Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2010. február 28. 10:00
Ézs 50, 4-10
EÉK 81, 4, 208, 189, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Emlékezés, az emlékeztetés vasárnapján vagyunk együtt ebben a templomban. Az istentisztelet legelején elhangzott zsoltárrészlet már megadta istentiszteletünk alaphangját. Reminiscere. "Emlékezz meg Uram irgalmadról és kegyelmedről, melyek öröktől fogva vannak."

Az emlékezésnek csak akkor van értelme, ha az korrekt, megfelel a valóságnak, különben nem más, mint nosztalgia.
Amikor kezünkbe veszünk egy családi fotót, jól esik visszaemlékezni arra az eseményre, amelyen készült. Rácsodálkozunk kinek milyen frizurája volt, ki milyen ruhát viselt akkor, megnézegetjük és elidőzünk azok felett, akik már nincsenek közöttünk, a következő pillanatban pedig mosolygunk mert az évek, évtizedek alatt bizony elfelejtettük milyenek voltunk.
Az emlékezés sokszínű, szerteágazó, sokat mondó lehet. Minél pontosabban emlékezünk, annál közelebb jutunk a valósághoz. Minél többen emlékezünk, annál életszerűbben és jobban közelítünk ahhoz, ami valójában történt.

Isten emlékezetét nem kell felfrissíteni, mert Isten éppen úgy ott van a múltban, mint a jelenben, sőt, Isten éppen úgy ott van a jövőben is, mint a jelenbe. Isten számunkra felfoghatatlan tulajdonsága, hogy tér és idő nem köti. Ezért amikor azt kérjük tőle: "Gondolj Uram irgalmadra és kegyelmedre, amelyek öröktől fogva vannak." - nem kérünk tőle lehetetlent. Ezzel a kérésünkkel inkább megpróbálunk bekapcsolódni abba a nagy egységbe, amelynek Ő a kezdő és végpontja, amelyet ő maga alkotott és amelyben mi vendégként vagyunk jelen.

Ézsaiás emlékezése nem nosztalgia. Az a fényképalbum, amely ebben a néhány igeversben kinyílik előttünk, lehetővé teszi azt, hogy bepillantást nyerjük a próféta szolgálatába.
Csodálatos ez a kapcsolat. A próféta együtt fekszik és együtt kel Istennel. Egy életközösségben élnek. Ézsaiás Isten lakótársa, ha tetszik házas-társa, aki alighogy megébred, máris hallja Urának hangját. Nincsen távolság közöttük, nincsen tabu témájuk, természetes kapcsolatuk egy állandó és egészséges párbeszéd. Jelen vannak egymás életében.

Párterápiával foglalkozó pásztorálpszichológusok mondják, hogyha férj és feleség nincsen jelen egymás életében, kapcsolatuk jó eséllyel közelít a mélypont felé. Jelen lenni a másik életében annyit jelent: meghallgatni és megbeszélni.

A fiatal konfirmandusokkal Jézussal való kapcsolatunkról beszélgettünk. Egy nagy táblára sorba írtuk a szavakat, kinek épp mi jutott eszébe. Aztán fontossági sorrendet állítottunk fel. Első helyre került a szerelem. Isten és ember kapcsolatát a tizenévesek ehhez a számukra legerősebb érzelmi kötődéshez hasonlították.
Jelen van-e életedben Jézus úgy, ahogyan a tizenhárom évesek megfogalmazták? Jelen van-e életedben az Úr úgy, ahogyan Ézsaiás életében?
A keresztény ember élete sivárrá válik, hogy ha nincs benne istentapasztalás. A közelség hiánya elmagányosít, félelemmel és szorongással tölt el.

A prófétát megverték, csúfolták és megalázták, leköpdösték és megtépték csak azért, mert volt mersze Isten akaratát, Isten meglátását, bűneik következményét tolmácsolni a népnek. De ennek ellenére mégsem érzi magát vesztesnek, mégsem fordul Gazdája ellen, mégsem átkozza meg azt a napot, amelyen született, vagy amelyen elhívását kapta. "Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg." - mondja a próféta. "Íme, az én Uram, az Úr megsegített engem. Ki mer szembeszállni velem? Ki mer bűnösnek mondani?" A próféta közel sincs egyedül. Megverettetése, meggyalázása eltörpül amellett, akinek az oldalán harcol. A próféta már bizonyos abban, ki a győztes. Szolgálatának lényege hát, hogy minél többeket meggyőzzön és a győztes oldalára hívjon.

