Hatvanad vasárnap
Szentendre, 2010. február 7. 10:00
Zsid 4, 12-13
EÉK 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Hatvanad vasárnap újabb lépést tettünk a böjt felé. Lassan mindenkiben kiformálódhat, hogy mivel szeretne böjtölni. Ne feledjük, hogy a böjt nem egy szekuláris szokás, nem is egy egyházi hagyomány, hanem Isten-kapcsolatunk fontos szakasza, amikor különösen is több időt fordítunk arra, hogy figyelmünk felé forduljon, igéjét még mélyebben tanulmányozzuk, és így a kereszténység nélkülözhetetlen ünnepére, a Húsvétra készüljünk. A gyülekezetből senki se érkezzen meg Húsvétra készületlenül és felszínesen, ne engedjük meg magunknak, hogy az értünk meghalt és feltámadt Jézus ünnepére csak úgy beessünk. Vonjunk meg magunktól valamit, aminek helyére Jézusnak adunk teret!

Akik itt voltak az elmúlt heti istentiszteleten, hallhatták Rozs-Nagy Szilvia lelkésznő szolgálatában Anselm Grün szavait, amit újra idézzünk fel: "A böjtölés lerántja a gondolatainkat és érzelmeinket borító leplet. Így szembekerülünk a bennünk levő bosszúsággal, beteljesületlen vágyakkal és szükségletekkel. A böjtölés elárulja, mi életünk és jó közérzetünk alapja. Vajon csak akkor vagyunk-e elégedettek Istennel és élünk jókedvűen, ha elég az enni- és innivalónk? Jámborságunk csupán jó közérzetünk meghosszabbítása-e Isten felé, vagy más alapból élünk, más forrásból táplálkozunk? A böjt ehhez a forráshoz akar elvezetni bennünket, ahol Isten Lelke buzog bennünk. Belehajt saját tehetetlenségünkbe, hogy semmit se magunktól, hanem mindent Istentől várjunk."

Ma a Zsidókhoz írt levélnél nyílik ki a Bibliánk. Ez az ismeretlen szerzőtől származó levél azokat a zsidó gyökerű, de a jézusi evangélium által megérintett embereket szólítja meg, akik néhány évnyi keresztény élet után vissza akarnának térni az eredeti zsidó hithez, tehet Jézust, mint prófétát és nem mint Isten Fiát és Megváltót fogadnák el. Ezek az ingadozó hitű emberek kapják Isten igéjét szívükbe, ami épphogy Isten igéjéről szól. A levél azt próbálja megértetni a zsidókkal, hogy az, amit Jézus személyében kaptak Istentől, messze felülmúlja azt, amit az Ószövetségben kaptak és összehasonlíthatatlanul jobban járnak Krisztussal, mint a judaizmussal.
Nemcsak mi, hanem e sorok szerzője is együtt vallhatja Ézsaiással az ezekben a napokban különösen is aktuális igéket, amit a lekciókban már hallhattunk: "Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér vissza oda, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."
Hát nem gyönyörű ige? Talán az Újszövetségben nincs is olyan ige, amely ennyire közel hozná hozzánk magát az igét.
De ennek a két igeversnek a kapcsán vizsgáljuk meg, milyen tulajdonságai vannak isten szavának.

Először is az ige élő. Csak az lehet élő, ami élőtől származik, különben halott. Isten élő, tehát az ő szava, igéje is élő kell, hogy legyen. Minden mondat, ami Istentől származik eleven. Testvérek! Nem konzervet fogyasztunk napról napra és vasárnapról vasárnapra. Az ige mindig friss, ezért isten szava mindig felfrissíti emlékezetünket, lelkiismeretünket, hitünket, Ő iránta és az emberek iránt érzett szeretetünket. Isten igéje tehát élő, friss, ha tetszik ropogós, még gőzölög, mindig melegen tálalható. Nincs lefagyasztva és tartósító szer sem kell hozzá, mert isten igéjét mindig akkor és ott teszi élővé, ahol épp hangzik, vagy olvassák, vagy tapasztalják.

