Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap
Szentendre, 2010. szeptember 5.   Tanévnyitó istentisztelet
/Róm 8, 6-11/
EÉK 242, 10, 443, 312, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

A hűvös reggelek és az egyre hosszabbodó esték nem csak az iskolai év kezdetét újságolják el, hanem azt is, hogy a következő hetekben életre kelnek a gyülekezeti csoportok és a hétköznapok megtelnek Lélekkel. Jövő héttől kezdődően a gyülekezeti teremben leterítjük a játszószőnyeget, hogy a négykézlábasok elinduljanak a baba-mama körön, elkezdődnek az iskolai és gyülekezeti hittan órák, a konfirmációi oktatás, a gyermekistentisztelet, a pénteki ifjúsági óra, a szerdai Asztali beszélgetések, a nyugdíjas kör, megszólal az énekkar, szervezzük a gyülekezeti kirándulást, a testvérgyülekezeti kapcsolatokat, és terveink szerint elindítjuk az ifjúsági istentiszteletet.

Tartalmasnak ígérkező munkaévünk kezdetén, amikor Isten Lelkének munkájáért esedezünk, nem lehet kérdés, hogy mindezt nem a saját erőnkből, hanem az övéből szeretnénk megélni. Ő egy kifogyhatatlan forrás, világos, hogy hozzá megyünk, legyünk bár néhány hónaposak, huszonöt, vagy nyolcvan évesek.

Igehirdetési alapigénk Bibliánk talán legnagyobb fejezetéből való. Pál apostol Rómaiakhoz írott levele egyébként is a legmagvasabb teológiai mű, a 8. fejezet pedig a keresztény hitünk gyönyörű foglalata. Aranymondások egész sora található itt: "Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (14.) "Üdvösségünk reménységre szól." (24.), vagy "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztusban, a mi Urunkban."

Ebben a nagy fejezetben benne van az evangélium, a Szentlélek mindent átható munkájának dicsérete, a törvény fontosságának emlegetése, hogy ti. van egy meder, amiben rendben és boldogan élhetjük életünket, és végül említést tesz arról a biztonságról, hogy semmi sem választhat el minket Jézus szeretetétől. Kell-e ennél több közülünk bárkinek?

A felolvasott ige a test és a Lélek munkájáról szól. Mindkettő dolgozik. A test teli van kívánsággal és a halál felé közeledik, mert elhasználódik, megbetegszik, elfárad és olyan dolgokat kíván, amely sokszor inkább élettelen, mint életes, többet ért, mint használ. Ezzel szemben a Lélek az életre és a békeségre törekszik. Bár ez is ebben a világban van, mégis máshogy működik, mint a test. A Lélek két lábbal a földön járva mennyei kincseket ad.

Az oltár előtti felolvasásul rendelt ige a tíz leprás történetét vetítette elénk. Kilencen megtisztultak, mert eltűnt a leprájuk és makulátlan lett a bőrük, egy pedig meggyógyult. Kilenc, bár a lepra nem betegítette testét, beteg maradt, mert a teljes gyógyuláshoz szükséges a hálaadás. Egy ment vissza hálát adni. Egy gyógyult meg. Kilencen Lélek nélkül mentek haza, ahogyan ezzel a legtöbben vannak a mai világban is, egy adott hálát, tehát egy valaki élt azzal a luxussal, hogy visszamenjen megköszönni Jézusnak azt, amit tőle kapott. A hálaadás luxus. A hívő keresztény ember többlete. Ennyivel vagyunk többek, de inkább mondjuk azt, gazdagabbak, mint a világ fiai, akik test szerint élnek. Aki Lélek szerint él, az a Lélekben van.

Albert Schweitzerről tudjuk, hogy azért ment Afrikába gyógyítani, mert a szíve teli volt köszönettel Isten felé. Schweitzer hálából gyógyított. A hála belső igénye volt. Hatalmas erő ez a belső igény. Nem csak egy orvos, egy lelkész tud hálából dolgozni és szolgálni, hanem egy bolti eladó, egy asztalos, egy jogász, egy tanár, vagy egy üzletember is. A megtérése után minden, amit tesz, Isten iránti hálájából teszi. Ettől lesz minőségi a munkája, az emberekkel való kapcsolata, ettől lesz igazán értelme a pénznek, mint eszköznek.

A közelmúltban valaki sokat kapott Istentől ebben a templomban, lelki ajándékot, így egy komoly összeget tett a perselybe. Nem kifizette Istent, szó nincs róla, hanem az az eszköz, ami lehetővé teszi, hogy még sokan kapjanak lelki ajándékokat, a perselybe került. Számára amit kapott, messze több volt, mint abban a hónapban az utolsó papírpénze. Hála.
Szintén néhány nappal ezelőtt egy testvérünk úgy igazán lelki otthonra lelt nálunk és egy nagyobb munkára önként jelentkezett. Sok dolga akad otthon, de azok mind a testi kényelmét szolgálják, most a gyülekezet lelki életéért szeretne tenni valamit. Hála.

Az elmúlt vasárnap közöttünk szolgáló Bozorády Zoltán, ifjú korom nyíregyházi lelkésze feltette nekünk a kérdést: hullafoltok, vagy az élet jelei látszódik ezen a közösségen. Mi az élet jele? Hát az, ha Lélekben járunk. Mi a hullafolt egy gyülekezet életében? Ha úgy teszünk, mintha Lélek szerint élnénk. Az élő, Lélekben járó közösség jellemzője, hogy tagjai Krisztusban vannak és ő is bennük.
A mi Istenbe vetett bizalmunk alapja az ő szeretetének megbízhatósága, amelyet Jézusban ismertünk meg. Megbízol-e Istenben? Bízol-e abban, hogy ő elküldte Fiát érted?

Fájdalmas perceket okoz egy édesapa számára, ha egy kicsiny gyermek éhesen sír az ölében. Ehhez bizony az édesanyjára van szükség. Azonban amíg az édesanya nem érkezik, azok a percek óráknak tűnnek. Ugyanakkor egy ilyen apróság is előbb-utóbb megtanulja, hogy bízhat abban, akitől naponta sokszor kapja az éltető táplálékot. Az édesanyai szeretet sem képes néhány percnél tovább váratni szeme fényét.
A mi Istenbe vetett bizalmunk alapja az ő szeretetének megbízhatósága, amelyet Jézusban ismertünk meg. Újra kérdezem: Megbízol-e Istenben? Nem a földiekben, nem abban, amit látsz, nem a kapcsolataidban, a tűrőképességedben, a rátermettségedben, a túlélési készségedben, a saját erődben, hanem Istenben? Ha bízol benne, a Lélek szerint jársz. Ha a Lélek szerint jársz, hálás életed van. Azzal a bizonyos luxussal megtoldva - teljes életed.

Tanévnyitó, munkaévet elkezdő istentiszteletünkön hálásak lehetünk, hogy a mi Mennyei Atyánk ezen a nyáron is megőrzött bennünket. Ugye hálás vagy!? Előre tekintve pedig legyen egy közös döntésünk, hogy ebben az évben különösen is a Lélekben szeretnénk járni. Mint gyülekezeti közösség nem a testieket, részesítjük előnyben, hanem a lelkieket. Egyszerűen örüljünk annak, hogy van Lélek. Formálódjunk együtt a Lélek által, legyünk ennek a hajléknak lakói, ne csak látogatói, hogy Isten szeretetébe gyökerezve, hálás szívvel fogadjuk ajándékainkat és legyünk ajándékozók.

Ámen.