Böjt 3. vasárnapja
Szentendre, 2010. március 7. 10:00
Ézs 43, 22-25
EÉK 383, 3, 201, 303, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Áldozat. Kíván-e Isten tőlünk áldozatot? Mi az, amit mi adhatunk neki? Mit lehet annak adni, akinek mindene megvan, mert minden az övé? Miben leli örömét? Oculi, a szemek vasárnapján, amikor különösen is arra figyelünk, hogy figyelünk-e Jézusra, és ha igen, hogyan figyelünk rá, ezek a kérdések fognak körül minket.
Az oltár előtt felolvasott, első hallásra talán nehezen érthető evangéliumból hallottuk, hogy miután Jézus meggyógyít egy néma embert, azt állítják róla némelyek, hogy Belzebubbal, az ördögök főnökével, a gonosz hatalmak fejedelmével cimborál. Erre Jézus válasza elsöprő: ha az ördög segítségével gyógyítana, akkor az ördög jót tenne, de akkor saját gonoszságát oltaná ki, hiszen az ördög senkinek sem akar jót.
Jézus segítsége, ereje mennyei. A szemek, helyesebben a tekintettek vasárnapján az ige Jézus felé irányít bennünket, aki azt mondja, hogy aki nincs velem, az ellenem van, és aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt. Mi Jézusra, Jézus a mennyei Atyára tekint; mi Jézushoz, Jézus a mennyei Atyához könyörög értünk. Tekintetek, amelyek az örök életre vezetnek bennünket.
Igehirdetési alapigénkből kiderül, hogy Isten népének tekintete üveges. Isten felé néz, de nem lát, úgy hiszi, keresi az Istent, de süket és vak marad. Nem látja saját bűneit, nem veszi észre Istenét, mert hátat fordított neki. Teszi a vallásos cselekedeteit, áldozatot mutat be úgy, ahogyan azt elvárják egymástól, elvárják a szokásaik, az évszázadok tisztelete, ahogyan apjuk és nagyapjuk tette, de talán már azt sem tudják, miért ölik le a bárányt, miért járnak az oltárhoz, miért költenek arra, hogy égő-étel- és véresáldozatokat mutassanak be és illatos nádat égessenek el. Rutin, unalom, szürkeség, közöny, fásultság, a hétköznapok sodra, kiüresedés, vallásoskodás, elfeledett Isten, homályba tűnt hit jellemzi őket.
Olyan ez, mint amikor valaki számára Isten nem bír más lenni, mint gyermekkori emlék, a régi templom illata, nagymama összekulcsolt kezei, nosztalgia és ódon hangulat. Élettelen szeretet, spájzban elfekvő befőtt hit, konzervált isten-tapasztalás, lefagyasztott érthetetlen kegyesség, műanyag kereszténység.
Isten ebből nem kér. Nem leli örömét azokban, akik lélektelen látszathívők, akik a formát megtartják, de a tartalmat elhagyják.
Az ézsaiási szavak parafrázisa valahogy így hangozna ma: "Nem engem hívtál segítségül, gyermekem, nem értem fáradoztál, magyar nép! Nem rám gondoltál, amikor kimondtad nevemet, valahol máshol kalandoztál, amikor a Miatyánkot mormoltad, vagy az Isten áldd meg a magyart énekelted; nem engem dicsőítettél, amikor megbocsátott neked valaki. Nem nekem akartál tetszeni, hanem emberek előtt tetszelegtél, azért voltál jó. Nem az én ügyemre gondoltál, amikor adományt adtál az egyházadnak, nem az evangélium terjedése és országom építése jutott eszedbe perselyezés közben, nem nekem öltöztetted testedet, lelkedet szép ünnepi ruhába vasárnap reggel. Nem nekem adtad idődet, figyelmedet, szeretetedet, nekem ezekből nem jutott. Bár azt sem tudod sokszor, ki vagyok valójában, én azért mondom neked: te voltál az, aki miatt meghaltam, te voltál az, akinek örök élete fontosabb volt az életemnél. Én, én vagyok az, aki eltörlöm bűneidet Jézus Krisztusért, és vétkeidre többé nem emlékezem!"
Bár a fogságot szenvedő nép vallásgyakorlata úgy folyt, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, mégis mérföldekre volt Istentől. Tekintetét lehet, hogy a hegyekre emelte, de a segítséget nem onnan remélte.
A liberalizmus, egoizmus, és individualizmus fogságában szenvedő magyar nép is mérföldekre van Istentől. Az még soha senkin nem segített, ha úgy tett, mintha hívő keresztény lenne.
Mit kíván tőlünk az Úr? Kíván-e tőlünk áldozatot? Mi mit adhatunk neki?
Pál apostol azt írja az efezusi gyülekezetnek, hogy "Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illataként."
Jézus az áldozati bárány helyébe lépve önmaga volt az áldozat. Nekünk nincsen szükségünk áldozatot bemutatnunk neki, hiszen annál nagyobb áldozat, mint Isten Fiának önkéntes halála, nincsen. Mi, evangélikusok ezért nem nevezzük az úrvacsorát áldozatnak, áldoztatásnak, mert látásunk szerint Jézus egyszer, s mindenkorra bemutatta az áldozatot, ahogyan szemléletesen mondani szoktuk: a keresztfa oltárán.
Mit adhatunk Istennek és hogyan figyelünk rá?
Egyik énekünkben énekeljük: "Lábad elé tesszük kincseinket. Mire letesszük már semmit sem ér." Istennek nincsen többé arra szüksége, hogy mi áldozatot hozzunk érte. Ő csak azt kéri és várja tőlünk, hogy higgyünk annak az áldozatnak a valóságában, akit Fiának nevezünk. Nem kell aggódnunk; majd hitéletünkből fakad az áldozatkészség. A hívő ember könnyen odaszánja idejét, szeretetét, pénzét, figyelmét, áldozatos munkáját arra, akinek köszönheti az örök életet. Sőt! Örömét leli benne. Hát ilyen áldozatot vár tőlünk Isten. Amiben örömöt és békességet lelünk.
Mit lehet annak adni, akinek mindene megvan, mert minden az övé? Semmit. Legfeljebb vissza tudunk neki adni valamit.
Egy esti ének ezt így fogalmazza meg: "Nem az enyém a napom, / ajándékba kapom, / este, amikor elalszom, / újra visszaadom."
Loyolai Ignác, a jezsuita rend alapítója a XVI. században így imádkozott: "Fogadd el, Uram szabadságomat, fogadd el egészen. Vedd értelmemet, / Akaratomat és emlékezésem. / Mindazt, amim van, és ami vagyok / Te adtad ingyen, visszaadok, Uram, /visszaadok egyszerre mindent. / Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed, / csak egyet hagyj meg ajándékomul: / Szeretnem Téged. / Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, / S minden, de minden gazdaság enyém, / Más semmi nem kell.
Ignác önmagát ajánlotta fel. Még azt is Urától kéri, hogy szeretni tudja őt. Semmit sem mond magáénak, semmit sem tulajdonít önmagának.
Mit adhatunk Istennek és hogyan figyelünk rá? Hát így. Mint akiké semmi, de mint akiké mégis minden.
Ámen.