Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Szentendre, 2009. augusztus 9. 10:00
/Zsid 3,12-14/
"Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz a szíve, hogy elszakadjon az Élő Istentől! Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a Ma, hogy meg ne keményedjék valaki közületek a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk."
Keczkó Pál
Szeretetett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A nyári időszak a szabadságok időszaka. Ékes bizonyítéka ennek ittlétem is. Mindenki megérdemelt szabadságát tölti, igyekszik minél jobban kihasználni a nyár adta lehetőségeket. Szabadságra megyünk, próbáljuk lehetőleg félretenni életünk munkával kapcsolatos részét.
A nyár a gyülekezetek életén is meglátszik. Sokan töltik hétvégeiket távol. Baj lenne azonban, ha Krisztussal való kapcsolatunkat is szüneteltetnénk. Nem tehetjük ezt, sőt talán ebben az időszakban még inkább oda kell figyelnünk arra, hogy ez semmiképpen ne történjen meg.
Az Istentől való elszakadás veszélye
A zsidókhoz írt levél szerzője egy, az olvasók által jól ismert történetet hív segítségül ahhoz, hogy a címzett gyülekezet lehetőleg okuljon abból és kerülje el az Istentől való elszakadás bűnét. A pusztai vándorlás, a zsidó negyven évig tartó vándorlása, hitetlensége, Istentől való elszakadása intő példa az utókor számára.
Intő példa, mert a legnagyobb csodák és istenbizonyítékok mellett sem tudták Istenbe vetett bizalmukat megőrizni. A szélcsendes időszakok, vagy éppen a lelki állóképességet igénybe vevő hosszadalmas próbatételek magukban hordozzák az elbukás lehetőségét.
A veszélyek realitása, a velük való küzdelem (Luther prédikációja)
Luther Márton az egyház életének jellemzői között nemcsak az Isten igéjének és a Szentségek jelenlétéről beszél, hanem a keresztről is, a küzdelemről is. Miszerint naponként kísért és próbál meg bennünket a gonosz, azért, hogy kiszakítson Jézus testéből, az Ő védelméből. Éppen ezért azt mondja a reformátor, a Krisztusban hívő életében ott van a küzdelem a megmaradásért, aki egyszerre tudja élvezni a Krisztus közelségét, de aki ezzel együtt jól tudja, milyen könnyen kerülhet veszélybe. A küzdelem nem a gyengeség vagy a félelem jele. Tudunk-e ilyen módon harcolni a hitünkért?
Erre hívja fel a figyelmet, erre int a Zsidókhoz írt levél szerzője, vigyázásra buzdítva. Egy írásmagyarázó keresztyén ember helyzetét egy magas havasokban gyalogló hegymászóhoz hasonlította. Az életét jelenti az a kötél, amely a csoport többi tagjával köti össze. Éppen ezért egyszerre lehet benne a táj szépsége feletti öröm és csodálat és az elővigyázatosság, a veszélyek realitásának az észben tartása.
Naponkénti könyörgés a megállásért
Önkéntelenül is imára kulcsoljuk a kezünket akkor, ha valamilyen félelmetes helyzetbe kerülünk. S azt gondolom, ugyanilyen fontos az imádság hívő életünk útjának nehézségei között. Nem csupán a magunk elővigyázatossága, bölcsessége menthet meg. Sőt elsősorban nem ez, hanem az az alázatos kérés, amelyez Jézus ad a szánkba a Miatyánk imádságában: "Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól." Tudjuk-e így kérni őt, ilyen alázattal és bizalommal, hogy a vele való kapcsolatunk megmaradhasson?
Egymás buzdítása
A zsidókhoz írt levél írójának útmutatása: Isten gondviselésének az eszközei mi lehetünk. A közösség tarthat meg.
Nem új, de mégis rendkívül aktuális mai igénk második része, melyben az apostol a közösség megtartó erejéről beszél. Többről szól ez, mint megtartó erőről: egymásra figyelésről, a krisztusi közösség feladatáról.
