Böjt 4. vasárnapja
Szentendre, 2010. március 14. 10:00
2Móz 16,11-15
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A böjti időszak mindig visszafogottabb része az évnek. Keresztény emberek, legyünk bár baptisták, evangélikusok, reformátusok, ortodoxok, vagy katolikusok együtt készülünk előbb Jézus halálának, majd feltámadásának ünnepére. Azonban ebben a visszafogottságban helye van az örömnek. Laetare vasárnapja, az örvendezés vasárnapja. "Örvendj Isten népe, akik az Urat keresitek, jöjjetek és merítsetek vigasztalásunk forrásából!" - hangzott a istentiszteletünk kezdő, introitus zsoltárának szava. Évről-évre ez Böjt 4. vasárnapján ez az örvendezés istentiszteletünk alaphangja.
Az elhangzott igékre gondolva megérthetjük, hogy Isten ma mire szeretné felhívni figyelmünket. Mindig elámulhatunk azon, hogy Jézus micsoda lehetetlennek tűnő mozdulatra vállalkozott, amikor ötezer férfi, legalább ennyi asszony és még ki tudja hány gyermek jelenlétében kezébe vette az öt kis kenyeret és a két halat és elkezdte osztani. És osztotta és osztotta és osztotta. És elég volt. Még sok is! Ne szégyelld hitedet! Ámulj csak el ezen!
Igehirdetési alapigénkben jól ismert ószövetségi történetet hallottunk, amelyet maga a Biblia is szívesen idéz.
Bizonyára emlékszünk, hogy miután József testvérei meglehetősen elítélhető módon bántak testvérükkel és eladták szolgának, József az egyiptomi fáraó udvarába kerül, ahol először börtönbüntetést szenved, majd az álomfejtések révén a fáraó második embere lesz. A történet folytatása, hogy az éhínség idején testvérei kegyelmet találnak Józsefnél, így apjukkal, Jákóbbal együtt, mintegy hetvenöten Egyiptom földjére kerülnek és több, mint négyszáz évet töltenek idegenben. Itt Isten megerősíti őket, megszaporodnak, amitől az egyiptomiak félni kezdenek, ezért szépen, módszeresen rabszolga sorsba nyomják őket. Sanyargatásukat és nyomorgatásukat követően a tíz csapás után Isten kivezeti őket a szolgaság földjéről, a Vörös-tenger ketté válik és a nép a pusztába találja magát, ahol negyven éven keresztül bolyong és éli a maga kemény nomád életét várva, hogy letelepedhessen az ígéret földjére. Alig telik el másfél hónap, a nép zúgolódni kezd, mert elfogyott az otthonról felpakolt eledel, éhezik és közben mindezért Mózesen és Áronon keresztül Istent okolja. Erre a helyzetre válaszol Isten a fürjekkel és a mannával, vagy ahogyan ő nevezi: a menyei eledellel.
Fürjek és manna. Hús és kenyér. A puszta közepén. Fürjek: ezek az Afrikából a Szín-puszta felett elvonuló vándormadarak elgyengülésükben pont a választott nép tábora mellett szállnak le; és manna: az illatos gyantacsepphez hasonló, koriandermag fehér, mézeskalács ízű pusztai eledel, amely talán úgy keletkezett, hogy egy rovar megszúrta a tamariszkuszfa levelét, amelyből fehér nedv vált ki és hajnalra finom, szemcsés darához hasonlító anyag hullott a földre, amit összeszedve kézi malomba, vagy mozsárba összetörve megfőztek és tápláló lepényt készítettek belőle, hasonlóan a mai beduin törzsekhez.
Fürjek és manna. Érdekes magyarázatok, azonban ebből a történetből mégsem ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy a mennyei kenyér csodájában, az égi eledel odarendelésében, a mennyei gabonáról való gondoskodásban Isten gondviselő szeretete válik nyilvánvalóvá. Bár a nép zúgolódik és a zökkenők láttán inkább visszavágyik azokhoz a húsos fazekakhoz, amelyek bár a rabszolgaság és elnyomás, a megalázás és a kihasználás földjén, Egyiptomban voltak, de mégiscsak megvoltak. Ugyanakkor az tapasztalják, hogy Isten a fürjeken és a mannán keresztül fölülmúlja az egyiptomi lét biztonságát. Isten nem hagyta népét elveszni. Meghallotta kiáltásukat, meglátta nyomorúságukat és cselekedett. Akkor és ott tett valamit, ami ezt a pusztában nem túl sok rutinnal rendelkező népet kihúzta a csávából, és ami a pusztai vándorlás fontos eledele lett.
A manna a zsidóság számára jellé lett. Olyan fontos jellé, hogy még a szövetség ládájába, a frigyládába is tettek egy ómernyit, vagyis három és fél liternyit. Isten szabadításának, jó szándékának, hatalmának jele. Emlékezni akartak erre, hiszen ennek az eleségnek köszönhették életben maradásukat.
