Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap, Jubilate
Szentendre, 2010. április 25. 10:00
/Ézs 65, 17-19. 24-25//
EÉK 49, 5, 337, 61, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvérem az Úrban!

Isten az örvendezés Istene. Ahol Isten van, ott öröm van. Minél inkább meghatározza valakinek az életét az öröm forrása, annál inkább meglátszik rajta ez az öröm. Örömből csak öröm fakad, mert az öröm nem ismeri a keserűséget és a szomorúságot, a békétlenséget és az örömtelenséget. Ez az öröm sok mindenre gyógyír, ahogyan azt az előbb énekelt főénekünkben hangzott: "Ügyemet reá bízom, / Szívem keserveit, / Könnyem letörli bizton, / S rám víg napot derít."

Jubilate, az örvendezés vasárnapján témánk érdekessége, hogy valami olyanról beszélünk, ami már elkezdődött, de még nincs itt. Isten országa már elkezdődött, de még nincs itt teljesen. Mit kezdjünk ennek a kettősségnek a feszültségével? Hogyan értsük helyesen, hogy valami elkezdődött, de még sincs itt?

Ézsaiás próféta egy álomvilágba kalauzol el bennünket. Igazság szerint nem is a próféta, hanem maga Isten az, aki elvezet bennünket abba az álomvilágba, amit mindennapi imádságunkban megunhatatlanul kérünk tőle: "Jöjjön el a te országod." Amikor unottan és fásult hangon mondjuk a Miatyánk második kérést, inkább hallgassunk el. A fád ember kérése nem hitles. Imádságunk hitelét az az öröm adja meg, ami rebegő ajakkal habogja: Istenem! Mindennél jobban várom, hogy a mennyek országának királysága eljöjjön!

Isten tehát ma arra akar megtanítani bennünket, hogy minket az az örömhír éltet, hogy lesz üdvösség. Akkor is ez éltet, amikor gyászolunk és összeszorult szívvel gondolunk arra a szerettünkre, akit elvesztítettünk; akkor is ez a reménységünk éltet, amikor jól megy a sorunk, elégedettek lehetünk azzal, amit Isten megengedett az életünkben, és akkor is az ebben való hitünk éltet, amikor fiatalon, vagy előrehaladott korban arra gondolunk, hogy ez a testünk erőtlen, sebezhető, elhasználódott, beteges, tehát kiszolgáltatott, akárcsak a rét virága, gyorsan hervadó és mulandó, lelkünk azonban, ami üdvösségünk, mennyei állapmolgárságunk elengedhetetlen irata, amelyben minden dokumentálva van, bár lehet gyűrött és szamárfüles, beteges, megtört, megfáradt, sebezhető, mégis örök. Vagyis benned is és bennem is van valami, ami örök, elpusztíthatatlan, ráadásul ez a lélek szoros kapcsolatban van identitásunkkal. Én én leszek akkor is, ha a testemnek ez a formája el is bomlik. Innentől kezdve nincs túl sok értelme sokat foglalkoznunk ezzel a testünkkel, csak épp annyit, ami az egészségünkhöz szükséges, mert ez a testünk - mondom még egyszer, - mint a rét virága, elhervad. Ettől nem kell kétségbe esnünk; aki érzi, hogy a teste rozoga, kezdjen el foglalkozni a lelkiekkel még többet, mert ha a testünk rozoga, azt valahogy csak elviseljük, de ha a lelkünk rozoga, akkor ott nagy baj van!

A Biblia világosan tanít arról, hogy amikor az új ég és új föld eljön, új testet is kapunk. Nem tudjuk milyen lesz, de nem olyan, mint amiben most vagyunk. Tudjátok testvérek, mi ebben az egész újjáteremtésben a legnagyobb kegyelem? Ézsaiás megmondja nekünk. A régiekre nem is fogunk emlékezni, senkinek sem fog eszébe jutni, milyenek voltunk.

Az oltár előtti felolvasásul rendelt jánosi igében ugyanezt hallhattuk Jézus szavan keresztül: "Amikor az asszony szül, fájdalma van, ... de amikor megszülte az ő gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt..."

Ezért hát nekünk semmi másra nem kell figyelnünk, csak arra, hogy az új teremtésben valami egészen fantasztikus létben leszünk, amely gyökeresen más lesz, mint amit itt tapasztalunk. De nem csak a testünk lesz mennyei, hanem a körülményeink is mennyei lesz: "A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere." - olvastuk az igében. Ugye milyen megnyugtató? A hívő embert, ha más nem is, de ez megnyugtatja. Nem leselkedik ránk többé semmilyen veszély, a félelmet nem fogjuk ismerni, semmi és senki sem lesz képes arra, hogy kiragadjon bennünket Isten szeretetéből, mert Isten lesz minden mindenekben. Már most vigasztalhat bennünket - és ez nem káröröm, - hogy a Sátánt jelképező gerinctelen kígyónak nyomorult sorsa lesz, por lesz az eledele, vagyis megalázva, a sötétségbe levetve, tehetetlenül, fogatlanul, eszköztelenül él tovább örökkön örökké.

Testvérek! Nem kell tartanunk, hovatovább rettegnünk attól, hogy most még olykor könnyes a szemünk, hogy valamilyen keresztet viselünk, hogy ápolásra szorulunk, csupán tisztába kell lennünk az igazsággal: még van valaki, egy gonosz erő, aki most még kísért, aki összekuszál, aki romlásunkat akarja, de eljön hozzánk az, aki ennek véget vet egyszer s mindenkorra.

Ézsaiás Isten népéről beszél. Hiba lenne azt gondolnunk, hogy ez az ige csak Izrael népéről szól. Hogy is hangzik az Ároni áldás előtti megszólítás, "Istennek népe!" Isten népe Jézus megváltó kegyelme által mi vagyunk. Mi, akik itt vagyunk ebben a templomban és figyelünk az ő szavára.

Csodálatos belegondolunk abba, hogy a Mennyei Atyánk be akar bennünket vonni egy nagy örömünnepbe, ami Jézus feltámadásával elkezdődött. Két évezrede tart az ünnep és ez még csak a kezdet, mondhatnám a gyülekező. Isten népének gyülekezője.

Nem olyan rég keresztlányomat vittem egy születésnapi partira. Kicsit előbb érkeztünk, érdekes volt végignézni, ahogyan az ünnepelthez odalépnek a vendégek és köszöntik. A meghívottak között voltak, akik ismerték egymást, mások gyermeki természetességgel kezdtek el ismerkedni és voltak olyanok is, akiknek egy kicsit több időre volt szükségük ahhoz, hogy feloldódjanak.

Megszülettél. Tudatodra ébredtél, megszólított lettél, elkezdtél a keskeny úton járni, fogékony lettél Jézusra, megkaptad a hit ajándékát, köszöntötted őt, megismerted a többi hívő embert, kivel szorosabb, kivel lazább kapcsolatod lett, mindenesetre felismeritek egymásban ugyanazt: az Urat. Remélhetőleg már feloldódtál a gyülekezeti közösségben, de az igazán nagy ünnep csak akkor kezdődik, amikor minden zavaró körülmény elmúlik. Ez most még csak a gyülekező, ajándékot nem nagyon tudunk vinni, mert az ajándék maga az ünnepelt.

Addig is, amíg nem kezdődik el a nagy ünnep, ennek az ünnepnek előjelei megláthatóak a hívő keresztény ember életében. Még a régi világban élünk, de már az új éneket tanulgatjuk, hogy a mennyei seregekkel majd együtt zengedezzük. "Örvendj egész föld, az Istennek!"

Ámen