Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2010. január 17. 10:00
Mt 5, 17-20
EÉK 283, 2, 255, 385, 66

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Egy héttel ezelőtt szintén Jézus Hegyi beszédéből olvastuk Isten igéjét. Akkor a só és világosság témakörét jártuk végig felnőttekkel és a gyermekekkel. Tegnapi családlátogatásunkon óriási öröm volt, hogy a gyermekistentiszteleten megtanult igét igehellyel együtt, hibátlanul tudta elmondani az öt éves Marci. Jézus krisztus mondja: "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Ti vagytok a világ világossága." Mt 5, 13-14.

A Vízkereszt ünnepe utáni vasárnapokon, amikor a karácsonyi csoda, Isten fiának születése után vagyunk olyan igékről szólnak az igehirdetések, amelyek azt emelik ki, hogy Immánel, vagyis velünk az Isten. Isten ugyanis inkarnálódása, testet öltése után nem költözött vissza a mennybe. Látogatása nem villámlátogatás volt, nem csak úgy leugrott hozzánk, hogy a próféták ígéreteinek eleget tegyen, hanem világosságával beragyogta világunkat és fényének igazságával tovább világít.

Ilyen lámpás a törvény is, amit nem törölt el, hanem ő maga töltött be. Bár tudjuk Jézusról, hogy hajmeresztő dolgokat tett: szombaton dolgozott és betegeket gyógyított; nem szúrta le a tanítványokat, amikor azok nem böjtöltek; a kor igazságát nem engedte érvényre jutni, amikor a bosszútól és a törvény ítéletének könyörtelen igazától lihegő tömeget egy kérdéssel eltántorította a parázna asszony megkövezésétől: "az vessen rá először követ, aki nem bűnös"; a váló levelet Mózes engedményének tudta be és még sorolhatnánk. nem eltörölni jött a törvényeket, hiszen ő maga mondta, hogy ha valaki a görög ábécé legkisebb betűjének, a latin 'i' betűnek megfelelő, mindössze egy vonalból álló iótának a szarvacskáját elhagyja, óriási hibát követ el, mert a törvényt megmásítja. A törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha azt hiánytalanul a maga egészében, a teljes egészhez képest a kicsi és jelentéktelen ióta szarvacskáját is komolyan vesszük.

A törvényt nem lehet kigyomlálni a nekünk megfelelő módon. Jézus szavát, amikor azt mondja, hogy aki a törvények között válogat és akárcsak magában szemezget belőle: ezt megtartottam, mert ez klappol nekem, azt nem fogom megtartani, mert mondjuk nem értek vele egyet és nehéz, Ravasz László bibliafordításában radikálisan úgy fordítja, hogy az az ember semmi sem lesz az Isten országába.
Jézus láthatta, hogy a zsidó ember hogyan viszonyul Isten törvényéhez, a Tórához. Nekünk európai embereknek különösnek tűnnek ezek a törvények, az aprólékos leírásaival, mindenesetre a leírásból tanulhatunk.

Nézzünk meg egy példát. A zsidó törvények szerint szombat az Istennek szentelt nap, ezért nem szabad munkát végezni. Azonban szombaton is élni kell, így némi engedményt mégiscsak tenni kellett és a minimális munkavégzés legális volt. Munkavégzésnek számított például a teher felemelése és cipelése. De mi a teher? A Tóra leírja. Még éppen nem számít tehernek két kiszárított füge. Az egyik kézzel föl lehet emelni egy nádpálcát ahhoz, hogy valaki két betűt leírhasson. Mi számít még munkavégzésnek? Egy rövid üzenet leírása még nem munkavégzés. Rövid üzenetet azonban csak úgy lehet írni, ha valaki felváltva használja a kezét és egyszerre csak egy betűt ír le a kezével, hiszen ha valaki két betűt leírt, többet aznap nem írhatott és így tovább.

