Ádvent 1. vasárnapja
Szentendre, 2009. november 29. 10.00
1Pt 1,22-25
EÉK 131, 1, 133, 149, 258
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A mai naptól kezdődően az egyházi esztendő végének témájától, az utolsó ítélettől és az örök élettől az ádventi várakozás témái felé fordulunk. Az egyházi esztendő kezdete újabb lehetőséget kínál arra, hogy tudatosítsuk: Ádventben nem a mi várakozásunk áll a középpontban, hanem az, hogy Isten érkezik hozzánk Jézus személyében, ugyanis Ádvent nem ami ajtónyitásunkkal kezdődik, hanem azzal, hogy Isten elindult felénk. Ez az ádventi evangélium. Várakozásunk közben újra és újra rácsodálkozhatunk arra, hogy a mi Urunk Igéjével gondoskodik arról, hogy várakozásunk tartalmasan teljen.
Ádvent első vasárnapján, várakozásunk legelején egyházunk megtérésre hív bennünket. Isten hozzánk tér, térj meg te is hozzá! Akció-reakció: az Atya akciója Jézus elküldése, a mi reakciónk ennek felismerése és elfogadása, vagyis a hit, egy Istenre csodálkozás: Istenem! Te tettél valamit értem, én pedig ezt elhiszem.
Péter első levelének felolvasott igeversei a megtérésünkből következő testvérszeretetre buzdít bennünket, amelyre Jézusban kaptuk a tökéletes példát. A Mindenható milyen nagy szeretetéről tanúskodik ezzel! Elküldi Fiát, hogy példánk lehessen, hogy megmutassa számunkra, hogyan lehet másképp élni, másképp gondolkodni, másképp szeretni, mint annak előtte.
Mai igehirdetésünk legfontosabb szava legyen az "által." Liturgiánkban, de mindennapi teológiai beszélgetéseinkben is olyan sokszor elhangzik az, hogy valami Jézus Krisztus által van, amit talán nem mindig értünk meg. Pedig az, hogy valami Jézus által van, nem jelent mást, mint azt, hogy valami ő segítségével, rajta keresztül történik. Ha valami Jézus által van, akkor abból Jézus kihagyhatatlan. A leves a só által lesz ízes, ugyanígy a világ Jézus által válik jóízűvé. A megtérés következménye, hogy sóvá leszünk - ahogyan azt a Hegyi beszédben olvassuk: "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek." Amikor legközelebb megsózzuk a tűzhelyen, vagy asztalon gőzölgő ételünket, jussanak eszünkbe ezek a mondatok: tetteinkkel tesszük ízessé, vagy íztelenné, sőt mi több, rossz ízűvé magunk és mások életét. Az íztelen életeket nem szeretjük, az ízes életeket annál inkább, hiszen egy emberben, - legyen az a házastárs, gyermek, szülő, testvér, vagy egy jó barát - mégiscsak az Isten a legszebb, a legvonzóbb, a legmegnyerőbb. Akiben Isten lakik, azt sokkal könnyebb elfogadni, megérteni, sőt, még szeretni is.
"Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek..." Jézus ezt tette. Nem is értették. Sokak számára nem volt életszerű, ahogyan Jézus beszélt a könyörületről, adakozásról, megbocsátásról, pedig ezek a szeretet szinonimái. Nem volt életszerű, mert lelkükben halott emberek is hallgatták őt.
Ezért mondja Péter apostol azt, hogy úgy szeressétek egymást, "... mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő, és maradandó igéje által." Péter, a tanítvány, később apostol sokat hallotta Jézust. Jézus igehirdetései mellett magatartása formálta Péter életét. Az élő ige és az életpélda. Mindaz, ami látott és hallott Jézustól, egy idő után belső törvényévé vált, leveléből is kitűnik, hogy csupán azt adja tovább, amit sajátjaként magáévá tett.
Szerdánként babák és mamák jönnek a gyülekezeti terembe, hogy keresztény közösségként együtt legyünk, beszélgessünk egy-két órán át. Eljutottunk odáig, hogy a helységünket beterítő hatalmas szőnyegre már nem lépnek rá a totyogók, mert tudják, hogy édesanyjuk benti cipőt húz fel rájuk. Lehet, hogy egyszer azt is megérjük, hogy a nagyobbacska testvérek majd a kisebbek lábára húzzák a cipellőt, azonban már most elmondhatjuk, hogy a külső szabály belsővé vált számukra.
