Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Szentendre, 2010. szeptember 12.
/Ám 6, 1-7/
EÉK 82, 9, 296, 326, 400, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Bele tud-e nyúlni valaki a jövőjébe? Tudjuk-e alakítani a holnapunkat? Kezünkbe tudjuk-e venni sorsunkat? Lehetünk-e életünk forgatóköny írója? Képesek vagyunk-e formálni a jövőt? Kezünkben van- e életünk akár csak egyetlen perce? Nekünk, keresztény, hitüket gyakorló embereknek jó, hogy van válaszunk. Életünk minden percét abban a tudatban éljük, hogy valakinek a tenyerén nem kell azon gondolkoznunk, hogy ami holnap fog történni megszavazzuk, vagy nem. Azonban hívőként bátorkodhatunk azt a nézetet magunkévá tenni, hogy a jelen nagyon is alakítható. A perc az enyém. Dönthetek arról, mivel töltöm, vagy múlatom. Helyzeteket el tudunk rontani, szavakkal és tetteinkkel tudjuk alakítani, hibákat ki tudunk javítani. A jelen tehát tőlem függ, de a jövőm a jelenemtől.

Ámósz próféta is így gondolkodott, amikor Kr.e. 9. században, mintegy három ezer évvel ezelőtt figyelmeztető hangja szólalt meg. Nem a jövőt akarta megjósolni, nem az elkövetkezendő idő történéseit akarta népe elé tárni, nem a holnapot akarta kinyilatkoztatni, hanem prófétatársaival együtt a jelen krízisére válaszul a jelennek üzent. A jelen emberéhez, a jelenben, mindig a jelen helyzetet alapul véve üzent, hogy a jövő ne legyen kétséges, mert ő is megtapasztalta, hogy minden az "itt és most"-ban dől el. Ámósz és társai bölcsessége figyelemreméltó. a próféták tehát nem a jövő, hanem a jelen emberei.

A főállásában vállakozó, és csak másodállásában próféta pásztor, állatkereskedő és fügetermesztő az asszír elnyomás idején nem az idegen nép pogányságától tart leginkább, hanem a házon belüli gyengeségektől. A nép hite, az Úrhoz való kötődése harmatgyenge. A luxuskörülmények között élők, akik komoly befolyást gyakoroltak az emberek életgyakorlatára, gondolkozásukra, vallási szokásaikra szívük kövérsége miatt már nem is emlékeznek arra, milyen volt az igazi istentisztelet. Nem adják meg istennek, ami az Istené. Istentiszteleteik kiüresedtek, templomba, zsinagógákba járásuk névlegessé vált, azért tartják a vallást, mert örökölték, és mert kultúrájukhoz tartozik. (Zárójelben jegyezzük meg, lényeges, de mégis csak másodlagos kérdés, hogy a keresztény gyökerekre utaló paragrafus belekerül-e az Európai Unió Alkotmányos Szerződésébe, vagy sem. Szívünkben és a gyakorlatban legyünk keresztények és higyjük el, nem lesz kérdés, hogy a van-e helye Istennek egy ilyen iratban.)

Visszatérve igénkhez Ámósznak nem a gazdagsággal van baja, hiszen nagyvállalkozóként szép vagyona lehetett. Hogyan tudhatom, hogy valakinek a gazdagsága Istentől való? a válasz egyszerű. Azt nem kell védeni. Ha valaki úgy gazdagodott meg, hogy azt lépten-nyomon félteni kell, ügyvédekkel és dörzsölt könyvelővel és felbérelt adószakértővel lehet csak megvédeni és gyarapítani, az nem Istentől való. Az Isten szerint gazdag ember jól alszik, mert életében nem az a legfontosabb, hogy mije van, hanem az, akitől kapta, amije van. Szóval Ámósznak nem a sok pénzzel van a baja, hanem sokkal inkább azzal a jóléttel, ami mindent lehetővé tesz.

