Húsvét második napja
Szentendre, 2010. április 5. 10:00
/1 Kor 15,21-23/
EÉK 216, 5, 217, 310, 12, 388 Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvérem az Úrban!
Hiszel-e Jézus feltámadásában? Hiszel-e abban, hogy te is feltámadhatsz?
Húsvét másodnapján, amikor már egy napnyira vagyunk az elhengerített kő, az üres sír és az asszonyok futásának történetétől, Pál apostol jóvoltából a húsvéti eseményekből következő két kérdéssel találkozunk.
Az egyik legnagyobb közvélemény kutató intézet tavalyi felmérése alapján megtudhatjuk, hogy hazánkban a lakosság 35%-a szerint a Húsvét egyházi ünnep, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ezek az emberek az ünnep valamelyik napján el is mennek a templomba. A megkérdezettek 30%-a számára ez a két-három nap elsődlegesen a családi együttlét miatt fontos, nem mennek templomba, mert számukra közömbös a Húsvét eredete, Jézus feltámadásával sem tudnak mit kezdeni; megint másik 35% pedig egyértelműen valamilyen szabadidős programot választ, a feltámadás ünnepével köszönő viszonyban sincs. Hát Magyarországon ma így állunk.
A felmérés arra nem tér ki, hogy azok, akik Húsvétot az eredeti keresztény hagyomány szerint ünneplik és elmennek misére vagy istentiszteletre, hívők, vagy sem.
Mindenesetre mi, aki itt vagyunk, meg akik tegnap itt voltak a hajnali vagy délelőtti istentiszteletünkön ahhoz a gyenge harmadhoz tartozunk, akik az ország vallásosnak mondható rétegébe tagozódnak be. Ezt azonban nem tartom fontosnak, mert ez még önmagában semmit sem jelent.
Ha Isten nem tudna mindent és lenne egy mennyei közvélemény kutató intézete, bizonyára Húsvét ünnepén két kérdésünket tenné fel: Hiszel-e Jézus feltámadásában? Hiszel-e abban, hogy te is feltámadhatsz? Te mit és hogyan válaszolnál a mennyi kérdezőbiztosnak?
Pál apostol, amikor Krisztus és a halottak feltámadásáról ír a korinthusban élő gyülekezetnek, azzal a problémával szembesül, hogy vannak olyanok, akik Jézus feltámadását még csak-csak elhiszik, de az emberekét már kétkedve fogadják, ugyanis ez már nem fér bele az elképzelésükbe.
Az apostol nem akar vitatkozni ezekkel a hitetlenkedőkkel, ehelyett a félreértéseket tisztázza. Ha Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk, ha mi nem támadunk fel, akkor ő sem támadt fel; ha viszont ő sem támadt fel, akkor semmi, de semmi értelme nincsen a keresztény hitnek.
Hiszel-e abban, hogy te is feltámadhatsz?
Hogy miért voltak és vannak olyanok, akik immunisok a feltámadásra, arra Pál egyik előző fejezetében lelünk választ: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes, mert csak lelki módon lehet azokat megítélni."
Feltételezem, hogy akik itt vagyunk, lelki emberek vagyunk, azért inkább arról beszélek, amit Pál is fontosabbnak tart, hogy ti. a feltámadás erősen korlátozott érvényű, egyértelműen nem mindenki részesül majd benne.
Felmerül a kérdés, hogy vajon nem Isten szeretetlensége ez? Nem gondolom. Inkább igazságossága, de ezen is túlmegyek, Isten kegyelmes szeretete, hogy azok, akik hisznek benne, vele együtt feltámadhatnak.
Ádám és Krisztus párhuzama jó párhuzam. Ádám, az első ember vétkezett, ezzel beszüremlett a bűn a világba, az ember egyik büntetése, hogy meg kell halnia. Jézus nem vétkezett, ezzel beszüremkedett a kegyelem a világba, és az ember Istentől kapott hallatlanul nagy ajándéka, hogy nem kell örökre meghalnia és az örök létben Isten nélkül maradnia.
Amit Ádámban elveszítettünk, azt Jézusban visszanyertük.
Igen ám, de nem mindenki!
Amikor János evangéliumában Lázár feltámasztásáról olvasunk, Jézus megérkezésekor a halott már négy napja a sírban volt. Ekkor egy fontos beszélgetés hangzik el Jézus és Lázár testvére, a zokogó Márta között. Lázár feltámasztásával kapcsolatban ezt mondja az Úr Jézus: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
Tavaly a bibliai kézműves táborunkban harminc kisgyermek töltött hat napot itt az udvaron, templomunkban, meg ahol még találtunk helyet. Ha valahová elindultunk, mindig a kinti kapunknál fújtunk gyülekezőt, aminek az lett az eredménye, hogy a hét végére a sarokban teljesen kikopott a fű. Következő héten bevetettük, nem sajnáltuk a fűmagot, és nagyon megörültünk, amikor az első magocska kihajtott, aztán követték a többiek, azonban szemmel láthatóan közel sem annyi fűszál lett, amennyi magot elhintettünk.
Pál apostol azt írja, hogy Jézus a feltámadás első zsengéje, akit követnek majd azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Az első hajtás, az első jele annak, hogy van feltámadás, mert Isten Fia legyőzte a halált, ezzel kaput nyitott számunkra az örök élet felé. Istentelenekről, Jézus nélküliekről, hitetlenekről nem beszél sem az apostol, sem Jézus, sem senki.
Hiszel-e Jézus feltámadásában? Hiszel-e abban, hogy te is feltámadhatsz?
Ha Krisztusé vagy, akkor készülhetsz, mert feltámadsz. ha szíveddel hiszed és száddal vallod, hogy Jézus meghalt bűneinkért és feltámadt, hogy örök életünk legyen, s nem csupán azért, hogy saját halálát túlélje, akkor készülődj, mert a többi hívő emberrel te is feltámadsz. Ha számodra az úrvacsora nem csupán egy különleges egyházi szokás, ahol emelkedett hangulatban ostyát és bort fogyasztunk, hanem Jézus valóságos jelenléte, amelyben bűneid bocsánata éppúgy benne van, mint annak az öröme, hogy Ő itt van közöttünk, akkor készülődj, mert te is fel fogsz támadni.
De készülődésed közben örömödben és hálás voltodban másoknak is elmondhatod, hogy mire készülsz. Valld meg hitedet, Istennek tetsző dolog ez.
Húsvét második ünnepén mélyebben fogalkozhatunk Jézus feltámadásának ajándékával. Nem emberi bölcsesség szavaival tesszük ezt, hanem a Lélek bizonyító erejével. Nem emberi erő és emberi hit által vagyunk képesek hinni Jézus és saját feltámadásunkban, hanem a Szentlélek megvilágosító szeretetének köszönhetően.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindannyian meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek ... akik Krisztuséi.
Ámen