Ádvent 2. vasárnapja
Szentendre, 2009. december 6. 10.00
Jak 5,7-11
EÉK 140, 2, 296, 137, 312, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Az ádventi időszak a keresztény hívő ember számára olyan, mint a kisgyermek számára a legkedvesebb meséskönyve. Bár az édesapa egy idő után esténként bepróbálkozik valami új, érdekesebb, talán kicsit komolyabb meséskönyvvel, az olvasni még nem, de akaratát érvényesíteni már tudó emberke nem tágít a kedvenc képektől, és a százszor hallott történetet százegyedszerre is el kell olvasni. Ennek nehézsége abban rejlik, hogy a mesét mindig ugyanúgy kell mondani. Ez ad biztonságot neki, bár tudja mi a történet eleje, a végét pedig kívülről fújja, s olykor mesélés közben, ha nem pontos a mesélő, rögtön kijavítja, mégis élvezettel és a várakozás izgalmával hallgatja végig azt.
Ádventben újra és újra belelapozunk Isten könyvébe: minden évben ugyanazt az üzenetet járjuk körül, ami biztonságot ad nekünk: az ószövetség sokszor érthetetlen és homály borította részeiből végre a jézusi világosság és egyértelműség fejezeteihez érkezünk, ahol aztán az emberré lett Istenben megértjük a megváltás csodáját, láthatóvá, hallhatóvá, kitapinthatóvá válik Isten maga, aztán Jézus példáján keresztül terve, akarata; világosan követhetjük Jézus mennybemenetelét, a Szentlélek kitöltetését és az apostoli hitvallás szavai nyomán azt is kívülről tudjuk már, hogy Jézus most is ott ül a Mindenható Atya jobbján. Szeretjük az utolsó oldalt is, a befejezést, ti. hogy Jézus még egyszer vissza fog jönni, s ezt Jézus születésének ünneplése mellett minden ádventben várjuk. De a történet vége előtt mindig van egy utolsó előtti oldal, amit most sem hallgathatunk el. Itt olvasunk az ítéletről. Hogyan lehet egy ünnepi időszak szép, ha belerondítunk egy ilyen gondolattal, mint az ítélet?! Pedig Krisztus második visszajövetelekor Krisztus a bíró szerepét fogja kapni, ami az egyesek számára az ítélethozatallal és az ítélet végrehajtásával, mások számára a szabadlábra helyezéssel, a mennyek országába jutással végződik majd. Ennek tudatában egészen másképp tekintünk mind a történet végére, mind pedig az előtte lévő fejezetekre, amelyeket például ezekben a percekben is írunk.
Hiszen mindannak, amiről Isten beszél nekünk Jézuson, vagy az apostolokon keresztül részesei vagyunk. Úgy, ahogyan a három éves Rozi azonosul a mesében szereplő csodaszép királylánnyal és a négyéves Lőrinc a mindenkori mesehőssel, vagy úgy, ahogyan mi is álmainkban azonosulunk álmunk szereplőivel, ennen a második ádventnek mi is részesei vagyunk. Benne vagyunk Isten történetébe ha akarjuk, ha nem. De ha már benne vagyunk, ha a két ádvent között vagyunk, érdemes értelmesen várakozni, mégpedig úgy, ahogyan azt a történet végéből pontosan tudjuk.
Jakab apostol türelemre int bennünket. Várjátok az Urat türelemmel, okosan, odafigyelve arra mit mondotok egymásnak, hogyan viselkedtek egymással, mert ti is jól tudjátok, mi van az utolsó előtti oldalon és mi lesz a történet vége. Annak alapján ítéllek meg titeket, ahogyan éltek ebben a második ádventben.
Az apostol leleményesen egy földművelő várakozáshoz hasonlítja a mi várakozásunkat. Legyetek türelmesek és úgy várakozzatok, ahogyan az esőváró gazda teszi: türelmesen.
Igehirdetési alapigénkhez és ádvent második vasárnapjának témájához, ti. ítélet előtt, de kegyelem alatt vagyunk - jól kapcsolódik az oltár előtt felolvasásul rendelt lekció. Jézus azt mondja, hogy tanuljatok meg várni. Várakozásotok ideje legyen minőségi idő, ne tékozoljátok el azt a néhány évet, vagy évtizedet.
