Húsvét vasárnap
Szentendre, 2010. április 4. 10:00
/Jel 1,17-18a/
EÉK 213, 5, 296, 222, 308, 11, 388, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvérem az Úrban!
Miért vagy keresztény? Miért vagy evangélikus? Miért tartozol ehhez a gyülekezethez? Miért látsz tovább, mint ezen a földrészen, vagy ebben az országban a legtöbb ember, mondjuk az örökkévalóságig?
Nem tudom ki hányszor szembesült már ezzel a kérdéssel, azonban afelől biztosak lehetünk, hogy bárhányszor megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, megerősödhetünk az Istentől kapott hitben.
Miért vagy keresztény? Elmondom neked. A mai hajnal miatt. Ilyen egyszerű. Ha ma hajnalban nem lett volna mit ünnepelnünk, akkor nem lennének istentiszteletek, egyházi ünnepek, egyházi esküvő és temetés, keresztelő, de még templomok, gyülekezetek, egyház, megváltás, és örökélet sem. Ezen nem kell sokat gondolkodnunk, ez így van.
Miért vagy keresztény hívő? Hát mert neked is van Jézusod, személyes Megváltód, aki nemcsak meghalt érted, hanem fel is támadt. Remélem ma reggel ezt már végiggondoltad, ha nem, hát elérkezett az idő.
Húsvét ünnepén általában valamelyik evangélium feltámadásáról szóló részéről szoktunk a szószékről prédikálni, az idén azonban a Jelenések könyvének elejéről olvastuk az igehirdetési alapigét.
János apostol Pathmosz szigetén van, ahol látomásokat lát. Amikor megbízást kap a könyv megírására, találkozik Jézussal, de már egészen más formában, mint annakelőtte. Jézusról azt olvassuk, hogy hosszú palástba volt öltözve, feje és haja olyan fehér volt, mint a gyapjú, szeme, mint a tűz lángja, lába pedig olyan, mint a kemencében izzó érc. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és ezen a hatalmas zúgó hangon, miután kezét János vállára tette, ezt mondta: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön örökké."
Remélem mindenki beleborzongott. Nem csak abba, ahogyan a látomásban Jézus kinézhetett, hanem abba, amit mondott.
Jézus fenségének megtapasztalása a bűnös ember számára félelmetes.
Nagyhéten mind a hét keresztségre és konfirmációra készülő felnőttel négyszemközt is beszélgettem, s mindenkitől megkérdeztem, hogy a tizenkét alkalmas felkészítő alatt mi volt, ami hitéletében előrelépést jelentett. Egyikük elmondta, hogy eddig tartott Istentől. Az évtizedek folyamán az ítélőszéken ülő, bűnösre haragosan tekintő Isten- kép formálódott ki benne, de most már látja, hogy egy kegyelmes és szerető Isten az, akiben hiszünk. Hozzátette, hogy ezt nem csak megtanulta, hanem akaratán kívül, meg is tapasztalja.
Ugyanezt érezhette át János, amikor az izgalomtól és Jézus szentséges jelenlététől, bűntelenségétől, tisztaságától földre esve azt érezte, hogy megérinti a vállát. Szava elűzi János félelmét, barátságos, mondhatni atyai szeretettel hajol hozzá jóságával.
Az első és az utolsó, minden teremtmény előtti és utáni, Istennel egy, a mennyek országának gazdája, az egykori földön járó Fiú, aki Isten örökké tartó életében osztozik, akinek hatalmában van minden élő és halandó megszólít.
Húsvét hajnalán a feltámadott Jézus ereje minden gonoszságot és ártó hatalmat legyőzött, megmutatva Sátánnak, angyalainak, az emberiség egészének, hogy Ő az Úr a földön és a mennyben egyszer, s mindenkorra.
Ennek a hatalmas szeretetnek dolga van veled. Ez a diadalmas mindenhatóságában odalép hozzád is és azt mondja: "Békesség néked!" Szeretlek téged. Nagypéntek délutánján érted haltam meg. Szeretsz-e engem?
Luther Márton sokmindent másképp látott, mint 16. századi kortársai, nekünk, evangélikusoknak ezért is kincsünk az, hogy ő újra felfedezett Krisztusból valamit, amiről megfeledkeztek. Luther így ír: "Ahol Krisztus van, ott van bizonnyal az Atya és a Szentlélek is. Ahol pedig a Szentháromság van, ott nincs törvény, csak merő kegyelem, nincs bűn, hanem csupán irgalmasság, nincs halál, csak élet, nincs pokol, csak tiszta mennyország. Így vigasztal engem a Krisztus műve - mintha sajátom volna."
Miért vagy keresztény? Én ezért. Mert látom, hogy Jézus akar kezdeni velem valamit.
Mindennapos, hogy lelkigondozói beszélgetések során oda lyukadunk ki, hogy a stressz és a növekvő terhelés borzasztó nehézzé teszi kapcsolataink szeretetben való megélését. Ritka, hogy olyan házaspárral, vagy családdal találkozom, ahol a felszabadultság és az öröm a család alapérzés.
Érdemes megszívlelni Dietrich Bonhoeffer, 20. századi német evangélikus lelkész, teológus szavait: "Aki a holnapot egészen Isten kezébe teszi, és ma teljesen elfogadja, ami az élethez szükséges, egyedül az van igazán biztonságban."
A Húsvét a csend utáni megszólalás ünnnepe. Megszólal Jézus és azt mondja: nem vagyok halott Isten. Nem maradtam a kereszten és nem győztek azok, akik megaláztak, leköpdöstekés megöltek, mert a szeretet legyőzte a halált, a csúfolódást.
Ha a felolvasott igét tovább olvassuk, azt találjuk, hogy Jézus azt mondja: "Nálam vannak a halál és pokol kulcsai."
Talán montad már, testvérem, hogy pokolian érzed magad, vagy mintha börtönbe zártak volna. Rabja vagy valaminek, vagy valakinek, sötétség van körülötted és nem látod az alagút végét. Jézustól ma azt hallhatod: Én kinyitom azt az ajtót, kiszabadítalak a rácsok mögül és a kihozlak a fényességre. ne aggódj, már hajnalodik. Feltámadtam és élek. Élj velem!
Ámen.