Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap
Szentendre, 2009. október 18. 10.00
Préd 4,8-12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretetett Testvéreim az Úrban!
A hiábavalóságok ókori gyűjteményének megírását a bölcs Salamon király vállalta magára. A híresen gazdag uralkodó, az élet és halál uraként ismert ószövetségi méltóság, a bölcsességirodalom leggyakorlatiasabb könyvében található hosszú példatárában megállapítja, hogy semminek sincs értelme Isten nélkül. Egyfelől fölösleges gyűjteni, megtakarítani, spórolni, vagyonra szert tenni, jövőt tervezni, ha mindezt az ember önmagáért teszi. Aki így tesz, az végtelenül önző. Nem minden munka és szorgalom jó. Nem minden törekvés és ambíció helyénvaló. Nem minden átgondolt vagyongazdálkodás és megfontolt pénzkezelés helyes. Ha az öncélú, zsugorivá és fösvénnyé tesz, a Biblia szava szerint pedig ez a magatartás hiábavaló életet táplál. Aki nem osztja meg másokkal mindazt, amije van, annak hiába van sok valamiből, az élete értéktelen. A másik gondolat szorosan kapcsolódik ehhez. Ha valaki nem osztja meg magát, sohasem lesz igazán társa. Ha valaki mindent csak egyedül tud elképzelni, másnak, vagy másoknak már nem is igazán marad helye életében, magányos marad. Ma minden idők legmagányosabb korát éljük. Egyedüllétben és közösségben egyaránt. Igénk tehát szól az egyedüllétről. Van még szó az elesésről és a kiborulásról. Telis-tele vagyunk vele. Rendesen össze is törjük magunkat meg közben másokat. Olvashatunk a támadásokról. Lesz még ennél több is, nagyobb is, kíméletlenebb is. Keresztény közösségként mindezek növekedése miatt feladatokat is ró ránk Isten igéje. Nem keveset, elviselhetően sokat, pont eleget. Figyelemnek, megosztásnak, más néven önzetlen szeretetnek hívják. Ezért alapigénken keresztül ma Isten a közösség felé fordítja a figyelmünket.
Közösségben minden egészen más. Írja is Salamon: jobban boldogul kettő, mint egy. Éppen ezért, ha valakit boldogság ér, és meg tudja osztani, az a boldogság egyszeriben megkétszereződik, ha valakit bánat ér, megfeleződik. Ha ketten hordozzák ugyanazt a terhet, az is megfeleződik. Ha ketten tudják megmelegíteni egymást, nem fagynak meg ebben a rideg posztmodern, individualista korban. Ketten jobban tudnak védekezni a támadások ellen, mert ketten erősebbek, bátrabbak vagyunk. Had csengjen fülünkben Jézus szava: Akik ketten, vagy hárman, tehát többen, mint ketten gyűlnek össze a nevemben, én velük vagyok.
A Biblia második lapján azt találjuk, hogy amikor Isten megteremtette a világot és benne mindent, látta, hogy íme, ez igen jó. Elégedetten tekint szét az Alkotó teremtett világának befejeztével. De amikor Ádámra tekintett, Isten száját elhagyja az első nem. "Nem jó az embernek egyedül lenni..." Isten közösségre teremtett minket. Minden, ami elválaszt a közösségtől Isten szemében nem jó. Az az ember, akinek életstílusa, hogy önmagának dolgozik, önmagának szerzi javait, önmaga miatt sajnálkozik, önmagáért aggódik, önmaga körül forognak gondolatai, önmaga érdekeit védi, magának való és önmagáért szeret másokat, előbb-utóbb magára is marad. Az egyedüllétet választani lehet, a magány olykor ránk tör. Egyik sem jó, így mindkettőért imádkozhatunk. Valahogy így: Uram! Ne engedd, hogy végleg elveszítsek mindenkit! És Uram! Oldd fel magányomat! Közösségben lenni létkérdés. Aki nincs közösségben, megszűnt létezni. Ebben az Isteni rend által megteremtett világban csak annak van létjogosultsága létezni, aki közösségben tud gondolkozni. Minden másra azt mondja Isten: nem jó. Mert két barát több, mint két ismerős. Két szomszéd több, mint két egymás mellett lakó; két testvér több, mint két rokon, két szerelmes több, mint két együtt járó; egy házaspár több, mint az egy háztartásban élők; két beszélgető több, mint két beszélő; a gyülekezet több, mint a hallgatóság. Ha így vagyunk többek, ezek a közösségek megtartanak. Nincs egyedül, akinek van társa: játszó társa, beszélgető társa, szoba társa, asztal társa, hűséges társa, imádkozó társa.
