Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2010. június 13. 10:00
/Lk 14,15-24/
EÉK 278, 8, 280, 389
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Egy tanévzáró istentiszteleten sok mindennek helye lehet, így például egy lelkész nyugodtan készíthetne egy olyan játékos feladatsort, egy vetélkedőt, amelyben csupa olyan kérdés van, ami a mögöttünk lévő év témáira kérdezne rá kiváncsian. Én most nem készültem ilyen játékos vetélkedővel, azonban egy kérdést szívesen felteszek a hittanosoknak, konfirmandusoknak, ifiseknek. A kérdés így szól: hány evangélium van a Bibliában? Még mielőtt bárkinek hangosan válaszolnia kellene egy ilyen fogós kérdésre, elárulom. Egy. A Bibliában egy evangélium van, vagyis, ha lefordítjuk ezt a szép görög szót, amelyet egyedül a mi felekezetünk, az evangélikus egyház hordoz magában, egy örömhír, egy jó hír van a hatvanhat könyvben ez pedig az, hogy Jézus meghalt és feltámadt értünk. Szó szerint ezt jelenti az evangélium. Tudom, kicsit becsapós volt a kérdés, hiszen négy evangéliumról szoktunk beszélni és tulajdonképpen jól feleltek azok is, akik már a pad alatt mutatták a négyet és már soroklák is: Máté, Márk, Lukács és János írása szerinti evangélium, de bizony a négy evangélista mind ugyanarról tett bizonyságot; csak Jézus életét más és más szemszögből szemlélték.
A tanévzáró istentiszteletünk evangéliumi igéje a kicsiknek és nagyoknak egyaránt érthető, nagyszerű példázat. Lássuk, miről is van szó!
Jézus egy nagy vacsorához hasonlítja a mennyek országát.
Ha most megkérném, hogy nyújtsa fel a kezét az, aki a menyországba szeretne menni, lehet, hogy mindenkinek a keze a levegőbe lenne, talán Petra szülei még az ő kis kezét is felnyújtanák, kifejezve azt, hogy milyen nagy vágyunk az Isten országába bandukolni.
Jézus mindig szeretett érthetően beszélni. Neki mindig az volt a fontos, hogy azok, akik hallgatják őt, meg is értsék. Sokszor mondott példázatot. Ma, minket megszólító szavai szerint a menyország olyan, mint egy nagy lakoma: ünnepélyes, csudaszép, nemes és értékes terítéket képzelhetünk el sok gyertyával, az asztalon csupa különleges, soha nem látott és ízlelt finomság, nahát, ott aztán minden megtalálható, ami szemnek-szájnak ingere, még talán annál is finomságosabb dolgok, mint amit mi fogunk majd elfogyasztani az istentisztelet utáni grillezésen; és igen, az asztalon névre szóló kis kártyák vannak. Ugyan úgy, mint egy esküvői vacsorán, vagy egy előkelő fogadáson. A tányérok mögött szépen írt nevek állnak, eltéveszthetetlenül.
A mai nap evangéliuma, a mai nap jó híre, hogy a mennyek országában számodra is van egy hely ennél a bizonyos asztalnál, Isten rád is gondolt, amikor a névsort összeállította, hiszen téged is meghívott, vendégei között téged is látni akar. Ha jobban körülnézel ennél a menyországi asztalnál, észreveheted, hogy szomszédaid is vannak. Talán pont annak a névkártyája van a tied mellett, aki most is melletted ül, hiszen ő is szerepel Isten VIP (Very Important Person = nagyon fontos személy) listáján. Milyen nagyszerű, hogy mi a nagyon fontos emberek listáján rajta vagyunk!
Igen, mindenki kapott meghívót. Egészen biztos vagyok benne, hogy a mennyei postás már átadta nektek a meghívót, esetleg pont ma kapjátok meg. Nem tudom, mindenesetre ti, velem együtt, akik ebben a templomban hallgatjátok Isten igéjét, ti akik hittanórára, vagy valamelyik hétközi csoportunkba jártok, legyen az a baba-mama kör, vagy énekkar, Asztali beszélgetések, vagy ifi óra, konfirmációi óra vagy nyugdíjas kör, esetleg valamelyik más felekezet alkalmait látogatjátok, mert éhezitek Isten drága igéjét, az evangéliumot; ti, velem együtt mindannyian tudhatjátok, elhihetitek, bizonyosak lehettek abban, hogy nevetek fel van írva a menyben, nevetek ott van azon az asztalon, sokakkal együtt számotokra is el van készítve egy hely Isten terített asztalánál, ahol a mennyei seregek sokasága szolgáltatja a fanfár muzsikát, angyalok szolgálnak és az Atya, Fiú, Szentlélek, ők hárman a fő asztalnál ülve gyönyörködnek azokban, akik helyet foglaltak, mert helyet foglalhattak.
