Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2010. június 20. 10:00
/1Tim 1,12-17/
EÉK 338, 7, 296, 385, 321, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Egy héttel ezelőtt a nagy vacsora történetéről hallottunk. Jézus példabeszédében a mennyek országát egy nagy vacsorához hasonlította, amelyre közülünk mindenki kapott meghívást. Isten országában el van készítve számunkra egy hely, helyünkön egy névkártya jelzi, hogy a Mennyei Atya engem vár arra a helyre. Múlt heti kérdésünk az volt, vajon elfogadjuk-e ezt a meghívást.

Ezen a vasárnapon más a kérdés. Isten igéje szembesít bennünket azzal, hogy nem vagyunk makulátlanok. Nem divat a bűnről beszélni. Ez nem tartozik hozzá a mai ember "feeling"-jéhez.

A közelmúltban egy istentiszteletet követően odajött valaki hozzám, hogy négyszemközt beszéljen velem és a sarokban arra kért, hogy az igehirdetésben ne beszéljek ilyen erőteljesen a bűnről és ne legyen olyan kemény a hirdetett ige. Mondtam ennek a nőtestvérnek, hogy én csak arról szoktam prédikálni, ami a Bibliában van, úgyhogy biztosan fog még hallani ilyeneket. Megjegyzem, hogy a hirdetett igének, az evangéliumnak, a bűnbocsánatnak igazán akkor van ereje, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem mi nézegetünk lefelé a gödörbe Jézusra, hanem Ő áll a gödrünk szélén és Ő tekint le ránk és nyújtja ki a kezét felénk: Gyere barátom, kisegítelek téged abból a posványból, amibe beleragadtál.

Nem tudom, tudatosul-e bennünk, hogy a mikor istentiszteleteink elején az egy számjeggyel jelzett liturgiát énekeljük, a második énekünk mindig bűnvalló ének, ahogyan ma is az volt: "Örök felség szent Istenünk, / Könyörgünk irgalmazz nékünk! / Ha vár minket az ítélet, / Légy kegyelmes, kérünk téged!" A keresztény gondolkodás origója Jézus, Jézus gondolkodásának origója a bűnös ember megváltása.

Személyes kérdésünk tehát: megférek-e Isten mellett annak ellenére, hogy az életem teli van bűnökkel?

A felolvasott ige Pál apostólról szól. Gyalázatos gazember volt Pál. Isten szemében fertelmes volt, amit tett. Üldözte a keresztényeket. Nem is akárhogy! Mély utálattal. Szívből gyűlölte azokat, akik Krisztus-követők lettek. Megvetette azokat, akik összegyülekezetek, akik karitatív szolgálatot végeztek, akik Jézust Isten Fiának valloták. Ma bizonyára énutánam a most konfirmálkodott Gréta lenne az, akit a régi Pál felkeresne, megfenyítene, talán le is tartóztatna, és bilincsbe vinne el. Pál apostol feladata volt felhajtani a keresztényeket és lehetőleg börtönbe záratni.

De Jézus szerette ezt a Pált. Nagyon szerette őt. Azt akarta, hogy ez a bűnös ember megtérjen és éljen. És így lett. Tetsvérek! Pál apostol semmit nem tett annak érdekében, hogy keresztényüldözőből az egyház egyik legnagyobb, áldott szolgálatú építőmunkása legyen. Semmit. Illetve valamit mégis. Hagyta magát. Megadta magát Istennek és engedte, hogy a bűnösök barátja jól helyre tegye az életét. És ebből a legszemélyesebb tapasztalatából, - amit annakelőtte rémálmaiban sem gondolt volna, ti. hogy Istent fogja magasztalni és szolgálni egész életével, minden tehetségével és tudásával - szóval ebből a tapasztalatból fakad, amit a 15. versben így ír Timótheusnak: "Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse."