Ebben az igeszakaszban olvashatjuk a jól ismert ókori mondást: "A hármas fonál nem szakad el." Ennek a mondatnak az eredeti jelentése a Tóra, mint Isten törvénye, Isten maga és Izrael szeretetének hármas köteléke. Újszövetségi értelemben ez a három az Isten irántunk való szeretetet, a mi szeretetünk Isten iránt és egymás szeretete. Ha ez a hármas fonal összetekeredik, egy lesz és nem szakad el. Olyan ez, mint egy szerelmi háromszög. Ketten szeretik egymás és közben mindketten szeretnek egy harmadikat, Istent. Jézus mondja: "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám." Egy akaraton, de nem úgy, hogy az akaratát az egyik ráerőszakolja a másikra, hanem hogy mindketten egy harmadik akaratának vetik alá saját akaratukat. Ez a harmadik Jézus.
Ezt a gondolatot tovább fűzve nézzünk bele igénknek egy mélyebb értelmébe! A Prédikátor azt írja: "Van olyan egyedülálló embert, akinek nincs senkije: sem fia, sem testvére." A fiú és a testvér még a vérségnél is erősebb köteléket jelent az Újszövetségben, ezért nem hallgathatunk el két igét, amelyben a Fiút és a Testvért Jézus személyében fedezhetjük fel. "Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni." (Zsid 2,11) Ha engem testvérének nevez Jézus, akkor Ő is nekem testvérem. Nem szégyelli kimondani. És a másik ige: "Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5,12) Ha Jézus nem él bennem, bár élek, de nem élek örökké. Ha Jézus, mint testvér és Fiú birtokol engem, én is az Övé vagyok és Ő is az enyém. Ha Jézus, mint testvér és Fiú nem birtokol engem, nem vagyok az övé és Ő sem az enyém, akkor a prédikátor szavai ítéletként csapnak vissza: minden hiábavaló és elhibázott dolog. Amíg nem adtam át Jézusnak önmagamat, addig elhibázott életem van. Az elhibázott élet értelmetlen élet. Jézus azért jött, hogy ezeket az elhibázott, hiábavaló életeket megjavítsa és értelmessé tegye. Még az Ószövetség lapjain keresztül is ezt halljuk: add át neki önmagadat, oszd meg magad másokkal, élj közösségben és értelmes életet fogsz élni. Értelme lesz mindennek, ami eddig hiábavaló volt akár láttad ezt a hiábavalóságot, akár nem.
Amióta létezik Krisztus gyülekezete, senkinek sem kell magányosnak lenni. Krisztus gyülekezetében mindenki számára van hely. Van, aki gyermekistentiszteleten élheti meg, hogy a többi keresztény család gyermekeivel együtt lenni más, mint a világi közösségek, van aki a nyugdíjas körben elmesélt történetével tud közelebb kerülni kortársához, más egy lelkigondozói beszélgetésben érzi meg, hogy Istennél számon van tartva, megint más az istentiszteleten érzi magát ugyanabból a fából faragottnak és olyanok is vannak, akik családlátogatás végén elhangzó imádságban látják meg: Jézusra mindenben lehet számítani.
Salamon bölcsességével leírt mondatok örökérvényűek. Ezért lehetnek a Szentírás részei. Ezeket az igazságokat Jézus teljesítette be olyannyira, hogy a keresztény hívő ember élete többé nem hiábavaló. Jézus mindent kidobál az életünkből, ami hiábavaló, ha erre megkérjük.
"Jobban boldogul kettő, mint egy, fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát ... Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett megmelegszenek ... Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent ... A hármas fonal nem szakad el egyhamar..." Fonjuk szorosra életünket!
Ámen.