Egy Schneider nevű német teológus a következőt mondta: "Egy keresztyén közösségben mindenki mindenkiért felelős." Bármennyire is radikálisan hangzik a teológus állítása, igaza van. Annak a gyülekezetnek van jelene, annak a gyülekezetnek van jövője, amelyikben nem csak frázis a testvériség, hanem amelyben meg is élik azt. Ahol nem csak vasárnap egy óráig tudnak együtt lenni a hívek, hanem a hétköznapi terhek közös hordozásában is. Ahol merik egymásra nyitni az ajtót, ahol felfedezik, ha a másiknak problémája van, netán segítségre van szüksége. Ahol ezek a kapcsolatok nem csak spontán, emberi szimpátia útján, hanem tudatosan és felelősségteljesen alakulnak ki.
Titkos tesó helyett nyílt, őszinte odaadás
Hadd adjam hát feladatként a szentendrei gyülekezetnek is azt a kedves feladatot, melyet ifjúsági táborok alkalmával rendszeresen szoktunk gyakorolni. Titkos tesó a neve. Minden résztvevő a hét elején húz egy nevet, akinek ő lesz a titkos tesója, illetve angyala. Az a dolga, hogy mindenféle kedvességgel, ajándékkal, odafigyeléssel még szebbé tegye a rábízott testvér hetét.
Jelen helyzetben a gyülekezet két könnyítéssel és két nehezítéssel kapja meg ezt a feladatot. A könnyítések: Nem kell titokban tennünk és magunk választhatunk valakit. A nehezítések: Nem csak egy hétre szól a feladat és meg kell keresnünk azt a testvért, akinek rajtunk keresztül akarja Isten a gondját viselni.
Emlékezzetek!
A pusztai vándorlás világos, intő üzenete
"Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk." - támasztja alá mondanivalóját mai igénk harmadik részében a levél írója.
A pusztai vándorlás példája azért is jó, mert az még inkább aláhúzza, kiemeli az előbbi igevers igazságát. A választott nép bukásának a legfőbb oka az volt, hogy nem volt hitük Istenre bízni jelenüket és jövőjüket, és ebben a kétségbeesésben képtelenné váltak arra is, hogy visszatekintsenek Isten hatalmas tetteire. Nem tudtak hálát adni azért, hogy szabadok lehetnek, nem tudtak hálát adni azért, hogy Isten annyiféle módon megszabadította őket. A Vörös-tenger szétválasztása, a manna, a vízfakasztás a pusztában, ezek mind-mind feledésbe merültek. S hitetlenségüknek az elbukás lett a következménye.
Isten áldásainak a tudatosítása életünkben - hálatelt szív
Részeseivé lettünk a Krisztusnak - olvassuk, azaz a benne való hit egyben az Ő ajándékaiban való részesedést is jelentett. Vissza tudunk-e emlékezni azokra az első pillanatokra, amikor először döbbentünk rá arra, milyen jó az Ő népének körébe tartozni? Amikor egy-egy ige, vagy igehirdetés megszólított, választ adott a bennünk levő kérdésre? Amikor az Ő gondolkodását láttam életem egy konkrét eseményében?
Mennyi mindent kaptunk és mennyi minden vár ránk! Mekkora erő és reménység a tőle kapott bűnbocsánat, a vele való közösség minden alkalma, mekkora öröm, hogy vezet, tanácsol engem az élet útján! Mert az az ember tud nála megmaradni, aki tudatában van, hálával tud élni, minden tőle kapott ajándékával. Aki nem válik hálátlanná, aki nem veszi ezeket természetesnek, aki megőrzi a benne való bizalmat.
Nyár van. A szabadságok időszaka. Mégis tudjuk, a keresztyén életből nem lehet szabadságra menni. Bízunk abban, hogy van aki ezekben a hetekben is vigyáz ránk, és velünk van a pihenés óráiban is. Szükségünk van rá, a vele való kapcsolatra ekkor is. Gazdagok lehetünk őáltala.
Ámen.