Aztán Isten igéje ható. A ható szót a görögben az "???????" fejezi ki. Isten igéje tele van energiával, képes feltölteni, elég erőt adni, képes megújulni és valamit valamivé átalakítani. Isten igéje nagy energiával, hatalommal bír, ami életünket táplálja és igazi mozgásba hozza. isten igéje nélkül lemerülünk és kimerülünk.
Furcsának találhatjuk a levél szerzőjének megfogalmazását amikor Isten igéjét a kétélű karddal hasonlítja össze. A kétélű kard hatékony fegyver, hiszen sok mindent ketté tud vágni. Isten igéje is lehet fegyver. Sok mindent kettéválaszt. A példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy "A helyén mondott ige olyan, mint az ezüsttálcán az aranyalma." (Péld 25,11). Jézus legértékesebb és leghatékonyabb fegyvere volt szava. Higgyük el, még most is az.

Végül Isten igéje behatol a szív és az elme legrejtettebb zugaiba is, megítéli szavainkat és tetteinket, megvizsgálja, hogy milyen alapon hozzuk meg döntéseinket, fehéren-feketén lát bennünket, és közben mindvégig igazságos. Néha fáj, amikor ízekre szed, kívül-belül átjár, de az ige tisztogatása lelkünk, aztán életünk javát szolgálja.

Szoktunk vitatkozni Isten igéjével? Azt hiszem álságos lenne azt válaszolni, hogy soha. Lehet, hogy nem igeolvasás közben mondogatjuk, hogy "Istenem, most nincs igazad!", vagy hogy "Tévedtél." De amikor egészen belénk hasít az ige, képes úgy átformálni életünket, hogy már eszünkbe sem jut megkérdőjelezni Isten szavát, már nem nehezékként és kellemetlen szólamnak éljük meg azt, hanem csak isszuk és isszuk és isszuk. Ilyenkor az ember megfeledkezik önmagáról és teljesen átadja magát annak, akitől az ige származik, s megtörténik a csoda: az ilyen ember a szeretetben marad.

Látnunk kell, hogy ez a fogalom, hogy Isten igéje a zsidókhoz írt levél szerzője számára egészen mást jelenthetett, mint nekünk. Abban az időben még nem volt kanonizáció, tehát a Biblia könyvei nem voltak egybegyűjtve. Luther azt tanácsolja, hogy bátran tekintsük mindazt Isten igéjének, ami Isten munkájáról szól, amit az Atya, a Fiú és a Szentlélek végzett el, vagy folyamatosan végez most is közöttünk. Ezért nevezhetjük istentiszteleteink negyed óráját igehirdetésnek.

Szoktad hallani Istent? Remélem szoktad. Csak imádkozni tudunk azért, hogy az ige-magvacskák jó földbe hulljanak. Ne tövis és gyom közé, ne az útfélre, de ne is sziklás talajra, hanem a puha jól termőbe, a szíved kellős közepébe.

Sokszor megteszi a Sátán velünk azt, hogy kiragadja az igét a szívünkből. Mindig elégedetten konstatálja, ha valaki rögvest elfelejti, mit mondott neki Isten az előbb, azonnal önteltté válik, ha sikerül a világ dolgait nagyobbá, szebbé és kívánatosabbá tenni számodra, vagy a test gyengeségeit kihasználva Isten igéjét semmissé tenni, bagatelizálni, meseszerű történetté változtatni. De talán annak örül a legjobban, ha valaki nem foglalkozik Isten igéjével, hiszen így kellő távolság van Jézus és az ember között, a gonosz így van biztonságban.

Isten igéjén keresztül szeretne bennünket eljuttatni önmagához. Óriási sansza ez mindenkinek és tegyük hozzá, az egyetlen, hogy élő kapcsolatunk legyen a hatalmas Istennel.
Hallgasd hát az igét, szeresd Isten szavát, engedd, hogy formáljon és alakítson téged, tedd lehetővé, hogy beleszóljon az életedbe, és emlékezz: "Az Ige testté lett!" (Jn1,1)
Ámen.