Pünkösd ünnepe, konfirmációi istentisztelet
Szentendre, 2010. május 23. 10:00
/Apcsel 2,36-42/
EÉK 254, 239, 5, 229, 300, 39, 308, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvérem az Úrban!
Mindösszesen alig két hónap telt el Jézus feltámadása óta, máris látogatást tesz az újabb isteni személy, a Szentlélek. Ezúttal azonban tartózkodása hosszabbra nyúlik előző társánál, Jézusnál, hiszen nem egy emberöltőnyit időt tölt itt a földön, hanem immár nyolcvan generáció élhette át azt, hogy Jézus mennybemenetele nem Isten kivonulása a világból, hanem egy új korszak, a Szentlélek-korszak kezdete. Alig telik el két hónap és a világ kerekének forgását meghatározó eseménnyel találja szembe magát az ember. De lépjünk egyel közelebb ünnepünk!
Mindösszesen tíz nap, tíz magányos napja volt a tanítványoknak, ha tetszik az emberiségnek, hiszen Jézust látták, ahogyan felemelkedik és eltűnik a felhők között, de ahogyan azt ő beharangozta az őt körülvevőknek, a Pártfogó, a Parakléthosz, bizony, nem azonnal érkezett. Hiába szegezték a tekintetüket az égre, hiába sóvárogtak egy újabb mennyei személy felé, a megígért Szentlélek, ahogyan egy másik helyen nevezi őt Jézus, a Vigasztaló nem váltófutásban érkezik, a stafétabot átadása nem folyamatos, arra bizony várni kell; mi már jól tudjuk, még tíz napot. És érkezzünk meg az oltárterítő piros színével is jelzett egyházi pirosbetüs ünnepünk órájához.
Mindösszesen néhány percet kellett várni a hatalmas, egybesereglő több ezer fős tömegnek, akik valami szélzúgáshoz hasonló morajlást hallottak abból a házból, ahol a tanítványok voltak együtt. Mindösszesen néhány perc telt el, hogy ezek a derék munkatársak, Isten elhívott szolgái, az apostolok megkapták az Atyának és a Fiúnak a Lelkét, a Szentlelket és ettől a Lélektől indíttatva elkezdtek igét hirdetni, az élő Jézusról szóló üzenetet, az örömhírt, az evangéliumot, köztük Péter, a legderekabb.
Ebbe, - ha tetszik - a szent beszédbe, az egyháztörténet legnagyobb prédikációjába kapcsolódunk be mi magunk is. Nem katolikus, vagy evangélikus, református, vagy baptista alkalmon vagyunk együtt az első Pünkösdkor, hanem egy klasszikus értelembe vett keresztény istentiszteleten, aminek középpontjában a Megfeszített és Feltámadott áll. Nem templom falai vesznek bennünket körül, még csak nem is előre kidolgozott liturgia fogad bennünket, szép Luther kabátba öltözött lelkészekkel, hanem a Lélek épít fel egy lelki templomot, egy lelki hajlékot ott és akkor, ami azóta is áll, aminek mi is tagjai lehetünk, és ma, ezek az ifjak szintén felnőtt tagjai lesznek, az egyházat. Ma, az egyház alapkőletételének szemlélői vagyunk.
Lássuk meg, hogy nem egy jól felkészült teológus, egy kiváló lelkész, vagy nagy tekintélyű püspök szólal meg, hanem egy egyszerű halásza három éven keresztül csüngött Jézus ajkán, leste Mestere mozdulatait, itta szavait a maga egyszerű halászember voltában. Ez a halászember, vagy ahogyan Jézus nevezte őt, emberhalász a Szentlélektől áthatva, mindennél erőteljesebben szól, szavainak ereje van, beszédének hallatlan hatása.
De kiknek szólt a pünkösdi igehirdetés, aminek végéből való a felolvasott igénk?
