Ádvent 3. vasárnapja
Szentendre, 2009. december 13. 10.00
2 Tim 1,8-14
EÉK 137, 1, 140, 138, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Ádvent harmadik vasárnapjához érkeztünk. Szinte azt érezzük, hogy rohamos léptekkel közeledünk Jézus születésének ünnepéhez, olykor felfoghatatlan, milyen könyörtelenül gyorsan telik az idő. Figyeljünk arra, hogy ne múljon az időnk, hanem teljen! Ha ugyanis múlik, akkor minden, ami történt, a hátunk mögött lévő idő homályába merül nyomtalanul; elmúlik, láthatatlanná és emléktelenné válik és nincs többé. Ha életünket úgy éljük, hogy időnk múlás helyett telik, akkor azt tartalommal és értékes órákkal töltjük meg, mígnem teljesen megtelik. A múlás ürességet, a telés teljességet hagy maga után. Krisztus második visszajövetelének várása közben teljen az időnk tartalmasan!

Ádventi igehirdetési alapigénk egy kétségbeesett apostol levelének soraiból való. Pál apostol fogságban van, készül a halálra, érzi, hogy nem sok maradt hátra. Az apostol úgy dönt, hogy szolgatársának, a fiatal Timótheusnak, aki előtt emberi számítás szerint ott az élet, megírja végrendeletét.

Pál apostol a lelkiekről rendelkezik. Teszi ezt úgy, hogy tudatában van annak: van mit hátrahagynia fiatal szolgatársának, akiről tudjuk, hogy olyan képmutatás nélküli hit van benne, ami először nagyanyjában, Lóiszban, aztán anyjában, Eunikében is megvolt. Timótheusnak gazdag lelki öröksége van. "Megbocsátok ezer ízig azoknak, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat - mondja Isten. Aki nem szégyelli az evangéliumot és ezt a drága kincset tovább tudja adni fiának és lányának, unokájának és az azt követő nemzedéknek, annál nem akad el Isten igéje. Lóisz és Euniké, ez a két istenfélő asszony nem tüntette el a Jézusról szóló beszédet, nem spájzolták be maguknak az evangélium jó hírét, nem rekedt meg náluk az élő víz, hanem miután átjárta őket, továbbadták.

Testvérem! Hogy vagy ezzel? Kapod az igét, a bíztatást, növekszik benned a hit, az Isten iránti fogékonyságod, egyre erősebb a Jézushoz való vonzódásod, az igény benned, hogy a közösséghez tartozz; kapod az útmutatást, elkezdesz otthon imádkozni, egyre többet gondolsz a jézusi értékekre, amit meg is élsz: az egyszerű szeretet, békességed van és jó irányba változtatja Isten az életedet; formálódsz Isten kezében, mint az agyag, de át tudod-e adni ezt másoknak? Elbeszéled-e, mit jelent számodra Jézus, ahogyan azt Lóisz, Euniké, majd Timótheus tette? "Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt." - mondja Pál apostol fiatal barátjának. Szembesülj a kérdéssel: Vajon akarja-e Isten, hogy általad mások is meghallják az evangéliumot, ti. hogy Jézus meghalt bűneinkért, hogy itt a földön egy boldog, odaát pedig örök életünk legyen. Vajon a Szentlélek akar-e téged használni mások életében, hogy megtapasztalják azt, amit te drága kincsnek tartasz? Belegondolok egy nemleges válaszba, amit Isten valahogy így mondana neked: Kérlek hallgass rólam és ne áruld el senkinek, hogy megérintettelek és ettől megváltozott az életed.

Gyülekeztünk gyermekei kivétel nélkül ismerik a Kicsiny kis fényemmel világítani fogok kezdetű mutogatós éneket. A második versszakban azt énekeljük: "Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok!" - és közben mutató újukat eltakarják, valahogy így, majd egy hangos csatakiáltással éneklik a nemet és harsogják: Világítani fogok! Nem tudom, hogy Lóisz és Euniké milyen énekeket tanítottak Timótheusnak, de úgy gondolom, hasonlókat, mint ez. Pál apostol erre épített, mert bár látta, hogy fiatal barátja mennyire szégyellős az evangélium hirdetését illetően, mégis bíztatja, és lelkiismeretét ébresztgetni próbálja.