Eddig a vacsorára szóló meghívásról beszéltünk. Most tegyük fel azt a kérdést, hogy ki az, aki üdvözülni fog? Ki az, aki ténylegesen helyet foglalhat majd a nagy vacsorán?
Sokan azt a választ adják, hogy azok az emberek, akik jók. Jót tesznek mással, szeretik őket a többiek. Isten majd egy nagy mérlegre teszi a cselekedeteinket és megnézi, melyik serpenyőben van több: a jó cselekedetek, vagy a rossz cselekedetek serpenyőjében, és esetleg ha nagyon egyforma-féle súlyt nyom a kettő, akkor az ujjával kicsit megpöccinti a jót, hogy ezen aztán ne múljon az örök életünk, Isten kegyelmébe még ez is belefér. Mintha Isten így osztogatná az üdvösséget!?
Nem értette meg az Isten országáról szóló üzenetet az, aki így gondolkozik. Nem értette meg a nagy vacsoráról szóló példázatot, aki a cselekedetek által való üdvösséget hangoztatja! Meg kell értenünk egyszer, s mindenkorra, hogy csak az lépheti át a menyország küszöbét, aki elfogadta a meghívást. Aki nem készségesen fogadja a meghívót és nem lelkesedik ezért a nagyszerű meghívásért, az kimarad. Nem cselekedetekről van tehát szó, hanem valaminek az elfogadásáról. Elfogadom-e, hogy Jézus, mint Isten Fia halálával és feltámadásával bűneimből megváltott és ezzel meghívott egy nagyszerű, egy kimondhatatlanul jó helyre?
Mi lehet fontosabb az életnél? Mi lehet fontosabb annál, hogy Isten közvetlen közelében éljünk már most, aki szeretetével lépten-nyomon segíteni akar bennünket ebben a gazemberekkel és veszélyekkel teli világban?
Sokan mondják: Isten ráér! Isten kegyelmes! Úgyis lesz egy utolsó pillanat, amikor foglalkozhatom olyan dolgokkal, mint vallás, hit, Jézus! Nem tudom, hogy lesz-e ilyen. Egyet tudok. A meghívó ott van a kezedben. A meghívó élén a te neved áll, az aláírás a Mennyei Atyáé. Meghívott vagy! Teljesen mindegy mire hivatkozva nem fogadod el a meghívást. Mindegy, hogy mi van életed naptárában: munka, karrier, család, hobbi, életkorodra való hivatkozás. Mindegy, hogy arra hivatkozol, hogy földet vettem, kimegyek megnézni, ökröt vettem, megyek és kipróbálom, most nősültem, nem érek rá. Szép ez a meghívás, megtisztelő, hogy Uram, rám is gondoltál, igazán kedves tőled, de.... Aki nem fogadja el a meghívást, nem kerül oda.
Isten komolyan veszi a meghívást. Nem tévedésből, vagy véletlenül kaptad a meghívót! Az sk. nem valami protokolláris signo a meghívón, hanem tényleg saját kezű írás.
Mi mindennel kell megküzdenünk, mennyiszer kell ellentmondanunk a Sátánnnak és milyen erővel ahhoz, hogy programunkat úgy alakítsuk, hogy végül azt mondjuk: márpedig én elmegyek erre a lakomára! Nekem ott a helyem!
De nem csak nekem, mert meghívást sokan kaptak. Olykor rámondjuk egy-egy emberre, hogy reménytelen eset. Hát Istennél nincsenek reménytelen esetek. Akkor sem vagy reménytelen, ha olyan bűneid voltak, vagy vannak, amelyek miatt egy utolsó senkinek bélyegeztek meg téged. Ezeket az utolsó senkiket, a visszaeső bűnözőket éppúgy szereti Jézus. Nem vagy reménytelen eset! Még akkor sem, ha nehéz embernek tartanak téged. Bizony, te is meghívott vagy!
És mivel meghívott, neked is felelősséged hívogatni másokat. Kedvesen, őszinte szeretettel, megosztva életed legnagyobb ajándékát és lehetőségét. Hívj másokat és add át nekik a meghívót. Ez a kereszténység lényege. A mai napon ezt értsd meg! Jézus mondja: "Jöjjetek, mert már minden készen van!"
Ámen.