Velem együtt kegyelemre szorult testvérem! Eljutott hozzád ez? Tegnap elkövettél egy bűnt. Vagy többet. Nagyon távol kerültél Istentől. Ez a bűnösök barátja nem tör pálcát feletted! Nem mondja azt, hogy ez volt az utolsó dobásod. Bár megszomorodik, mégis újra, meg újra feléd fordul.

Tegnap egy kis csapattal a Skanzenben önkéntes munkát végeztünk, kitakarítottuk és rendbetettük azt a pajtát, ahol holnaptól negyven kisgyermekkel leszünk együtt egy héten keresztül a bibliai kézműves táborban. Volt egy négyéves kis segítségünk is. Amikor a felázott udvaron keresztül büszkén igyekezve hozta nekünk a tál mosószeres vizet, láttam, hogy egy nagy pocsolya van előtte, gondoltam szólok neki, ne legyen sáros a szandija. Mondtam, aztán mutattam, merre kerüljön. Láthatóan megértette, illedelmesen válaszolt, hogy "Köszi!" és sebességének csökkentése és különösebb kanyarodás nélkül végigsétált a sáros pocsolyán. A kis szolgálattevő arcára valami ilyesmi volt írva: Én most dolgozom, teli van a kezem, ha máskor nem is, de most bizony nekem át szabad menni a sáros vizen! Ezt most megtehetem és meg is teszem.

Milyen hasonlóak vagyunk, mi felnőttek! Megismerjük a jézusi élet tisztaságát, valakin, vagy valamin keresztül meghalljuk szavát, és mégis belegázolunk a bűnbe, közben elhitetjük magunkkal is, meg másokkal is: Nekem ezt szabad! Én ezt megtehetem, ennek most úgysem lesz következménye. A menyország - sok más országgal szemben - nem következmények nélküli ország.

Ilyenkor mi a teendő? Mi a teendő, amikor sárosak leszünk? Csupán felfigyelni Jézus drága szavaira: Add ide az életedet, kimosom, ne maradjon így. Addig mosom, amíg patyolat tiszta nem lesz. Mert számomra az az öröm, ha te tiszta vagy. Tiszta a tekinteted, a lekiismereted, a gondolataid, tiszták a vágyaid, tiszta a kezed, tiszta a beszéded, tiszta pénz lapul a tárcádban, tiszta a fantáziád, tiszta az adakozásod, tiszták a tetteid, tiszta minden lépésed, tiszta az életed. Mert én szeretem a tisztaságot, ezért haltam meg bűneidért. Megkonfirmált testvéreim! Ez a mai nagy ajándékunk az úrvacsorában. Ezért élünk vele. Ezt nyújtja nekünk a mi Urunk.

Két és fél évvel ezelőtt, amikor elkeztük a gyermekeistentiszteletek tartását a következő ének volt az első, amit a gyermekeknek megtanítottam. "Rút volt szívem, sötét, / De Jézus oda betért. / Mert megmosott a vér, / Szívem már hófehér. / Ott járok, majd, tudom, / A színarany úton. / Ó, midocsa nagy szeretet, / Lemossa bűneimet." És közben színes papírlapokból kivágott és öszeragasztott szívecskéket lapozgattunk. Feketét, pirosat, fehéret, és aranyszínűt.

Pál apostol megtért ember volt. Lapozott az életében Isten. A feketéből a kereszten ontott vérhez, majd a fehérhez, végül az aranyszínt is megígérte neki. Luther nyomán vallhatjuk, hogy Pál minden nap megtért. Minden nap odafordult ahhoz, aki megváltoztatta az életét és abból a bűnbocsánatból és kegyelemből élet, amit Istennél koldult.

Lukács evangéliumában az elveszett drahma példájában Jézus szavai végtelenül bíztatóak: Óriási öröm van a mennyben az angyalok között, amikor valaki elveszett élete megtaláltatik és megtér. Legyen öröm feletted is minden nap - a mennyben.

Ámen.