Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap, Misericordia Domini
Szentendre, 2010. április 18. 10:00
/Ez 34, 1-16/
EÉK 401, 5, 334, 261, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvérem az Úrban!

Húsvét ünnepétől egyre távolodva, ahogyan azt főénekünk is jelezte, Jó pásztor vasárnapjához érkeztünk. "Jézus a jó pásztor vele megyünk, / Örök irgalmáról énekelünk." Ezt a hangot erősítette fel bennünk a kezdő zsoltár is: "Az Úr irgalmasságával - szeretetével - teli van a föld." Amikor Jézus erőterében élünk, olyan nagy tragédia nem történhet velünk, úgyhogy túlságosan nem érdemes aggódni a jövőnk miatt.

Azán az oltár előtt felolvasott evangéliumban Jézus szájából hallottuk: "Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet és az enyéim ismernek engem." Megnyugtató ez a hang. Minden szava kisímít egy-egy ráncot a homlokunkon.

Péter pedig levelében a megtérést említi: "... olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez."

Juhok és pásztor, pásztor és nyáj, nyáj és Jézus, Jézus és mi, mi és közöttünk te; kapcsolatok, kötődések vasárnapunk üzenetében.
Ki a te pásztorod? Ismered-e a hangját? Hallgatsz-e rá? Milyen bárányka vagy? Hol szoktál legelészni és mivel táplálkozol? Ki vesz fel a vállára, ha megsérülsz? Kire számíthatsz, ha eltévelyedtél? Ki szedi ki gyapjúdból a bogáncsot, ami beléd ragadt? Ki szabadít ki a tövisek közül, amibe beleragadtál? Ki ment meg a farkasoktól? Ki gyámolít, ha lelked mélyén szomorúan bégetsz? Ki véd meg a gonoszkodó pásztorok botjától, a hamis pásztorkutyák harapásától, a kapzsi pásztorok nyírásától? Kinek a báránykája vagy és ki a te pásztorod?
Valaki ezt ma tőled megkérdezi. Várja, mit mondasz neki.

Az ókori Keleten kedevelt kép volt az uralokodót a pásztorhoz, az alattvalóikat pedig a nyájhoz hasonlítani. Az igazán nagy hadvezérek, köztük Hammurabi, Babilonia királya előszeretettel nevezte magát a nép élén járó pásztornak, akinek feladata a nyáj igazgatása volt, de Egyiptomban az ideális uralkodót is így hívták.

Ezékiel próféta a babiloni fogság idején, Kr.e. 593-ban kapja elhívását Istentől, hogy az igazság hangján szólaljon meg. Pásztorokról és nyájról szól; a népet vezető elitről, az országot és a benne élőket kormányzókról és a népről.
A babiloni fogságban élő nép szenved. Nem megy jól sorsuk, mert azok az emberek, akiknek kezében van a hatalom, csak a sanyargatást, a kizsákmányolást ismerik. Ezékiel prófétának, Isten emberének olvasatában ez úgy fest, hogy a babiloni kormány hűtlenül bánt mandátumával. Amit kaptak, mindazzal visszaéltek. Megkapták a birodalom feletti uralkodás jogát, de ők csak saját pecsenyéjüket sütögetve, önkényesen visszaélve helyzetükkel, nem a rájuk bízottak jólétével foglalkoztak, hanem saját magukról gondoskodtak.

De azért, hogy egészen pontosan értsük a 2600 évvel ezelőtti helyzetet, vessünk egy pillantást a pásztorok feladatára, s talán így közelebb kerülünk igénk megértéséhez.
Először is, érdemes tudatosítani, hogy a pásztor élhet a nyájból, mert Jézus szavait idézve, amit a tanítványokkal kapcsolatosan mondott: "méltó a munkás a maga bérére." A pásztor a pásztorolásból keresi meg kenyerét, és ez így jól is van. Azonban amikor a juhot nyírják és az értékes gyapjút gyűjtik a gazdának jelen kell lenni, nehogy a pásztor kísértésbe essen és elvegye azt is, ami már nem őt illeti meg. Ugyanis sokszor megtörtént, hogy amikor a gazda nem tudott ott lenni a juhok nyírásánál, a pásztorok csdalárd módon, helyzetükkel visszaélve egy ilyen esetben már csak arról beszélgettek egymás között, hogy bizony ő jókor volt jó helyen. Ha a gazda tudtára jutott a sikasztás, pásztorát elszámoltatta és a pásztort elzavarta.