Szemeink előtt megjelenhet a passiótörténet. A tépett szakálló, meggyötört arcú, töviskoronától vérző bűntelen. A kor leggyalázatosabb megszégyenítésével, a leköpéssel megalázott Isten fia emberarcú Krisztusként elhagyatottságában kiált fel: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"

Gyalázat és alázat. Egyetlen betű, egy 'gy' határozza meg a két szó értelmét. Az emberek gyalázata válaszként Jézus alázatát kapja. A szörnyű kínok között a lelki kiszolgáltatottság fájdalma mindennél mélyebben szántó, ha valaki azt éli át: az hagyta el, akinek nem lett volna szabad elhagynia őt. Jézus azt éli át, hogy az Atya nélkül van, úgy tűnik neki, hogy mindaz, ami történik, az Atya tudta nélkül történik, pedig nem így van. De talán épp ezért, nem tudom, de talán ezért az érzésért Jézus nem teszi ki annak az embert, hogy cserben hagyja, hogy az embernek nélküle kelljen meghalnia. Inkább végigszenvedi. A cél mi vagyunk. Bennünket megváltani, a bűnt eltörölni.

Jézus keresztje az a hely, ahol leküzdte az Isten-ember közötti távolságot, az élet és halál között tátongó szakadékot, mert bűntelensége elérkezett bűneinkhez, gyógyító közelsége betegségeinkhez, jelenléte magányunkhoz, akarat vágyainkhoz.

Böjtben Jézus halálának és feltámadásának ünnepére készülünk. A második hetet kezdjük, még öt hátra van.

A közelmúltban egyik istentiszteletet követően odalépett hozzám egy középkorú férfi. Megkérdezte, mivel böjtöljön. Én visszakérdeztem: Miért szeretne böjtölni? Sok a bűnöm, nagyon rossz dogokat követtem el, tele vagyok gonoszságokkal. Ettől akarok megszabadulni Húsvétig. Kérdeztem tőle, be szokott-e ágyazni reggel. Nem - felelte. Akkor negyven napon keresztül ágyazzon be és amikor ezt teszi reggel és este újra megveti az ágyat, gondoljon arra, hogy mire készül és imádkozzon azért, hogy Jézus vegye el tőle ezeket a szörnyű bűnöket.
"Emlékezz meg Uram irgalmadról és kegyelmedről, melyek öröktől fogva vannak."

Ézsaiás a legnehezebb időkben Istenbe kapaszkodik. Lakótársát, vagy házas-társát szólítja.
A te Istened hol van? Tudod-e, hogy ő régen keresi veled a kapcsolatot? Látja fájdalmaidat, látja kétségeidet; hogy az emberek elhagynak, hogy csalódtál önmagadban. Látja, amikor már csak magad erejére támaszkodhatsz, és amikor ezt kezded mondogatni: menni fog, menni fog. S miközben orcája előtt vagy, megpróbál téged emlékeztetni irgalmára és kegyelmére, amelyek öröktől fogva vannak. Nem akarja, hogy ne beszélgessetek. Nem akarja, hogy ne találkozzatok. Nem akarja, hogy elmenjetek egymás mellett. Gondol rád, tenyerébe vésett és mindig az eszébe jársz. Eszébe jár a gondolatod, a terveid, még a vágyaid is.

Testvérem! Gondolj Urad, a te Istened irgalmára és kegyelmére, mert ő már gondol rá. Böjti csendességedben és visszafogottságodban a jézusi lelkület és magatartás, az Ő Atya iránti engedelmessége és alázata járjon át téged, hogy Nagypénteken valamivel közelebbről átélhesd azt, amit érted tett és Húsvétkor a mennyország lakóival együtt örülhess a feltámadásnak.

Ámen.