Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap
Szentendre, 2010. január 24. 10:00
Jn 12,20-26
EÉK 42, 1, 438, 387, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Jövő héttől kezdődően a böjti időszak felé fordulunk. Hetvened, hatvanad és ötvened vasárnap készít majd fel bennünket arra, hogy a negyven napos böjtben legyen alkalmunk Nagypéntek és Húsvét ünnepének üzenetét elmélyíteni magunkban.
Vízkereszt ünnepi vasárnapok azonban még Jézus dicsőségéről szólnak.

Igehirdetési alapigénk Jézus jeruzsálemi bevonulását követően hangzik el. Jézus utoljára szól nyilvánosság előtt, aztán elkezdődik az emberiség szégyene, ugyanakkor megváltásunk és örök életünk előkészítése.
Ezekben a napokban nem csak Jézus és tanítványai mennek fel Jeruzsálembe, hanem mindazok, akik pászka ünnepén együtt akarnak lenni a sok ezer ünneplővel, akik között Jézus találkozik régi barátaival, zarándokokkal, az ünnepre igyekvő pogányokkal és a benne hívő zsidókkal.
Igeszakaszunkban az ünnepre feljött istenfélő, pogány hátterű görögök közül mennek oda néhányan a Mesterhez. Látni akarják őt, találkozni akarnak vele, feltehetően a többiekhez hasonlóan a különös erővel rendelkező és vonzó személyiségű Jézus felkeltette az érdeklődésüket, így a némi bizalmat élvező, görög nevű tanítványokhoz, Fülöphöz és Andráshoz mennek oda, hogy érdeklődésüknek hangot adjanak.

A Jézus iránt érdeklődőknek mindig könnyebb odamenni a maga fajtájához, hogy megkérje: vezess oda hozzá. Legyen szemed és füled arra, kik szólítanak meg téged, csak azért, mert te hasonló helyzetben vagy, hasonló az érdeklődési köröd, vagy a végzettséged, ugyanabba az iskolába járnak a gyermekeitek, vagy ugyanazon a játszótéren találkoztok egymással. Ha ez a két tanítvány nem lett volna készséges az idegenekkel, most nem olvashatnánk ezeket az igeverseket.
A pogány világ tehát érdeklődik Jézus iránt. Minél közelebb kerül Jézus küldetésének betöltéséhez, annál világosabb, hogy nem csupán Isten választott népéhez jött, hanem mindazokhoz, akik érdeklődnek iránta.
Ezeknek a verseknek a középpontjában a földbe esett búzaszem példája áll. A rabbinikus irodalom eredetileg a végidei halottak feltámadására használta ezt a metafórát, azonban itt Jézus önmagára alkalmazza. "Bizony, bizony mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz." Ha Jézus nem hal meg, nincs feltámadás, ha meghal értünk, mint a búzaszem, kihajt, szára kalászba szökken és sok-sok búzaszem pereg ki belőle, hogy aztán azok is földbe essenek és így már a sokszoros sokszorosát teremjék.

Testvérem! Gondolj most bele abba, hogy mindaz, ami Jézussal történt nem egy regény megfilmesítet változatának forgatókönyve, amit a főszereplő remekül eljátszott, hogy aztán felmarkolja az érte járó busás hasznot, az örök életet. Jézus végig küzdött azzal a gondolattal, teli volt szorongással és félelemmel, hogy emberek kezébe kell adatnia, hogy bűneink bocsánatára vérét ontsa. Gondolj csak bele abba, hogy a földbe esett búzaszem példája elmondása után négy nappal, Nagycsütötökön mit össze küzd Jézus azzal a gondolattal, hogy neki meg kell halnia. Jézus nem az Atya kaszkadőre volt, aki műhalállal, műszenvedéssel, ügyes mozdulatokkal végrehajtotta volna a feladatot.
Gecsemáné-kerti imádságában lelki vívódások között mondja: "Az én lelkem megrendült." Jézus nemsokára elhangzó szavai mögött ott húzódik a szenvedést és megaláztatást elkerülni kívánó emberi természet. Végül azonban győz benne az Atya iránti szeretete és engedelmessége. Bevállalja a halált. Nem az "ide nekem az oroszlánt" nagymellényűséggel, hanem azzal a tudattal, hogy ha nem hal meg a búzaszem, nem hoz termést. Azért, hogy neked és nekem örök életünk legyen, az Atya közbeavatkozása nélkül vállalja annak az órának minden kínját, hogy megdicsőíttessen; hogy az Atya dicsősége meglátszódjék rajta. Mi volt az Útmutató előbb felolvasott heti igéje, ami gyakran az úrvacsora vételt követő elbocsátó áldás alkalmával is elhangzik? "Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad." Jézus nem önmagáért, nem a saját dicsőségéért halt meg, hanem hogy előtted és benned legyen dicsőséges. Ezért kéri mindezek után Jézus azt, hogy "Atyám, dicsőíttessék meg a te neved!"

Érthetetlen, hogy azok után, hogy Jézus búzaszem-vállalása dicsőséget szerez az Atyának, tehát minden létező fölé emeli, mindenkinek felajánlja, hogy ebben a dicsőségben lehetsz te is, ha hiszel és követed őt, mégis, ma, az emberek többsége a saját dicsőségüket választják. Süket és balga az az ember, aki azt gondolja, hogy az általa megszerzett dicsőség valaha is nagyobb és jobb lehet, mint az Istené. Süket és balga az az ember, aki azt hiszi, hogy a földi dicsőség igazán boldog éltetet ad. Mit mond Jézus: "Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya."

Szeretnéd, hogy megbecsüljön téged az Atya?
Ritkán kaptam irodalom órán dicséretet fogalmazásra, valószínű ezért maradhatott meg bennem az, amikor negyedik osztályban a tanító nénim ezt írta a dolgozatomra: "Szép munka!" és egy felkiáltójel. Szárnyaltam, mert addig sohasem kaptam ilyen elismerést, ráadásul semmi különbséget nem láttam az előző fogalmazásaim és az akkori között.
Ha megbecsül téged az Atya, hidd el, szárnyalni fogsz, egészen a mennyek országáig.

Te, aki hallgatod az igét, mit gondolsz erről? Hogy van ez a te életedben? Van-e vágy a szívedben arra, hogy saját dicsőségedről lemondva, tehát elismerve és elfogadva azt, hogy nem te vagy a magad ura, van nem magadnak köszönheted azt, hogy élsz, hogy van mit enned, van mivel ruházkodnod, vannak barátaid, vannak akik szeretnek, és akiket szerethetsz, vannak jó ötleteid, hanem van neked egy Mennyei Urad, akinek mindezt köszönheted és ezért övé a dicsőség és a hála, nem pedig a tiéd. Van-e vágy a szívedben arra, hogy saját dicsőségedről lemondj?

Krisztus követése dicsőségszerzés Istennek. Az, aki csak saját magától van elájulva, sohasem tapasztalja meg Isten dicsőségét. De akinek Ő szerez dicsőséget, az örökké megmarad.
Istennek más terve van veled. Ahogyan az a két tanítvány odavezette a pogány, de érdeklődő görögöket Jézushoz és követésre hívta őket, úgy téged is követésre hív.

A főénekben Jézus szavait énekeltük meg. "Ki velem jár, nem él sötétben, / Mert én világosság vagyok. / Ahogy itt szolgáltam, éltem, / Példám előttetek ragyog. / Út vagyok én, ki rám figyel, / a biztos célt az éri el."
Egy negyedik századi keresztény himnusz szavai csengjenek a füledben: "Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál. / Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök. / Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk. / Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk."

Ámen.