Ha a bárányt vadálatt tépte szét, bizonyítékot kellett vinni, ha a pásztorra bízott sok száz állatot számláló nyájból elloptak akár csak egyet is, a pásztornak kártérítést kellett fizetnie gazdájának. Ez a szigorú szabályozás védte a nyájat, a pásztort és védte a gazdát.

Ezékiel hűtlen pásztorokról prófétál. "A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszetettet nem kerestétek meg, hanem kegyetlenül és erőszakosan uralkodtatok rajtuk."
Ez nem tetszett Istennek. Ezért mai igénk meglepő fordulata, hogy Isten - látva ezt az áldatlan állapotot - a hűtlen pásztorok helyébe lép. "Önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették... Én most a pásztorok ellen fordulok, s számon kérem tőlük a nyájamat. Kiragadom szájukból juhaimat és nem esznek belőlük többé."
Elzavarja azokat, akik gyermekeit sanyargatják, akiknek hazugsággal, kapzsisággal, korrupcióval van teli a gondolatuk és Ő érkezik. Az, hogy hogyan érkezik az Úr, tudhatjuk Izrael sorsából, ahol Istent félő királyok kaptak lehetőséget a kormányzásra.

"Irgalmasságával és szeretetével teli van a föld." A nép iránti irgalmasságával, az övéi iránti irgalmassággal.
Nyája iránti irgalmasságával, ami egyedül az Ő tulajdona. Ő redelhet feléjük pásztorokat. A világi dolgokban egy országot, egy nemzetet vezető embereket, a családban a családfőt, egy gyülekezet pásztorolására egy lelkészt. Felelősök vagyunk a ránkbízottakért. A kormány, a családfő, a lelkész. Mindannyian azokért, akik szolgálatára élünk. Isten nem tartja meg magának hatalmát, hanem felruház vele valakit. De ez a hatalommal felelősség is jár, a felelősöket pedig számon lehet kérni.

Makszim Gorkij orosz regényíró azt írja: "No, ha az erdőn a rókát választanák meg pásztornak, hát félő, hogy nagyon sok lenne a toll a földön, és kevés a madár." Báránybőrbe bújt farkas, vagy ravasz róka, mindegy. Az utolsó napon minden, addig pedig sok mindenki számon lesz kérve. Minden egyes tollért, minden egyes báránykáért, minden gyermekért és szülőért, elesettért és gyámoltalanért, minden hívő és nem hívő emberért.

Mit mond nekünk Isten? Ne ember kezébe tedd le az életedet, mert az emberek csalfák. Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Jézus a jó pásztor. Olyan jó, hogy életét adja juhaiért. A hűtlen pásztrok helyében a hű pásztor. Az önmagukat terelgető, legeltető, másokat félrevezető, szakadék szájához juttató, maguk hasznát lesők helyében a másokért élők, a becsületesek, a józanok, a hűségesek kerülnek. Isten a történelem Ura, és nekünk ez elég.

Mai igehirdetésünk utolsó gondolata nem lehet más, mint a néhány héttel ezelőtt ittas vezetésért lemondott német püspökasszony, Margot Kassmann mondott, miután elismerte vétkét: "Az ember nem eshet mélyebbre Isten kezeinél."
Igen. A hűtlen pásztorok sem. Mert Isten keze mélyebben van a mi nyomorúságainknál. Ha elbukunk, ha elesünk, ha csúfos mélyre süllyedünk, Ő ott is ott van és van lehetőségünk a romlottságból kiemelkedni. Csak Péter apostol szavait lássuk magunk előtt: "... olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez."

Ki a te pásztorod? Ismered-e a hangját? Hallgatsz-e rá? Milyen bárányka vagy? Hol szoktál legelészni, mivel táplálkozol? ki vesz fel a vállára, ha megsérülsz? Kire számíthatsz? Ki szedi ki gyapjúdból a bogáncsot, amibe beleragadtál? Ki szabadít ki a tövisek közül? Ki véd meg a farkasoktól? Ki gyámolít, ha leljked mélyén szomorúan bégetsz? Ki véd meg a gonoszkodó pásztorok botjától, a hamis pásztorkutyák harapásától, a kapzsi pásztorok nyírásától? kinek a báránykája vagy és ki a te pásztorod?

Ámen