcsi élete és muzsikusi gondolkodása köszönőviszonyban sem volt a mesterével.
Más dolog hallgatni valakit és más a tanítványának lenni.

Kisgyermekeket édesanyjuk, vagy édesapjuk el szokta vinni sétálni. Aki nem tud járni, sok választása nincs, ha a szülők eldöntötték, hogy kiviszik őt a szabad levegőre. Azonban ahogy valaki megtanul járni és önálló döntéseket tud hozni, eldöntheti, hogy szüleivel elmegy-e sétálni, vagy sem.

Jézus követése a hitében felnőtt ember tudatos döntés. Ezt a döntést egy kisiskolás éppúgy meghozhatja, mint egy nagyapa korú.
Jézus rengetegen hallgatták, de kevesen hittek benne.
Hallgatója vagy, vagy tanítványa? Erre a kérdésre mindenkinek meg kell találnia a választ.

De nézzük meg, mit mond az evangélium, maga Jézus a tanítványságról.

Először is a felolvasott igék alapján kimondhatjuk, hogy nagyobb kárt okoz az, aki félúton visszafordul, mint az, aki el sem kezdi. Isten a langyos embereket nem szereti. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a tanítványsággal nem szerzek jogot az üdvösségre, de elveszíthetem az üdvösséget, ha a tanítványságot nem vállalom. Végül Jézus szavait akár úgy is érthetjük, mint aki azt mondja: álljon fel az, aki nem tudja vállalni a tanítványságot és menjen ki. A többiek maradjanak.

A tanítványi létnek három kritériumát mondja el nekünk. Azt mondja Jézus a sokadalomnak, hogy ha valaki nálam akar tanulni, annak bizony feltétele van.

Az első, amire már utaltunk, és ami sok botrányt és félreértést okozott, hogy aki nem gyűlöli meg szeretetteit, nem lehet tanítvány.
Ez, mondhatnánk, meredek. Hogy beszélhet így Jézus? A héten az alsós hittanosokkal, a 12 éves Jézus történetét vettük. Megtárgyaltuk, hogy Jézus, miután belefeledkezett mennyei Atyja dolgainak tanításába, ami számára talán a legfontosabb lehetett, mégiscsak engedelmeskedett édesanyjának Máriának és nevelőapjának, Józsefnek. Sőt! A kereszten utolsó szavaiban Jánost kéri meg arra, hogy férfiként vigyázzon Máriára. Isten fia maradéktalanul megtartotta a 4. parancsolatot: Tiszteld atyádat és anyádat!
Akkor miért beszél gyűlöletről?
Jézusról tudjuk, hogy ő maga arámul beszélt, az evangéliumokat viszont görög nyelven írták le. Ha megvizsgáljuk az arám eredetit, akkor annak a szónak, amit "gyűlölettel" fordítunk, még sok, ennél enyhébb és kicsit más értelmű fordítását találjuk, úgy mint valamit átrendezni, átértékelni, rangsorolni, vagy háttérbe szorítani, hátrébb tenni, újra sorba rakni. Máté evangéliumának fordítása így szól: "Aki inkább szeretni apját, vagy anyját, mint engemet, nem méltó énhozzám."
Jézustól tehát távol állt a szülők meggyűlöltetése, vagy a szülőkkel való kapcsolattartás megszakítása. Sajnos például a Hit Gyülekezete erre buzdítja tagjait, ami nemcsak, hogy helytelen, hanem egyenesen Isten igéjével és szeretetével ellentétes. Jézus mindössze azt mondja, hogy aki őt szeretné követni, annak az egyik jele, hogy életében átrendeződnek a kapcsolatok és az első helyre ő kerül, utána a többiek, de utána a többiek. És a Biblia tanúsága szerint ez nem is lehet másképp, hiszen akkor tudjuk igazán bölcsen szeretni szeretteinket, ha Jézus van az első helyen, akiből minden szeretet származik.
Beszélgetésekben gyakran elhangzik, hogy a nagymama imádja unokáját, a gyermek imádja a testvérét és így tovább. Ne imádjuk egymást, Istent imádjuk és ebből az imádatból aztán következik a legmagasabb fokú szeretet egymás iránt, de imádni, csak az Isten imádjuk! Ez a szó számára foglalt! A tanítvány életének első helyén Jézus áll, de mögötte ott sorakoznak a többiek: apja, anyja, felesége, gyermeke.

A tanítványság második kritériuma a kereszthordozás. Súlyos kritérium. Sokan összetévesztik a keresztet a tövissel. A tövis egy betegség, egy rossz szomszéd, egy kibírhatatlan családtag, egy természeti csapás okozta nehézség. A kereszt az, ha Krisztusért szenvedek. Amiatt van hátrányom a többi emberrel szemben, mert keresztény vagyok. Keresztény vagyok, becsületes vagyok, nem engem léptetnek elő. Kereszt. Akkor is olvasom a Bibliát és eljövök istentiszteletre, ha kicsúfolnak érte. A mi gyülekezetünkben is vannak olyanok, akik otthon emiatt tartják a hátukat és hallgatják a szidást és a zsörtölődést. Kereszt. Milyen áldozatot vállalok Jézusért? Mit áldozok oda neki életemből? Keleti bölcsesség mondja: "A sárkány a széllel szembe és nem a szél irányába emelkedik a magasba." Ne féljünk ezektől a keresztektől!

Végül a tanítványi lét harmadik kritériuma az anyagiaktól való búcsú. Jézus nagy vetélytársa az anyagi. Sok ember életéből szorította már ki. Nem lehet tanítvány, aki életében a pénz és a javak állnak. Akár a megszerzéséről, akár megtartásáról, vagy akár az elköltéséről legyen szó.

Kik vagyunk mi? Hallgatói, vagy tanítványai?

János írása szerinti evangéliumban ezt olvassuk: "Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya."

Jézus követése tanítványság. A keresztény lét is tanítványság. A keresztény szó a köztudatban tévesen elterjed etimológiával szemben nem a kereszt szavunkból ered, hanem a görög Chrisztosz (Χριστóς) szóból, amelynek a héber megfelelője a Mosiah (משיח) vagy Messiás, minek jelentése Felkent. Ebből született a christianos (Χριστιανος) szó, ami Krisztus követőt, az Isten által fölkent, legalizált Jézus követőt jelent.

Mai kérdésünk tehát: megrekedek-e a hallgatói és a tanítványi lét között, vagy elköteleződve vállalom őt. Ki vagy te?

Ámen.