Jézus egy másik helyen a terméketlen fügefa példájával illusztrálja a kegyelmi időt, amiben élünk. Egy embernek volt egy fügefája, de gyümölcsérés idején nem talált rajta gyümölcsöt, így kérte szolgáját, hogy vágja ki a terméketlen fügefát. A szolga viszont könyörgött urának, hogy hadd kapálja meg és hadd szórja körül trágyával, hátha következő évben termőre fordul. Amennyiben ez sem segít, kivágja.
A kegyelmi idő az az idő, amit azért kapunk, hogy Isten még egy esélyt adva tervébe és akaratába simuló életet éljünk. Mindannyiunk élete el van rejtve Istenben. Ha tetszik, Istennek van egy ideális forgatókönyve személyes történetünkről. Arról is, amit a templomból való kilépésünktől kezdődően ma estig történik velünk, de már a holnapi napunkról is van elképzelése. Megtalálom-e Isten akaratát, belesimulok-e az ő tervébe, illek-e az elképzeléseibe? Egy dolgot nagyon a fejünkbe kell tartanunk; az ő verziója a lehető legjobb verzió, ami csak történhet. Mindig az a kérdés, mennyire írod át az ő forgatókönyvét csak azért mert önző vagy.
A kegyelem része Jézus velünk szemben tanúsított magatartása: a kegyelmi, a türelmi idő alatt ő sem áll felettünk ölbe tett kézzel, várva, hogy majd csak észrevesszük magunkat, hanem ahogyan a fügefát körbekapálja és megtrágyázza a szolga, úgy ő is gyomlálgatja lelkünket, megtisztít a bűn gazától, igéjével táplál és azon van, hogy forduljon termőre az életünk. Minden nap? Igen, minden napnak lehet néhány érett gyümölcse. De holnap is jön gazdánk és keresi a következő gyümölcsöt, hiszen minden körülmény biztosítva van arra, hogy újra teremjen életünk fácskája.
Luther azt írta: "Ahol hit van, nem maradhat rejtve, megmutatkozik, napfényre tör a jócselekedetekben. Az ilyen ember vallást tesz mások előtt az evangéliumról, s egész életét ennek szolgálatában tölti. Amit csak átél, avagy cselekszik, felebarátja javára fordítja, használ neki, és így követi Krisztus példáját."
Jakab apostol tűrésre és állhatatosságra, ítélkezés nélküli életre és egymás panaszkodásának elhagyására int bennünket. Charlotte Bronte, 19. századi angol írónő azt írja: "Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk egymásra, és mindent elraktározzunk, ami fáj."
A minőségi életbe nem fér bele a harag, a gyűlölet, az egymás feletti ítélkezés, egymás rossz hírének költése, de még a pletyka sem. Aki Krisztus második visszajöveteléig minőségi életet szeretne élni tűrjön, legyen a másik emberrel könyörületes, ne a maga hasznát nézze, legyen béketűrő, békülékeny, megbocsátó, irgalmasságot gyakoroló. Ha ugyanis Isten türelmes hozzád, nem lehetsz türelmetlen és könyörtelen embertársaddal szemben. Jézus nem csak a parázna nőnek, hanem ma neked is mondja majd az úrvacsorában: Menj el és többé ne vétkezz.
A kegyelmi időben, a türelem éveiben, amikor Isten türelme még megvan, hiszen nem döntött úgy, hogy Jézust újra elküldi és véget vet ennek a világnak, tőlünk is türelmet vár. "Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetel közel van."
Azzal kezdtük, hogy ismerjük a történet utolsó és utolsó előtti oldalát. Jó nekünk, mert van mihez igazodnunk és van kihez igazítani életünket. Isten türelmének jele, hogy újra és újra megtisztítja életünket bűneinktől és megerősít bennünket a vele való közösségben. Ezért készülünk együtt jövő héttől a felnőtt keresztelői és konfirmációi felkészítőn. Ebben a hitben szeretnénk megkonfirmálkodni, megerősödni.
A kisgyermeket a jóleső biztonság érzésével tölti el az, hogy már kívülről ismeri a mesét, mégis arra kéri altatóját, hogy azt az egyet mesélje el neki még egyszer. Mi nem mesét mondunk, hanem igaz történetet, Isten igéjét hirdetjük, amíg eljövend. A jóleső biztonság érzésével tölthet el téged a történet ismerete kezdve azzal, mit tett érted Jézus és mi mindent készített el neked. Ez az ismeret és ez a hit kiűzi a félelmet, az aggodalmaskodást, békességessé és türelmessé tesz. Ne félj a két ádvent között, hanem légy türelemmel. Az Úr közel!
Ámen.