Böjt 5. vasárnapja
Szentendre, 2010. március 21. 10:00
/2Móz 32, 30-34/
EÉK 199, 3, 203, 208, 255

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Ha az internet valamelyik böngésző programjába beütjük azt, hogy fekete vasárnap, akkor ezrével találkozunk azokkal az oldalakkal, amelyek valamilyen emlékezetesen rossz eseményt írnak le. Újságírók fekete vasárnapnak nevezték a világháborúk vasárnapra eső borzalmait, egy-egy "másképp alakult" választási fordulót, december 5-ét, súlyos balesetektől terhes, szomorú történésektől hemzsegő hét végét.

A katolikus egyház a mai napot, Húsvét ünnepe előtti második vasárnapot nevezi Feketevasárnapnak. Régen ezen a napon feketét öltöttek magukra az asszonyok, s a leányok, fekete drapériával takarták le az oltárképet és a keresztet, olykor feketével választották le a szentélyt jelezve, hogy Jézus szenvedése elkezdődött, valamint utalva a nap evangéliumára, amelyet egyházunk rendje szerint az oltár előtti felolvasásban nálunk is elhangzik: "Erre a nép köveket ragadott, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött és kiment a templomból." Jézus utcára került.
Az ember bűne miatt került utcára. Innentől kezdve egészen Nagypéntekig az Isten Fia hol bujkál, hol csúfolódásnak és megaláztatásnak van kitéve, hol élete forog kockán, a történet végét pedig mindannyian ismerjük. Feketevasárnap a megváltás-történet elengedhetetlen, de végtelen fájdalmakkal teli fejezetének kezdete.

Az imént felolvasott mózesi rész, Isten minket is figyelmeztető igéje a választott nép meglehetősen sötét korszakából szól hozzánk.
A negyven éves pusztai vándorlás mélypontja, amikor az egyiptomi szolgaságot visszasíró nép elhajlik Istentől. A nép kiváló vezetője, Mózes, alig néhány hétre távozik, hogy Istentől megkapja a kőtáblákba vésett Tízparancsolatot, a nép bizonytalankodni kezd, félelem tölti el őket, hiszen nem látják az Isten jelenlétét biztosító embert, és kisvártatva Mózes testvérének, Áronnak a vezetésével, aranyfüggőikből bálványt, egy nagy aranyborjút készítenek maguknak, csakhogy pogány módra legyen kit imádni.
Amikor Mózes visszatér hozzájuk, először dühében összetörte a két kőtáblát, majd bocsánatért kezdett könyörögni az Úrhoz.

Bár ez a történet mintegy 3200 évvel ezelőtt történt, még sincs olyan távol tőlünk.
Nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről ... készítünk magunknak istent a saját szájunk íze szerint, úgy készítünk magunknak istent, ahogyan azt mi képzeljük el, könnyítsük meg a dolgunkat egy látható istennel, ahogyan azt a haladó gondolkodású, praktikusan élő pogányok teszik.

Hát Jézus kétezer éves története olykor nem hasonlókat vált ki belőlünk? Ki tudja, mi volt igaz abból, amit a Biblia leír. Ki tudja, mi történt akkor? Jézust közülünk senki sem látta, senki sem hallotta. Itt hagyott bennünket, fölment a mennybe, magára hagyta ezt a világot - hangoztatják előszeretettel.
Igen. Ha érzékszerveinkkel nem tapasztaljuk meg Istent, készítünk magunknak olyan istenféléket, amit kézzel foghatunk, amiben jobban tudunk bízni, mint egy láthatatlanban.