Neked hány ómernyi emléked van a frigyládádban arról, hogyan húzott ki Isten a csávából. Talán nem az éhhalál küszöbén álltál, de nehéz anyagi helyzetbe voltál és akkor egyszer csak történt valami, amire nem számítottál. Talán nem kopott fel az állad, de nem tudtad, hogy tartod el a családodat a következő hónapokban. Talán jött egy tényleg nagy anyagi nehézség: egy teher, egy kölcsön, egy házvásárlás, ami meggyötört. Isten adja a megoldásokat. Vagy úgy, hogy meglepetésedre jön egy jó gondolat és egyszer csak előtted van a manna, csak össze kel szedned, vagy úgy, hogy Isten kiveszi a szívedből azt a vágyat, hogy ez, vagy az kell neked és nem fog hiányozni az, ami nem lehet a tiéd, mert valami értékesebbet fedez fel az életedben.
Azonban Isten gondoskodó szeretetével sem lehet visszaélni. Ahogyan a mannából is csak annyit lehetett szedni, amennyit a család megevett, különben megkukacosodott és megbüdösödött, úgy Isten sem dőzsölésre segít minket. Isten megtanít bennünket egy egyszerű, de hallatlanul fontos szóra: elég. Elégedj meg azzal, amid van. Ne akarj több mannát, mint amire szükséged van, hidd el, nem leszel tőle boldogabb. Tanuld meg, mi az elég. Légy Isten mértéke szerint elégedett azzal, amid van. Milyen jellemző ránk: elfelejtünk örülni annak, amink van, helyette siránkozunk afelett, amink nincs. "De ti keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát és ráadásul minden megadatik néktek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik magáért, elég minden napnak a maga baja." mondja Jézus a Hegyi beszédben annak a sokaságnak, akinek a szemében ott ül az anyagi javak miatti aggódás és a félelem.
Érdekes, de teljesen emberi az, amit később Mózes könyvében olvasunk: "Utáljuk ezt a hitvány eledelt." - kiabálja zúgolódva a nép, miután nem nagyon akad más eleség. Így is lehet. De te inkább adj hálát azért, amid van! Ha van egy fürjed és egy marék mannád, köszönd meg, hogy van egy fürjed és egy marék mannád!
János írása szerinti evangélium hatodik fejezetében azt olvassuk, hogy miután Jézus jóllakatta az ötezret, másnap is megkeresik őt, hogy a csodabögre meséjéhez hasonlóan, újra tegye meg a csodát: legyen a kenyér és a hal kifogyhatatlan. Ezek a jóemberek arra hivatkoznak, hogy Mózes is imádkozott az Úrhoz és ettől kezdve a nép mannán élhetett. Jézus válasza egyfelől elutasító, másfelől új dimenziót nyit. "Bizony, bizony mondom néktek, nem azért kerestetek meg, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ... Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre maradandó eledelért." Aztán Jézus azt mondta: "Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, az nem éhezik meg."
A mannád talán már rendben van, fürjed is akad egy-kettő, de hogy vagy az élet kenyerével? Voltál-e már farkas éhes Krisztusra. Az ő szeretetére, közelségére? Akartad-e inni a szavát. Ha igen, akkor már tudod, mit jelent az élet kenyere, akkor lelked táplálása is fontos. Ne hagy éhen halni a lelked! Ne engedd kiszáradni! Hanem engedd meg, hogy naponként Jézussal táplálkozzon.
Az evangélikus úrvacsorai liturgiában így hangzik :"Nekünk pedig lelki ételt és italt és örök életet is adtál, a te Szolgád, Jézus Krisztus által."
Emlékszünk még a fő énekünkre? "Jézus édes emlékezet, / Te adsz szívünknek örömet, / Se méz, se semmi nem lehet / jelenlétednél édesebb. / Ki téged ízlel éhezik, / szomjasabb lesz aki iszik, / de másra már nem szomjazik, / Csak Jézusért óhajtozik."
Érezz rá Jézus jó ízére! Szokj rá az ige eledelére! Próbáld meg vele csillapítani lelki szomjúságodat és éhségedet és ne mással! Telj be vele! És emlékezz arra, hogy a manna is csak egy napig volt jó. Lelki életednek is szüksége van a mindennapi kenyérre.
Laetare! Örvendezzetek! Örüljetek annak, hogy van mit ennetek, van mivel ruházkodnotok, hogy van fedél a fejetek fölött! Örüljetek annak, hogy hangzik az ige, hogy van Bibliátok, hogy a Lélek nem apadt el, hogy odajárulhattok az oltárhoz magatokhoz venni Krisztus testét és vérét bűneitek bocsánatára, hogy van egy gyülekezetetek, ahová tartozhattok, hogy van Jézusotok, akinek gyermekei lehettek! Örüljetek annak, hogy van testi és lelki mannátok, de leginkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben!
Ámen.