Elakad-e nálam az Isten szeretetéről, az emberré lett Istenről szóló bizonyságtétel, vagy tovább tudom adni másoknak, de most már nem csak az életvitelemmel és magatartásommal, hanem szavaimmal, életemből vett történeteimmel, Isten-tapasztalatom megosztásával barátoknak és idegeneknek egyaránt? Hitvalló keresztény vagyok, vagy fogyasztó? Megosztom a Jézusban kapott drága kincset, vagy önző módon megtartom magamnak? Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, de ha sokan csak lenyelik és magukban emésztgetik, annyian nem fognak! Ádventben, Krisztus visszajövetelének várása közben különösen is fontos ezen elgondolkoznunk.

Szentendrén több óvodában él a hagyomány éltetés szemlélete. Ott, ahol fontos a magyarság, a népi kultúra, a falusi ember egyszerű éneke és zenéje, Erdély és Felvidék öröksége nem kérdés, hogy ezeket az értékeket őrizni és ápolni kell népi játékokon, a jeles napok megtartásán, meséken és népi énekeken keresztül. Így lehet kézről kézre, szájról szájra adni több száz év letisztult nemzeti kincseit már egészen kicsi korban, hogy az a magyar gyermek egészséges gyökérrel kapaszkodjon meg a magyar földbe.
A gyülekezet, egy keresztény közösség a jézus értékek őrzője és továbbadója, hogy annak a gyermeknek és felnőttnek legyenek keresztény gyökerei.

Ha az életed Istenben gyökerezik, egészséges gyümölcsöt teremsz. Lehet, hogy hitedet, Isten-szeretetedet nagymamád, vagy gyermekkori lelkészed ültette, lehet, hogy aztán egy másik lelkész, vagy egy hívő keresztény barátod, családod egyik Isten iránt elkötelezett tagja öntözgetett és öntözget, de a növekedést Isten adja!

A mi gyülekezetünk helyett, helyetted ebben a városban és a környéken lévő településeken, vagy ott, ahová költözöl, senki más nem fog bizonyságot tenni a Luther által újra felfedezett kegyelmes és szerető Istenről. Helyetted senki sem fogja megszólítani az evangélium üzenetével barátodat, mert annak az embernek te vagy a barátja; senki sem fogja megszólítani házastársadat, mert neki te vagy a házastársa; senki sem fogja megfogni a kezét a szomszédodnak és hozza el a templomba, mert annak az embernek te vagy a szomszédja; senki sem fog bizonyságot tenni hitedről munkatársadnak, mert annak az embernek te vagy a munkatársa és az a te hited. Kihagyhatatlan vagy a történetből, kihagyhatatlan vagy Isten tervéből mert annak az embernek te vagy az embere. Elakad-e benned, nálad, miattad Isten terve? Blokkolod-e a Mennyei Atya akaratát, vagy vállalod, hogy nem szégyelled az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, sokak üdvösségére. Ha embered isten-kapcsolatáért tettél valamit: vagy elültetted benne a magot, vagy öntözgetted, felőle békességed lehet.

Két ádvent között komoly feladatunk van. Egyrészt várni Jézus születésének ünnepét, másrészt a nekünk adatott időben, a kairoszban, a kegyelmi időben nem lehet tétlenkedni.
Pál apostol, azt írja Timótheusnak: "A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által."
Hogyan őrzöm meg ezt a drága kincset? Először is nem ásom el, másodszor nem tartom magamnál, hanem megosztom, hogy megsokszorozódjék.

Ha a te Urad nem hallgatott, hanem megszólított, te se hallgass. Ha a népmesék szájról szájra terjedtek, akkor a hit hitről hitre. Ha az apostolok némák maradtak volna, nem lenne kereszténység. Ha valaki, akitől Jézusról hallottál néma marad volna, most nem ülnél itt. Lehet, hogy valakinek már réges-rég itt kellene ülnie, de te még mindig szégyelled az evangéliumot. Ne szégyelld, hogy Jézusnak se kelljen majd szégyenkeznie feletted.

Boldogok azok, akikben el van ültetve a hit magja és meg vannak öntözve, mert az ültetettből lesz az ültető és az öntözöttből lesz az öntőző.

Ámen.