Végtelen nagy csoda volt, hogy az a soknyelvű tömeg, akiknek egybegyűlését leginkább egy nagy nemzetközi konferenciához lehetne hasonlítani, - ahogyan előzetesen olvassuk - saját nyelvén hallotta az igehirdetést és mindannyian megértették a Jézusról szóló beszédet. A tolmácsfülkében, a szinkrontolmács székében a Szentlélek ült és mindent tökéletesen fordított. Luther Márton igehirdetésről mondott véleménye valahogy így hangzik: mit érne, ha Jézust ezerszer is keresztre feszítenének értünk, de nem hallanánk meg, hogy ez a miénk. A tömeg sajátjának tekintette az élő igehirdetést. Nem gondolták, hogy szomszédjuknak szól, nem feltételezték, hogy rossz helyre jöttek, nagyon is a helyükön voltak. Nagy jelentőssége van a prédikációnak Pünkösdkor is, meg ma is, ez azonban még kevés.
Tovább olvasva az igét láthatjuk, hogy megtérésre és keresztségre buzdít az apostol Lélektől áthatott szavakkal, minden idők legkomolyabb és legmeghatározóbb tartalmú prédikációjában. Azonban tudjuk, hogy már Ézsaiás is ezt hirdette. A bűntől való elfordulás a megtérés. A régiből az újba. A rosszból a jóba. Az emberiből a krisztusiba. Az Ószövetség népe is állandóan bukdácsolt, rosszul is ment a sorsuk mindaddig, amíg nem fordultak újra Isten felé. Neked sem megy jól a sorsod mindaddig, amíg nem fordulsz az egy Isten felé!
A pünkösdi igehirdetés tehát tűzzel teli, buzdító beszéde Péternek, amit mindenki személyesen neki szólónak tart, de ez még mindig nem történetünk csúcspontja.
Akkor mi lehet Pünkösd ünnepének csattanója?
A Szentlélek munkájának csattanója mindig ugyanott van. Miután elmegy valaki igét hallgatni, megérti azt, úgy érzi, személyesen neki szól, hozzá szól Jézus és ez megmutatkozik a közösséghez való viszonyán. Pünkösdi történetünk végén ezt olvassuk: "Akik hittek a beszédnek, csatlakoztak a gyülekezethez." Itt érkezünk el pünkösdi történetünk lényegéhez. Mert a vallás, nem magánügy, aki azt vallja magáról, hogy ő a maga módján vallásos ember még mindig nem érintette meg a Lélek, ami a lényeg. A pünkösdi csoda a gyülekezet növekedése, a Krisztust követő emberek egymáshoz való vonzódása; az érzés, hogy jó együtt lenni azokkal, akik Jézus iránti vonzalmuk miatt mások, mint a világi emberek.
A konfirmáció a hitben való megerősödés, de egyúttal lehetőség arra, hogy egy közösség aktív tagjai legyetek. Az péntek esti ifi oszlopos, elzavarhatatlan, lerázhatatlan tagjai, akik hetében a várva várt alkalom a péntek esti beszélgetés, éneklés, játék.
Az igazi Pünkösd mindenki életén elérkezhet. Volt más pünkösd nálad? Érezted azt az olthatatlan vágyat Jézus Krisztus felé, ami idevonzott téged, ami ennek a gyülekezetnek, vagy otthoni gyülekezetednek oszlopos tagjává tett?
És még egy gondolat.
A tegnapi konfirmációi vizsgán megkérdeztem az ifjaktól, hogy tekintettel arra, hogy ma van az egyház születésnapja, ha egy tortát sütnénk, hány gyertyát kellene elhelyeznünk rajta? Elárulom: 1981-et. Akinek nem ez a szám jött ki, istentisztelet után jöjjön hozzám!
Igen, egy születésnapon vagyunk. Az egyház születésnapján. Hogyan érkeztél erre a születésnapra? Tudod-e, hogy ki az ünnepelt?
Minden születésnap része, hogy az ünnepelt kap tőlünk valamit. Valami kedvességet, egy csokit, virágot, egy kis ajándékot. Ma egy rendhagyó születésnapon vagyunk együtt. Az egyház születésnapján a Szentléleknek mindenki csak ugyanazt hozhatta ajándékba: önmagát. Oda adtad-e magadat Jézusnak? Ha igen, akkor örök életed van, ráadásul boldog életed lehet. lesznek nehézségeid, ahogyan az apostolok is sok gonddal küszködtek, de lelki békédből, harmonikus életedből semmi, de semmi nem mozdíthat ki téged, mert van Pártfogód és van Vigasztalód!
Kedves Egyházunk! Boldog születésnapot! Isten éltessen téged!
Ámen