Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Szentendre, 2010. július 11. 10:00
/Zsolt 51, 9-11/
EÉK 404, 8, 359, 82, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Ma, az Ószövetségből jól megismerhető Dávid király alakja tárul elénk nem is akármilyen módon. A Biblia történeteiben megszólaló szereplőktől az őszinteséget szoktuk meg. Kevés olyan történet van, amelyben össze-vissza hazudoznának, ráadásul Isten mindig megvilágosítja az ige olvasóját, így sohasem maradunk kételyek között, hogy ez, vagy az a bibliai személy most ihazat mondott, vagy nem. Dávid király őszinte szavai azonban évezredek óta ezrek és ezrek kimondhatatlan és szavakba nem önthető bűvallását fogalmaza meg az Zsolt 51-ben. De mi történt?

Dávid király, aki nmerég még parittyával győzött a 3 és fél máter magas Góliáttal szemben, tiszteletreméltó, Istent feltétel nélkül elfogadó és szerető vezető ember. Milyen ritka az ilyen, ha találkozunk egy istenfélő vezérigazgatóval, miniszterelnökkel, vagy nagytőkéssel, el sem hisszük, hogy van ilyen, pedig akad.

Szóval Dávid királynak mindene megvan. Eszessége miatt felnéznek rá, bátorsága és ereje miatt tisztelik, Istentől kapott vezetői tehetsége messze földön ismert, gazdagsága óriási. Mégis, az ő életében is volt egy törés, amikor ahhoz, hogy megszerezzen egy gyönyörű fiatal asszonyt magának, név szerint Betsabét, először elcsábította, aztán alattomos módon megölette férjét, Úriást, majd feleségül vette a kiszemelt és megkívánt asszonyt. Ezek után találkozik Nátán prófétával, aki egy példázatban elmondja neki, hogy volt egyszer egy szegény ember, akinek egy juhocskája volt. Élt mellette egy gazdag, akinek százával voltak jószágai. Ez a gazdag elvette a szegény ember egyetlen jószágát és azt ölte le vendégei számára. Dávid felháborodott ezen a beszéden és azt mondta: halál fia az, akiilyen rémséget tett. Ekkor Nátán ezt mondta neki. Te vagy az az aember.

Ebből a döbbenetes drámai helyzetből születik meg az 51. zsoltár, ahol Dávid feltárja, megvallja bűneit és Isten bocsánatáért könyörög.
Aztán a Biblia úgy emleketi Dávidot, mint a királyok etalonját, hozzá hasonlítja többieket. Nem gondolom, hogy enélkül a bűnbánat nélkül így lehetett volna. A király elbukott, förtelmes dolgot tett, mégis tiszta lappal indulhatott. "Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek, moss meg engem és fehérebb leszek, mint a hó." Dávid az ószövetségből jól ismert tisztulási formát idézi. Az izsóp egy jó illatú, leveles növény, seprűt készítettek belőle és vízbe, vagy az áldozati állat vérébe mártva meghintették a bűnös embert. Ez volt a bűntelenítés jelképes cselekedete.

Dávid bocsánatért való esedezése nem az Istennek mondott "bocs", hanem az elismert, kedvelt, szép arcú, magabiztos, harcedzett, kemény, sztár-gyanús kiválóság összetörése és leborulása a végtelen Isten előtt. Az, amit tett, jóvátehetetlen. A paráznaság megtörtént, a gyilkosság megtörtént, valakinek a felbújtása megtörtént. Dávid nem azt kéri, hogy uram, ezt most nézd el nekem! vagy, hogy Uram, most fordulj el, mert olyat teszek, ami biztosan nem tetszik majd neked!

Templomba járó keresztény házaspárokkal vacsoráztunk. Amikor a beszélgetés a céges téma felé kanyarodott, kérték, hogy most ne figyeljek oda, ez nem nekem való. Nem szóltam. Szomorúságom némasággá vált. Pedig ők viccnek szánták.

Visszatérve Dávidra, szörnyű lehetett neki bűneivel összezárva lenni. Miután gyötöröte a lekiismeret, vétkeire nem talált bocsánatot, összetört. Nagypénteken ez történt Júdással is. Csak ő egy rossz megoldást választott. Egy nem megoldást. Júdás gyengeségi bizonyítványa ez.

