Karácsony ünnepe
Szentendre, 2009. december 25. 10:00
EÉK 150, 2, 151, 306, 11, 161
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Tegnap a templomból hazaérve, vagy az esti gyertyagyújtást követően sok négyzetméter csomagolópapírból hámoztuk ki ajándékainkat, amelyet gondos kezek készítettek elő számunkra. A csomagolópapír mindig valami titokzatosat rejt, ami mögötte van, meglepetés.
Karácsony ünnepének istentiszteletén, túl a meghitt családi vacsorán és a karácsony estének mindenféle szívet melengető hangulatán, ma délelőtt az Ószövetség 2800 éves csomagolópapírjából bonthatjuk ki igei ajándékunkat. Ezt a csomagolópapírt nem szoktuk eldobni, hanem évezredek óta eltesszük, hogy újra és újra elővéve emlékezhessünk arra, hogy Isten Fiának születésének hírét nem a Betlehem környékén portyázó pásztorok és az eget kémlelő bölcsek tudták meg először, hanem a születés előtti 8. században élő próféták, Isten kiválasztott emberei, akiknek ezt Isten a fülükbe súgta, szívükbe ültette, majd papirusz tekercsekre vésette.
Mikeás is egy előhírnök. Prófétai precizitással jövendöli meg az Úr érkezésének helyszínét és hatalmának nagyságát. A Prófécia szerint a születendő Megváltó a 12 nemzetség legnagyobb törzsének, Júdának a legkisebb nemzetségéből, annak is egy jelentéktelen falucskájából származik majd. A próféta látja a jövőt. S mert Isten bepillantást enged nyerni neki, elmondja annak a népnek, akiket az uralkodó osztály kizsákmányol és a vidéki kisembereket kisemmizi. Mikeás ebben a helyzetben kezd el beszélni a békességet hozó pásztorról, aki az Úr hatalmával legelteti nyáját.
Mikeás igazi vigasztaló próféta. Tudja mikor és hol kell elmondani a világ keletkezése óta eldöntött száraz tényt, az igazságot, ti. hogy Jézus születése nem lesz pompázatos és káprázatos, mégis a lélek pompáját és a békesség káprázatát hozza el. Ez a nagyszerű ebben a karácsonyi próféciában. Mikás érti Isten akaratát; érzi, hogy a sanyargatott és kihasznált népnek mikor kell elárulni egy titkot, ami reménységet és erőt adhat a félelemben, a kiszolgáltatott rosszkedvben élők számára. A jó hír, hogy ez nem lesz mindig így, sőt, ha eljön a pásztorok pásztora, úgy terelgeti népét, ahogyan addig soha senki. Ez az evangéliumi töltetű üzenet szólít meg ma bennünket az Ószövetség lapjairól. Ennek az üzenetnek a hátterében meghúzódó Jézust ünnepeljük tegnap, ma és ünnepeljük holnap.
Két üzenetet fogalmazzunk meg 2009 karácsonyának ünnepén. Az egyik az, hogy Istennek a kicsiny dolgokkal is nagyszerű tervei vannak.
Gyökössy Endre, református pásztorálpszichológus gondolata juthat eszünkbe, aki azt írta: "Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert ők messzire jutnak az életben."
Jézus életének kezdete teli van kicsinységekkel. Apró hátas állat, kicsiny faluhely, kicsinyes vendégfogadós, szűkös helység, némi szalma, magányos szülés. Úgy tűnik, a világmindenség Urának egy Isten háta mögötti helyen kell megszületnie. Sokszor átéljük ezt az Isten háta mögötti helyzetet, amikor összecsapnak fejünk fölött a hullámok. Isten háta mögé ejtett életérzésünk közben azért jusson eszünkbe, hogy Isten ezekből a helyzetekből indítja a legnagyszerűbb dolgokat. Jézus indulása sem volt zökkenőmentes, mégis ebből a helyzetből indul, hogy legyőzze a legyőzhetetlennek tűnőt és túlmutasson minden feszültségen, nehézségen és lehetetlenen. A jelentéktelen mindig Isten segítségével lesz jelentős. Boldogok, akik jelentéktelenek tudnak maradni, mert ők Isten nagy terveinek eszközei.
A kicsinységekkel teli névtelen Betlehemre először egy prófécia, aztán egy csillag ragyogott. Így lett neve. Mindkettő ugyanarra mutatott rá: Jézus személye feledhetetlenné teszi azt, amihez köze lesz.
A prófécia és a betlehemi csillag csodája ma is ismétlődik. Nem akkor és nem úgy, ahogyan azt az ember elképzeli, hanem úgy, ahogyan az Istennek tetszik. A csoda létezik és ismétlődik. Nem biztos, hogy mindenki számára jól látható módon, mint ahogyan annak idején a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából sugárzó fény látható volt. Mégis, ha megáll feletted a betlehemi csillag, mert Jézust kicsiny és jelentéktelen betlehemeként befogadtad őt, életed ragyogni kezd úgy, hogy mások számára is jól látható lesz rajtad Isten dicsősége. Jézus Krisztus születése ma is világrengető esemény. Akinek a szíve Isten Fiának hajléka, az jelentéktelenségéből átlépett a számon tartottak közösségébe.
Egyik üzenetünk tehát, hogy Istennek a kicsiny dolgokkal is nagyszerű tervei vannak.
Igénk másik üzenete, hogy a pólyában fekvő Szeretet mint a pásztor, vezetni akar bennünket, s közben békességet és közösséget teremt. Ahogyan egy nyáj életében is természetes az új báránykák születése, úgy Jézus nyájában is vannak újonnan születettek. Tulajdonképpen Jézus nyáját csupa újonnan született bárányka alkotja, akinek a közösség és a pásztor a mindenük.
Ma sokan keresik az igazi közösséget, de csak hamiskásat találnak. Valaki azért jár bevásárló központokba, hogy emberek között legyen. A fiatalok és középkorúak százezrével keresik a virtuális közösségeket az interneten, csakhogy kiírhassák magukból amit senkinek sem akarnak, vagy tudnak elmondani. A kommunikáció újabb és újabb nyájakat hoz létre, csakhogy ezek sohasem valóságos közösségek. A 21. század embere a közösség nélküli, közösség után sóvárgó ember. Az igazi pásztor, Jézus sokszínű, élő arca teremt közösséget és gyülekezetet. Ennek a közösséget teremtő pásztornak mi vagyunk a nyája, akik valóságosan összegyülekezünk, hogy köré gyűlhessünk. A hívő keresztény embert nem a templom és a vallásos szokás hozza el ebbe a házba, hanem annak vonzása, akiről már Mikeás próféta is úgy szólt, mint szétszéledő nyáját összegyűjtő, őket legeltető pásztorról.
Istennek hatalmas a közösség teremtő ereje. Amikor a karácsonyfa körül ülő család életében Jézus születésének ünnepe van középen, semmi máshoz nem hasonlítható közösséget teremt Isten Egyszülött Fiának jelenlétével. Békesség annak a háznak! És lesz békessége. Olyan, amiben lesznek ugyan problémák és megoldatlan kérdések, külön vélemény és más akarat, de a békesség megmarad.
Egyik karácsonyi énekünkben énekeljük: "Tedd jászladdá a szívedet, térj be és betér veled az örök égi béke." Te is tedd ezt. Rendezgesd el szívedben a szalmát, hogy befogadhasd az égi békét hozót és igazi otthona légy a mi Urunknak és megváltónknak!
Ámen.