Ugyanígy az ebédhez készülő kisgyermek egyszer csak maga mossa meg a kezét először azért, mert a szüleitől ezt látta, később pedig meggyőződésből.
Aki azonosul Jézus életével, egyszer csak belső törvényévé válik és már nem azért nem tesz valamit, mert az szabály, hanem mert meggyőződése. A babák is néhány év múlva, ahogy felcseperednek, meg fogják érteni, hogy nem egy íratlan szabály miatt nem megyünk a szőnyegre piszkos cipővel, hanem mert tiszta szőnyegen sokkal jobb és kényelmesebb játszani, ráadásul így a takarítás sem olyan bonyolult. A felnőtt keresztény ember hite már látja, hogy nem Isten törvényeitől való félelem miatt kell betartani a Tízparancsolatot, vagy a jézusi normákat, hanem mert krisztusi életet élni sokkal jobb és kényelmesebb, ráadásul így a takarítás, a bűnbocsánat sem olyan bonyolult.
A képmutatás nélküli testvérszeretet akkor nem nehéz, ha Jézus tanításával és életével azonosulni tudunk. A törvény belsővé válása az evangélium. Szükség van a törvényre, hiszen az mutat rá bűneinkre és az sarkallhat bennünket arra, hogy megtérjünk és ezzel engedjük, hogy Isten megváltoztasson minket, s mindeközben szükségünk van az evangéliumra, amely Isten kegyelmére mutat rá.
Elgondolkodtató Cseri Kálmán református igehirdető mondata: "Aki foglalkozik az igével, azzal elkezd foglalkozni az ige."
Jézust az igében fedezzük fel, a Bibliai lapjain keresztül szólít meg bennünket. Forgassuk a Bibliát, hogy Jézus formáljon bennünket! Olykor fájdalmasnak fogjuk érezni, ahogyan leleplez, felszólít, döntésre késztet az ige; de tudnunk kell, hogy minden születés fájdalommal jár. Az újjászületés is. Ám ha az ige magvacska egészségesen kel ki szívünkben, életünk százszoros termést hoz. Ez az újjászületés csodája. Nem biztos, hogy derült égből villámcsapásként ér el bennünket, sőt, legtöbbször mint fazekas kezében az agyag, úgy formálódunk.
Hogyan mondta Jézus Nikodémusnak? "Bizony mondom néked: aki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát."
Luther Márton egyik prédikációjában így ír ezekről az igeversekről: "Nem azok vagytok, akik voltatok, hanem új emberek lettetek. Ez nem cselekedetekkel történt, hanem - újjászületés kellett hozzá. Új embert mi nem tudunk csinálni, úgy kell annak teremni, születni. Az ács sem tud fát csinálni, hanem maga nő az a földből ... Ahol az ige gyökeret ver, ott van a Szentlélek, és új embert teremt, aki egészen más, gondolatban, szóban és cselekedetben."
Tiszta testvérszeretetre csak a Szentlélek által van esélyünk. Mert "Ami testtől született, test az, ami Lélektől született, Lélek az."
Puszta Sándor: Küldj fényt című versében az újjászületett ember gondolatát így önti szavakba: küldj fényt, Uram / belső ragyogást / napórámon elnyugszik az árnyék / nemsokára csend lesz / fényt gondolataimnak / fényt szavaimnak / fényt tetteimnek / s mire hazatérek / adj fényt majd az estnek.
Jézus nem csak azt mondja a Hegyi beszédben, hogy "Ti vagytok a föld sója", hanem azt is, hogy "Ti vagytok a világ világossága!" Világosság csak úgy lehetsz, ha visszaragyogod Jézus világosságát. Visszaragyogod a testvérszeretetben. Hogyan? Tettekkel és valóságosan. Segítőkészen és nem dúlva-fúlva; empátiával és nem elutasítóan; áldozatkészséggel és nem fukarkodva; bőkezűen és nem zsugorian; nyitottan és nem befelé fordulva; lesve, hogy hol segíthetsz és nem eliszkolva a munka és mások szolgálata elől; nyitott szemmel és nem direkt behunyt szemmel járva; önzetlenül és nem személyválogatóan; közös ügyet előrevivően és nem gáncsoskodva, alázattal és sohasem sértődötten.
Jézusban mindezt meglátod. Szemléld őt, tanulj tőle, kövesd őt, szeresd azt, ahogyan élt és romolhatatlan magból újjászületett emberként belsőddé válik a jézusi élet, Jézus által. Ádventedben így készülj!
Ámen.