Ez az újpogányság. Csinálj magadnak olyan istent, amivel azonosulni tudsz. Legyen olyan, amilyennek te képzeled el. Rakd össze magadnak, mint egy gépet, vagy mint egy biciklit, válogass bele azt, ami érzésed szerint benne kell, hogy legyen, vagy menj oda a vallások svédasztalához és pakold meg a saját tányérodat és fogyassz! Az igazán modern, szabad szellemű értelmiségi istene ma egy patchwork isten. Mindenből van benne valami. A patchwor kisten képe olyan, mint amilyenre te formálod.
Ízlések és pofonok. A 21. századi kereszténység óriási kísértése ez. Jézusból azt csinálni, amire közösségként, házaspárként, egyénileg rábólintunk. Szelektív bibliaolvasás, vallási eklektika, szünkretizmus, szedd meg magad spiritualitással akció.

Nem. Isten nem a fantáziánk istene. Jézus személye nem rugalmas, szabadon kezelhető, ha akarom sárga, ha akarom piros isten.
Hát akkor ki az igazi Isten és hogyan ismerhető fel? Jogos kétségbeesett kérdés. Sok mindenre nem tudjuk a választ, sok témában felmerülő kérdésre sem a Biblia, sem az egyház nem tud felelet adni, de erre igen! Az igazi Istent, Jézus valódi személyét a Szentlélek világosítja meg értelmünkben, erősíti meg hitünkben.

Mózesről azt írja az Újszövetségben található zsidókhoz írt levél szerzője, hogy "Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant." (Zsid 11,27). A hit lényege a "...nem látható dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11,1), ezért a hit jutalma az örök élet. A vak hité. Nem a jól eső, ez még belefér, a magam módján hiszek, én úgy hiszem hité, hanem a teljes Istenre hagyatkozásé, ami kimondja: Igen Uram, hiszem és tudom, hogy te meghaltál értem, ezért nekem bűnbocsánatot szereztél a kereszten. Ez az egy hit van, ez a Szentlélek általi hit, a többi aranyborjú csinálmány újpogányság.

Igénk másik gondolata megdöbbentő párhuzam átgondolására ad lehetőséget.
Mózes azt mondja: "Igen nagy vétket követett el ez a nép. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, törölj ki engemet könyvedből, amelyet írtál!"
Mózes magára vállalja népe bűnét, azonban Isten erre azt mondja: "Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett." A zsidó hitben ismeretlen volt a helyettes áldozat.

Azonban míg Mózest Istennek esze ágában sincs megbüntetni, halálba engedni, hiszen nem ő készített helyette új istent, addig Jézus vállára vette a világ bűnét, elindult a Golgotára, s mindezt önként tette meg. Bűntelenként, vétkek nélkül. Ő szenvedett helyettünk. Döbbenetes. A végsőkig elment.
Isten utolsó mondata ebben a történetben így hangzik: "Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, angyalom megy előtted és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket."
Ebben a zárszóban a kegyelem ugyanúgy benne van, mint az ítélet. Rendeztetek, amit rendeztetek, a végén még beszélünk róla.

Jézus kereszthalála és feltámadása a számonkérést nem törölte el. Lesz. De a megváltás nagyszerűsége pont az, hogy apró-cseprő ügyeinket már most is rendezhetjük Jézussal. Már most is részesedhetünk a bűnbocsánatban, aminek maradéktalan elnyerése a mennyországban teljesedik ki.
Judica vasárnapján a kezdő zsoltár így hangzott: "Ítélj meg engem, Uram!"
Feketevasárnap nagypénteki előkészület. Jézus ítélete hangzik majd el, ennek gyásza és fájdalma akkor kezdődik, amikor a Mesternek el kell rejtőzködnie a ráförmedő tömeg szeme elől.

Húsvét előtt két héttel a visszavonuló, elcsendesülő Jézus van előttünk. Bálványaink, hűtlenségünk, vétkeink miatt készül arra, amivel sokan ma sem tudnak mit kezdeni. Miért halt meg Jézus és mit jelent, hogy helyettem és értem halt meg? Kérdések, amelyek talán Húsvétig megválaszolásra kerülnek.
Hit nélkül, a kérdések kérdések maradnak, a bizonytalanságból pedig egyenes út vezet az újpogányságba. Kérdezz és várd a választ! Biztos lehetsz benne, hogy személyes lesz!
Ámen.