Amikor bűnöd miatt összetörsz, az annak a jele, hogy Isten annyira szeret téged, hogy végtelenül várja, hogy Dávid szavai elhagyják ajkaidat. Odaviheted vétkeidet és kérheted az izsópot.
Nem ismerem a bűneidet. Nem tudom miben buksz el újra meg újra. Azt sem tudom, mit próbálsz rejtegetni, mi után dugod a fejedet a homokba. De ha már felismerted és elmontad, hogy "Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal, teljesen mosd le rólam bűnönem és vétkemtől tisztíts meg engem!," akkor Isten már nem emlegeti többé a vétkeidet, nem hánytorgatja fel, mit tettél. Emlékszik mindenre, de megbocsátott. És akkor ez olyan, mintha sohasem tetted volna meg? Igen, olyan. De ezt egyedül Isten közölheti veled.

A posztmodern kor legnagyobb hazugsága, az ördög működésének bravúrja, hogy a bűnt nem nevezi bűnnek. Mert a szemen szedett hazugság csúsztatás, vagy füllentés lett, a lopás megélhetási bűnözés, az adócsalás jogos haszon, a házasságtörés, a megcsalás és a szexulális vágyakozás az élet apró öröme, az alkoholizálás egy kis lazítás, a mások kárára történő érdekérvényesítés lobbizás. A bűnök alól egymást oldozzuk fel. Kicsoda az ember, hogy a bűnt relativizálni meri?

Dávid az ószövetségi tékozló fiú. Isten nem azt mondja neki, hogy na gyere csak, számuljunk el, majd én leverem rajtad azt, amit tettél. Ha ezt és ezt teszed, beszélhetünk a bocsánatról. Vagy: elveszem a királyságodat, elveszek tőled mindent, mert büntetést érdemelsz. Isten nem bottal jár utánunk. Az Istennek tulajdonított verés és büntetés a bűnbánat és bűnbocsánat nélkül maradt ember helyzetének következménye. A bűnbocsánatnál nincsenek feltételek. Isten nem kér tőled semmit. Csak a dávidi őszinte bűnbánatot, de azt teljesen. És akkor egyenes derékkal mehetsz tovább, mintha mi sem történt volna. Így, ahogy mondom. Ellenkező esetben szívedben csak gyűlik, csak gyűlik a meg nem bocsátott bűnök szemétdombja, ami egy idő után úgy elborít, hogy tényleg felismerhetetlenné válik benne az ember és elválaszthatatlan lesz a jó és a nem jó.

A bűn zsoldja a halál - írja Pál a rómaiakhoz írott levelében. De a mennyei Atyánk nem akarja, hogy meghaljunk, hanem hogy megtérjünk és éljünk. Inkább ő halt bele bűneinkbe. Meghalt, hogy meg tudjon neked bocsátani, hiszen bennünket teljesen átitatott az Isten elleni lázadásunk. Bűnözők lettünk, ezért nem nézhette tétlenül, elküldte Fiát, a bűntelent, hogy bocsánatot nyerjünk általa. Ő belehalt, mi megmenekültünk. Aki ezt hiszi, az keresztény, aki ezt nem hiszi, nem keresztény.

Ha Istennek el kellene ítélnie bennünket az elkövetett bűneinkért, mind belepusztulnánk! Értjük az a mentő drága szeretet, amivel Jézus irántunk viseltet? Dávidok! Ismerjétek meg ezt a kegyelmet és ragadjátok meg ezt a szeretetet! Van bűnbocsánat! Nekem is, neked is! Ne próbáld meg levetkezni bűneidet, ne próbáld eltusolni, ne próbáld meg elfelejteni, ne próbáld meg büntetni magad, ne próbáld meg kimagyarázni, ne próbáld meg eltolni magadtól, ne próbáld meg máshogy nevezni, ne próbáldmeg szőnyeg alá söpörni. Mind hiába. ehhez te kevés vagy. Jézus elég. Pont elég. Ahogyan Dávidról, úgy leveszi a te válladról is mindazt, ami terhel csak azért mert engedetlen voltál Isteneddel szembe akár tudatosan, akár nem. Vétkeztél. Ne baj? Dehogy nem baj! Halálos baj! De semmi sincs veszve. Nincs, mert kettőtök közül, ő nem akarja, hogy elvessz és egy boldogtalan, igazából üres és értéktelen életet élj. És ha ezt megtapasztalod, amikor szabadításának örömét megkapod, még inkább engedelmes akarsz majd lenni, még szorosabb közösségbe akarod majd élni vele életedet. A bűnbocsánat odaszorít bennünket Isten lényéhez.

És ha visszeső bűnöző vagy? Valljuk meg, azok vagyunk. Baj? Baj. De a visszaesőt éppúgy szereti Isten, mint az igazat. Tán még jobban, hiszen Jézustól tudjuk, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Élj Isten kegyelméből, de sohase élj vissza vele! Hallod? Élj veke, de sohase élj vissza vele.

Ámen.