Miben fogalmazódnak meg a törvények? A parancsolatokban. Mi a legfőbb parancsolat? Szeress. Kettőt szeress. "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből és erődből és a második hasonlít ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél." Luther a Nagy kátéban azt írja, hogy a parancsolatok megtartása az első parancsolat komolyan vételétől függ.
Amikor a Tízparancsolatot végiggondoljuk, mindenek előtt és minden helyzetben azt a kérdést tegyük fel magunkban, hogy szeretem-e az Urat és embertársamat. Ha nem a válaszod, ne is menj tovább, mert a többit sem fogod tudni megtartani. Ha ennél a kettőnél gond van, gond lesz a többinél is.
Legyünk becsületesen önmagunkhoz. Az ember nem tudja betölteni a törvényt. Ha valamit nem tudunk betölteni, az egy űrt hagy maga után. Olyanok leszünk, mint a töltetlen cukorka. Belül is kemények. Csak akkor lesz teljes és egész az életünk, ha ezt az űrt Krisztus tölti be az életünkben. Csak akkor oldódik fel szívünk keménysége, ha Jézus lakik bennünk.

Még egy mondaton érdemes elgondolkodnunk. A törvény attól súlyos, aki adja. Ha Isten ad törvényt, az súlyosabb, mint az ember alkotta törvény. Merem állítani, fölülírja azt, hiszen az embernek számtalan rossz, elhibázott törvénye és igazsága van. Ezért vált megfékezhetetlenné a hitleri nácizmus, ezért felel az egyház sok millió ember haláláért, ... de hiszen ismerjük ezeket. Istennek azonban az általa teremtett világra nézve van egy kigondolt rendje, ami alapján jól működhet világunk, emberi kapcsolataink, de mi ezekre sokszor vállat vonunk, vagy magát Isten akarjuk kijátszani. Ez az ember bolondsága. Pedig tudjuk, hogy boldogok, akik Isten rendje alapján élik mindennapjaikat, mert ők teljes életet élnek.

Jézus azért jött, hogy betöltse a törvényt és váltságot szerző halála és feltámadása előtt példát adjon nekünk, hogy kell betartani a törvényt úgy, hogy a szeretet parancsolata legyen mindenek előtt.
Pál Róm 13,10-ben azt írja, hogy "A törvény betöltése a szeretet." Mindennek a mozgatórugója a szeretet, és mindennek a gátja a szeretetlenség. "Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek: mert aki a másikat szereti betöltötte a törvényt."

Jézus szeretett. Lépten-nyomon ezt látjuk tőle. Meg kell tanulnunk szeretni azt is, akit borzasztóan nehéz elfogadni és szeretni. Ebben sem maradunk magunkra. Akinek életébe beleragad Jézus, rajta keresztül képes lesz a képtelenre, sikerülni fog a hihetetlen, könnyű lesz a nehéz, ami beragadt és nem működött, menni fog, mint a karikacsapás. Sem a szeretet parancsát, sem a szeretetből fakadó többi törvényt nem tudjuk betartani anélkül, aki önmaga maradéktalanul töltötte be ezeket.

Ne félj tehát a törvénytől. Jézus nem a nádpálcás tanító szigorával lép be ebbe a világba és próbál rendet tenni a rendetlenségben, hanem szeretettel. Persze, a törvény megítéli a bűneinket és a törvény vezet el bennünket a bűnbánatra és mutat rá Krisztus bűnbocsánatára. De mindettől nem kell óckodnunk.
Ahogyan egy kisgyermekes családban szabály, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni még ha annak betartatása keserves sírásba torkollik, úgy Istennek is vannak minket védő szabályai, hogy megóvjon bennünket a rossztól, a bajtól és az örök kárhozattól, még ha lázadunk is ellene.

Immánuel, velünk az Isten. Mindig veled lesz az Isten, ha a szeretet kettős parancsolatát magadévá teszed és a szívedbe zárod. Mindig veled lesz Isten, ha Jézus hűségét és engedelmességét tartod példádnak. Szeress és betöltöd a törvényt.

Ámen.