Böjt 6. vasárnapja (Virágvasárnap)
Szentendre, 2010. március 28. 10:00
/Jn 18,33-38/
EÉK 209, 4, 296, 198, 208, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Virágvasárnap a félreértés napja. Gyermekkorunk kedves emlékeit felidézve magunk előtt láthatjuk, amint Jézus az Ókor Trabantján, a szamárcsikó hátán bevonul a húsvéti ünneptől hangos fővárosba, Jeruzsálembe. A királynak kijáró tisztelet jele, a frissen vágott pálmaág lengedezik, az emberek szinte önkívületi álapotukban, de leginkább örömükben felső ruhájukat a poros útra terítik és közben hangosan zengedeznek az egyre népszerűbb názáreti Jézusnak. Álmodozó tömeg ez, akik újdonsült királyukat politikai célok megvalósítójaként látják maguk előtt. A húsvéti ünnepre igyekvő tömeg jó lehetőséget ad a zsidóknak, hogy amint bevonul Jézus Jeruzsálembe, minden idők legnagyobb kampánybeszéde után radikális változást hozzon a római uralom alatt lévő nép számára. Ez a tömeg joggal érezheti, hogy sokkal többen vannak, mint azt bárki gondolná, bátor fellépésük fantasztikus jövőképet formál bennük, végre hisznek valami új, valami szebb jövőben.

Azonban Jézus ennél sokkal többet akar. Amit Jézus akar, az mind Virágvasárnap, mind az utolsó vacsorán, mind a Gecsemáné-kertben, mind Pilátus előtt, mind a kereszt felé vezető úton és ott, ahol elvégeztetett ennél jóval több.
A virágvasárnapi tömeg feszült helyzetből induló nagy lendületű elképzelései eltörpülnek, lényegtelenné válnak Jézus álma mellett. Jézus álma, hogy meghaljon értünk, és hogy mi ezt elhiggyük, hogy örök életünk legyen. Minden vágya, törekvése, hogy Isten országa mellett kampányoljon, hogy sokakat megnyerjen. Válasszátok a mennyek országát!

És máris itt vagyunk Poncilus Pilátus által vezetett per kellős közepén. A helytartó faggatja Jézust: akarsz-e a zsidók királya lenni?, igényeled-e ezt a címet magadnak? Jézus felelete, ha tetszik, elutasító. Sem Pilátus, sem a zászlójukra a változás jelmondatait kitűzők nem értik meg sem küldetésének lényegét, sem azt, hogy mit jelent: Isten maga a szeretet.
Jézus perében ezt halljuk: "Az én országom nem e világból való, ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgálltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való."

Jézus perének megdöbbentő kimenetele, hogy pont azért ítélik halálra, amit semmiképp sem akart. Nem akart pilitikai Messiás lenni, de azért feszítik keresztre, mert politikai Messiást akartak belőle csinálni. Ő nem úgy akarta felforgatni a világot, ahogyan azt sokan elvárták volna tőle. Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse, aki elveszett. Nem uralkodni jött, hanem, hogy nekünk szolgáljon. Nem akarta megdöntei az akkori királyságot. Bizonyságot tenni jött arról, hogy van ott fent egy ország, amely rád is vár.

Azóta sok idő eltelt. Te mit gondolsz minderről? Imádságaidban milyen változásokért könyörögsz? A virágvasárnapi tömeg módján, vagy pilátusi módon gondolkozol Isten mindenhatóságáról, esetleg Jézusi módon? A tömeg mindenáron meg akarta változtatni a körülményeket. A szamáron érkező, de tehetséges, bölcs, jó kiállású vezető irányításával az államhatalom kereteinek lerombolását képzelte el, egy jókora politikai csetepatét vizionált, ha kell vérrel hintve, bosszúval, elsöprő győzelemmel. Pilátus e világi gondolatai igencsak szűkösek voltak, féltette hatalmát, féltette posztját, sőt, kortörténeti háttérismeretünkből tudjuk, hogy életét és családja életét is, hiszen, ha nem tudja kezelni a fővárosi helyi incidenst, ezt a "Jézus-ügyet", minden bizonnyal a császár megöleti. Pilátusnak döntenie kellett ki marad életben? Jézus, vagy ő és családja. És ott van Jézus. Nem a körülményeket, hanem az emberek szívét akarta megváltoztatni. Te mit akarsz? Hogyan látod Jézust az életedben, ennek az országnak az életében? Imádságaidban milyen változásokért könyörögsz?

Luther Márton egyik Jézus peréről szóló igehirdetésében ezt mondja: "De hát mi a Krisztus öröksége? Övé élet és halál, Ura bűnnek és keggyelemnek. Övé égen földön minden: örök igazság, erő, bölcsesség, üdvösség... Ha tehát benne hiszek, részese vagyok minden jónak, s nem csupán töredékrészt kapok, hanem vele enyém minden: örök igazság, erő, és ura vagyok mindennek."

Az Isten országában, amely már közöttünk van az pénz csupán eszköz és nem cél; a hatalom csupán lehetőség az emberek szolgálatára; a befolyás, csupán út mások megsegítésére; a tehetség csupán feladat, az Istentől kapott tálentumok kamatoztatására; a jólét csupán szabadság a felebarátra pazarolható időre.
Jézus Pilátus audienciáján ezekről vall. Két különleges vezető találkozásánal Pilátus a feljebbvaló, Jézus a kiszolgáltatott, Pilátus a bíró, Jézus a vádlott. Igen ebben a világban így történt. De igazából Pilátus van kiszolgáltatva saját nyomorának, bűnei már akkor és ott vádolták őt.

Sokszor megesik, hogy a krisztusi lelkületű ember válik kiszolgáltatottá, elnyomottá, vádlottá. Ne így legyen közöttetek. De ha valaki Pilátusként bánik veletek, ne féljetek, mert akkor már bizonyosak lehettek, hogy el van készítve számotokra a hely.

Pál apostol Filippiekhez írott levélből hallhattuk a gyönyörű Krisztus-himnuszt: "... megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel ... megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, ... hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: mennyeieké, földieké és földalattiaké..." Válaszd ezt a Jézust és majd Ő elvégzi benned és körülötted a jó munkát.

Ámen.