Ha egy közösség, egy család, vagy egy gyülekezet olyan jó módban él, hogy messze többet tehet meg, mint az átlag, hajlamos önmagát sorsának irányítójaként értelmezni. Hamar elfelejti, mi mindenért adhat hálát, ha pedig nincs miért hálát adni, mert mindent, amit szerzett, önmagának köszönhet, élete teli van félelemmel. Ennek megfelelően kezébe veszi jövőjét, maga írja holnapját és Isten bizony kiszorul. ha egy közösség eljut odáig, hogy van szép temploma, közösségi helyei, gazdálkodása kiegyensúlyozott, akkor eljött az ideje annak, hogy más közösségeket segítsen, aminek még nincs szép temploma, és szegényebb. Isten rendje szerint nincs olyan, hogy valaki túl gazdag, hiszen egy mérték után az a norma, hogy amiből sok van, azt másokkal megosztja. Így tet ámósz is, amikor Isten hívására másodállásba prófétának szegődött.

Látta a gazdagok terpeszkedését, mégsem "fenyegető levelet" ír. Szava felráz és felelősséget ébreszt. Ilyen egy igazi próféta. Nem károgó, mennydörgő, ostort csattogtató, hanem figyelmeztető. A jelenbe szól, hogy a jelent alakítsa - szembe úszva az árral, - vállalva a népszerűtlenséget.

Az oltár előtti felolvasásul redelt evangéliumi igéjében Jézus Hegyi beszédének egy ismert szakaszát hallhattuk. Isten gondoskodik a világról. Jézus ezt éppúgy mondta a szegényeknek és elesetteknek, mint a tehetős, hatalommal rendelkező embereknek. Ahogyan Ámósz sem a vagyont kifogásolta, úgy Jézus sem. Ugyanakkor Jézus nem szegénységpárti, hanem igazságpárti volt. Mégis látnunk kell, hogy akkor, amikor Isten országáról beszél, nem az a legmeglepőbb, hogy elközelített és itt van, hanem, hogy az a szegények és elnyomottak országa lesz, mert a gazdagoknak rettenetesen nehéz lesz bekerülni. Ez Jézus igazságossága. Ehhez az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a szegénység mégsem belépő a mennyek országába. A nyomorúság, a pénztelenség éppúgy eluralhatja szívünket és elfordíthatja fejünket attól, aki lelki gazdagságunk kimeríthetetlen forrása. "Ne aggodalmaskodjatok a holnapért, a holnap majd aggódik magáért. Minden napnak megvan a maga baja."

Ámósz kora, Jézus kora és a mi korunk sok hasonlóságot hordoz magában. Minden idők gazdagai észrevehetően, vagy észrevehetetlenül, de kizsigerelik a nem gazdagokat.

A héten 10 milliós népesség alá csökkenő országunkban egyre több a szerény körülmények között, vagy a mélyszegénységben élők száma. A szociális olló egyre nagyobbra nyílik és közben feltehetjük a kérdést, mi a dolga az egyháznak, Isten hívő népének?

Jézusnál mindig jó válaszokra lelhetünk. Jézus földi életét szemlélve megláthattuk, hogy ő a Deus humanissimus. A legeslegemberibb ember. A Krisztust követő célja nem lehet ennél kisebb. Legyünk nagyon emberségesek egymással és a világgal. Akinek van két ruhája, adja oda annak, akinek nincs. Ha megkér valaki, hogy menj el vele egy mérföldre, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, ha nem mer kérni, vedd észre, hogy nem mer és úgy adj. Támogasd, aki támogatásra szorul, de ne csupán a fölöslegedből adj. Az adakozással ne kérkedj, elég, ha a mennyben tudnak róla.

Hogyan lehetséges ez? Ha a kényelmednek, vágyaidnak, spórolásodnak és takarékosságodnak van határa, és ismered azt a szót, hogy hálás és elégedett, akkor lehetséges. Ez a krisztusi.

Ámen.